Bán Zoltán András: A Rajna giccse

  • 2001. november 15.

Publicisztika

Anémetek, ezek a különösen praktikus eszű emberek néhány évtizede kitalálták, hogy ha hanyatlik a saját irodalmuk, akkor vesznek maguknak egy pár pótliteratúrát. Így jutottak hozzá előbb a latin-amerikai prózához, később az orosz posztmodernhez, hogy a legutóbbi évtizedben a magyar prózába fektessék tőkéjüket. Megszerezték a nagy európai zsidó irodalmi tradíció egyik legradikálisabb továbbgondolóját (Kertész Imre), a körmönfont posztmodernet, amely azonban még tud valamit a nagy európai klasszikus eszményekről (Esterházy Péter), valamint a nagy európai, mindenekelőtt német hagyományokat folytató, azokat kritikailag meghaladó posztromantikát, posztrealizmust (Nádas Péter). "Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáháncs éhés mehegvehetééés", dalolhatnánk a nagy osztrákkal, mert a kapzsi germánoknak kellett a plusz egy szezon is, ezért e remek szellemtrió mögé kísérőzenekarként leszerződtették még a fél pannóniai írógárdát.
Anémetek, ezek a különösen praktikus eszű emberek néhány évtizede kitalálták, hogy ha hanyatlik a saját irodalmuk, akkor vesznek maguknak egy pár pótliteratúrát. Így jutottak hozzá előbb a latin-amerikai prózához, később az orosz posztmodernhez, hogy a legutóbbi évtizedben a magyar prózába fektessék tőkéjüket. Megszerezték a nagy európai zsidó irodalmi tradíció egyik legradikálisabb továbbgondolóját (Kertész Imre), a körmönfont posztmodernet, amely azonban még tud valamit a nagy európai klasszikus eszményekről (Esterházy Péter), valamint a nagy európai, mindenekelőtt német hagyományokat folytató, azokat kritikailag meghaladó posztromantikát, posztrealizmust (Nádas Péter). "Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáháncs éhés mehegvehetééés", dalolhatnánk a nagy osztrákkal, mert a kapzsi germánoknak kellett a plusz egy szezon is, ezért e remek szellemtrió mögé kísérőzenekarként leszerződtették még a fél pannóniai írógárdát.

A köztudott Hölderlin-specialista e "réhégehen váhárt, de nehem rehemélt" sikertől úgy eleresztette magát, hogy újabban folyvást autóban ülve intéz felolvasásokat ösztöndíjmentesített nemzetéhez. Értsünk szót: ő nem utasként, hanem vezetőként beszél. Kukorellyhez úgy hozzánőtt a gépkocsi, akár Petőfihez a gatya (melyben táncol) vagy Kassákhoz a gallér nélküli ing. Az ember azt gondolhatná, hogy akinek a bestiálisan kulturált germánok még az általuk aláadott lovat is leporolják az ülepe alatt, az mélyen hallgat (lehetőleg az Istenek alkonyát autóvezetés közben - ennyit a magyar író ízléséről, aki lábtengózáskor feltehetően a Nagy fúgát húzatja), szép komótosan elveri az ösztöndíjat, e szekularizált Rajna-kincsét, aztán nagy ívben kiadja szelleme összes termékét. De nem, Kukorelly nem fogja be pörös száját, autóvezetés és Ring-hallgatás közben még papírra veti úgynevezett gondolatait is (Népszabadság, november 5.), többek közt arról, hogy micsoda disznóság közvetlenül Mészöly Miklós halála után olyan interjút közölni, melyben egy nagy latin-amerikai szerző, Mario Vargas Llosa kijelenti, hogy ma már nincsenek nagy írók. Feltesszük, ha mondjuk Mészöly halála után két évvel publikálják e megdöbbentő interjút, senkinek sem tűnik föl a dolog. Tehát bizonyára ez lett volna a helyes eljárás. Mindamellett Kukorelly nem adja meg az általa megfelelőnek tartott időpontot, így aztán maradt bennünk némi bizonytalanság, ami rossz kicsit, hiszen mi magunk is egy újság szerkesztőségében ülünk, és éppen most gondoltunk bele, hogy voltaképpen minden héten meghal egy nagy író. Vargas Llosa nyilatkozata eszerint minden pillanatban közölhetetlen. De - Wotanuccse! - ez a logika valahogy ferde.

A Nietzschétől mottót vevő hun Siegfriedünk, a honi nibelungokkal szembefeszülő Kukorelly még elmondja véleményét a WTC lerombolásáról is, jelesül azt, hogy nincs semmiféle határozott véleménye, hiszen ez nem is lenne méltó egy íróhoz; igaz, az sem lenne méltó, ha nem ez lenne a határozott véleménye. Ez újabb vonás a mai magyar író nihilista-hedonista arcképéhez: egyszerre fog kint és bent egeret, azaz ironikusan semmibe veszi a saját önironikus véleményét, miközben kulisszarengető szentimentalizmussal ragaszkodik a saját érzelemmentességéhez. A mai magyar írók zöme roppant önélvezettel élvezi, hogy immár egyáltalán nem élvez, és nem okoz élvezetet senkinek. A giccsértelmiségi okcidentális-posztmodern típusának e rémületesen magyar speciese folyamatosan a politikai-szellemi giccs közegét szövi maga köré - a gondolkodás elleni önvédelmül, frusztrált önkielégületben. Aztán fölháborodik, ha szólnak, hogy ne élvezze már oly rettenthetetlen öniróniával a saját köldökéből fölkerengő semmit. Ha figyelmeztetik, hogy gondolkodj, mert vagy.

Ebben a mentális állapotban várjuk a nácik kormányra kerülését.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.