Bernard Guetta: A Wagner-csoport vezetője már Putyin utódjának tekinti magát?

Publicisztika

Jevgenyij Prigozsin az elmúlt hetekben olyan hangot ütött meg az orosz politikai és katonai vezetéssel szemben, amit egy ereje teljében levő Putyin nem hagyhatott volna szó nélkül. 

Nem akarjuk elhinni. Nem is nagyon tudjuk elképzelni, mégis minden jel arra utal, hogy Vlagyimir Putyin kezéből kicsúszott az irányítás. Még mindig ő az elnök, legalábbis névleg, de egy valódi hatalommal bíró államfő vajon hagyná, hogy sértegessék a védelmi miniszterét és a vezérkari főnököt, akire személyesen bízta rá az ukrajnai hadműveletek vezetését?

A válasz egyértelműen: „nem”. Vlagyimir Putyin csúfot űz magából, amikor még csak el sem határolódik attól, akár csak a szóvivőjén keresztül, ahogyan a Wagner-csoportot vezető Jevgenyij Prigozsin Szergej Sojgut és Valerij Geraszimovot „szemétládáknak” nevezte, mert nem szállítják neki a „rohadt lőszert”, aminek állítólag híján van Bahmutban. Ha ez egy egyszerű dühkitörés lett volna a Putyin pártfogoltjává vált egykori elítélt részéről, az elnök figyelmen kívül hagyhatta volna, de a Wagner-csoport vezetője egymás után háromszor is kikelt a vezetés ellen, egyre gorombábban és egyre hevesebben. Sőt, miután Sojgut és Geraszimovot már rutinszerűen ekézte, Prigozsin egy hónapja vette a bátorságot, hogy, igaz, káromkodások nélkül, de magát az elnököt is kioktassa.

 „A legjobb megoldás a kormány és az orosz nép számára” – üzente neki nyilvánosan – az lenne, ha győzelmet hirdetne, mondván, hogy a kitűzött célokat elértük, és a háborúnak vége. Ezzel nyíltan ellentmondott Putyin narratívájának a Kijevben uralkodó „nácizmusról” és arról az agressziós háborúról, amelyet állítólag a Nyugat az ukránokon keresztül Oroszország ellen folytat.

Ezzel azt állította, hogy az ukrán hatalom megdöntése és az Ukrajna feletti orosz protektorátus visszaállítása már nem lehetséges. Így tulajdonképpen kimondta, hogy Vlagyimir Putyin elvesztette a háborúját,

és mintha ez még nem lenne elég, ez az ember, aki a katonai étkezdék kizárólagos ellátásának megszerzéséből gazdagodott meg, azt is kijelentette, hogy a következő ukrán ellentámadás katasztrofális lesz Oroszországra nézve.

Ez már több volt, mint engedetlenség. Ez egyenesen hazaárulás volt, mert a nemzet színe előtt bejelenteni a hadsereg vereségét elég ahhoz, hogy megtörje a csapatok morálját és megrendítse az országnak az elnökébe vetett bizalmát. Egy ellenzéki hőst, Vlagyimir Kara-Murzát nemrég 25 év börtönre ítélték sokkal kevesebbért, ezzel szemben mit kapott Prigozsin? Egyelőre semmit, se börtönt, se mérget, sőt, megígérték neki a fegyverutánpótlást.

Az a gyakran hangoztatott elképzelés, hogy Prigozsin valójában Vlagyimir Putyin szócsöve, akit arra használ, hogy rajta keresztül tegye felelőssé a vezérkart Oroszország katonai kudarcaiért, nem állja meg a helyét. Ha ez igaz lenne, azzal az elnök elismerné, hogy nem meri közvetlenül támadni a tábornokokat, és ráadásul szándékosan ellenségeskedést szítana a körükben, miközben pozícióban tartja őket. Ez nemcsak a saját gyengeségének beismerése lenne, hanem még jobban aláásná vele a saját hatalmát, növelve annak a kockázatát, hogy katonai puccsal buktatják meg.

Vlagyimir Putyin ennyire nem ostoba, ezért muszáj meglátni a tényszerű valóságot: ezt az elnököt annyira meggyengítette az a politikai zsákutca, amelybe önmagát vezette Ukrajnában, hogy a kalandor Prigozsin már nem ijed meg attól, hogy megelőlegezzen, sőt előidézzen egy hatalmi vákuumot azzal, hogy világossá teszi, melyik oldalon áll. Jevgenyij Prigozsin Putyin utódjának tekinti magát. Azt akarja, hogy elmondhassa Oroszországnak: „Én megmondtam”, és azzal, hogy ezt hagyja, Vlagyimir Putyin megmutatja, hogy milyen szinten tehetetlenné vált.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.