Nem akarjuk elhinni. Nem is nagyon tudjuk elképzelni, mégis minden jel arra utal, hogy Vlagyimir Putyin kezéből kicsúszott az irányítás. Még mindig ő az elnök, legalábbis névleg, de egy valódi hatalommal bíró államfő vajon hagyná, hogy sértegessék a védelmi miniszterét és a vezérkari főnököt, akire személyesen bízta rá az ukrajnai hadműveletek vezetését?
A válasz egyértelműen: „nem”. Vlagyimir Putyin csúfot űz magából, amikor még csak el sem határolódik attól, akár csak a szóvivőjén keresztül, ahogyan a Wagner-csoportot vezető Jevgenyij Prigozsin Szergej Sojgut és Valerij Geraszimovot „szemétládáknak” nevezte, mert nem szállítják neki a „rohadt lőszert”, aminek állítólag híján van Bahmutban. Ha ez egy egyszerű dühkitörés lett volna a Putyin pártfogoltjává vált egykori elítélt részéről, az elnök figyelmen kívül hagyhatta volna, de a Wagner-csoport vezetője egymás után háromszor is kikelt a vezetés ellen, egyre gorombábban és egyre hevesebben. Sőt, miután Sojgut és Geraszimovot már rutinszerűen ekézte, Prigozsin egy hónapja vette a bátorságot, hogy, igaz, káromkodások nélkül, de magát az elnököt is kioktassa.
„A legjobb megoldás a kormány és az orosz nép számára” – üzente neki nyilvánosan – az lenne, ha győzelmet hirdetne, mondván, hogy a kitűzött célokat elértük, és a háborúnak vége. Ezzel nyíltan ellentmondott Putyin narratívájának a Kijevben uralkodó „nácizmusról” és arról az agressziós háborúról, amelyet állítólag a Nyugat az ukránokon keresztül Oroszország ellen folytat.
Ezzel azt állította, hogy az ukrán hatalom megdöntése és az Ukrajna feletti orosz protektorátus visszaállítása már nem lehetséges. Így tulajdonképpen kimondta, hogy Vlagyimir Putyin elvesztette a háborúját,
és mintha ez még nem lenne elég, ez az ember, aki a katonai étkezdék kizárólagos ellátásának megszerzéséből gazdagodott meg, azt is kijelentette, hogy a következő ukrán ellentámadás katasztrofális lesz Oroszországra nézve.
Ez már több volt, mint engedetlenség. Ez egyenesen hazaárulás volt, mert a nemzet színe előtt bejelenteni a hadsereg vereségét elég ahhoz, hogy megtörje a csapatok morálját és megrendítse az országnak az elnökébe vetett bizalmát. Egy ellenzéki hőst, Vlagyimir Kara-Murzát nemrég 25 év börtönre ítélték sokkal kevesebbért, ezzel szemben mit kapott Prigozsin? Egyelőre semmit, se börtönt, se mérget, sőt, megígérték neki a fegyverutánpótlást.
Az a gyakran hangoztatott elképzelés, hogy Prigozsin valójában Vlagyimir Putyin szócsöve, akit arra használ, hogy rajta keresztül tegye felelőssé a vezérkart Oroszország katonai kudarcaiért, nem állja meg a helyét. Ha ez igaz lenne, azzal az elnök elismerné, hogy nem meri közvetlenül támadni a tábornokokat, és ráadásul szándékosan ellenségeskedést szítana a körükben, miközben pozícióban tartja őket. Ez nemcsak a saját gyengeségének beismerése lenne, hanem még jobban aláásná vele a saját hatalmát, növelve annak a kockázatát, hogy katonai puccsal buktatják meg.
Vlagyimir Putyin ennyire nem ostoba, ezért muszáj meglátni a tényszerű valóságot: ezt az elnököt annyira meggyengítette az a politikai zsákutca, amelybe önmagát vezette Ukrajnában, hogy a kalandor Prigozsin már nem ijed meg attól, hogy megelőlegezzen, sőt előidézzen egy hatalmi vákuumot azzal, hogy világossá teszi, melyik oldalon áll. Jevgenyij Prigozsin Putyin utódjának tekinti magát. Azt akarja, hogy elmondhassa Oroszországnak: „Én megmondtam”, és azzal, hogy ezt hagyja, Vlagyimir Putyin megmutatja, hogy milyen szinten tehetetlenné vált.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
