Bence Erika

Cibere

Lehet-e egy autokrata rendszerben semlegesnek maradni?

Publicisztika

Van, ahol keszőcének hívják, Észak-Magyarországon kiszinek, a keleti tájakon ciberelevesnek nevezik az erjesztett korpa levével savanyított csorbát. Székelyföldön – s általában a balkáni gasztronómia közelségében – megkülönböztetik a „szupá”-nak nevezett levest a testesebb, sűrűbb „csorbá”-tól. A korpa „mekinje”, ez könnyen kideríthető, de ha a cibereleves szerb megfelelőjét is hasonló módon, internetes kutakodással szeretnénk beazonosítani, pórul is járhatunk.

A ciberét ugyanis „cyber”-ként értelmezi a program, és nevetséges eredményt kapunk. Ám a legtöbb (európai) nemzeti ételnek megvan a másik kultúrában is megfeleltethető változata, fordító nélkül sem nehéz rájönni, hogy legközelebbi délvidéki megfelelője a „kisela čorba”, azaz a savanyú leves. Csak az erjesztett gabonalé helyett ma már ecetet, citromot, ritkábban főtt paradicsomlevet használunk elkészítéséhez.

A keszőcéről és a vetrecéről (a tokány egyik fajtájáról), mint a korabeli debreceni diákság, köztük Csokonai Vitéz Mihály legfontosabb étkéről, a Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba 2019-es Magyariné szeretője című regényében olvashatni. Híres-hírhedt tanáruk, a magyar Faustnak tartott, a regényben főszereplő Hatvani István gróf konyháján is gyakori étel lehetett a 18. század utolsó harmadában. Ugyanarról a Hatvaniról van szó, aki Balázs Attila Újvidéken, 2020-ban megjelent Magyarfauszt című drámaregényében is szerepel. Nemcsak azért jutnak eszembe az említett „ördögrománok”, mert négynapos erdélyi tartózkodásom alatt minden nap ettem ciberelevest, hanem azért is, mert kicsit az ön- és továbbképzés, a korszerű tudásátadás értelmébe vetett meggyőződésem is „savanya” (cibere) lett mostanában. Lehet, hogy fel kellene adni!

A cibereérzés

Amennyire kiábrándultságom kifejezője lehet, metaforikusan legalábbis, épp annyira „immunerősítő” is a cibere, meg az alkalom, a kulturális diskurzusokról szóló konferencia, ahol a japán animéről tartunk előadást egy multikulturális és interdiszciplináris szekció keretében. Az érdekelt bennünket szerzőtársammal, hogy e – számunkra – távoli kultúra terméke hogyan, milyen kódok mentén lehet mégis elképesztően népszerű a mai tanuló ifjúság körében, nálunk, Kelet-Közép-Európában is. És amíg ennek a hatásnak az összetevőit elemezzük és értelmezzük, majd tárgyaljuk meg – konferenciaszekciók esetében – ritka népes hallgatóságunkkal, vitatkozunk is (a szó pozitív értelmében) a fiatalokkal, megint az említett regényekre és az „ördögnek eladott lélek” jelenségére gondolok. A mintaként „kielemzett” anime, a Fullmetal Alchemist – Brotherhood is ezt az örökérvényű témát boncolgatja a távol-keleti háttér helyett nagyon is európai kontextusban, itteni magatartásmintákat jelenítve meg. Gyanítom, hogy a mai fiatalokat megszólító ereje is ebből fakad: az emberi lélek gyarlóságáról, a tévedés, az elhibázott döntés kockázatairól, a rossz (itt a diktatúra) szolgálatába állított tudás katasztrófájáról szól. Olyasféle alvilág- és pokoljárásról, ördögi szövetségről, mint amilyen az ókori vagy a keresztény mitológiai történetekben fordul elő; az európai eposzokban és emberiségkölteményekben az Aeneistől Dante Poklán át a Tragédiáig, sőt a modern filmipar alkotásaiig, mint például a Csillagok háborúja, a most alakuló Dűne-franchise, vagy akár a Batman-sorozat. Mivelhogy a régi irodalmi szövegek befogadási kontextusa elveszett, iskolai taníthatóságuk sikere csak e fordított, a kortárs szövegek (és diszciplínák) felőli megközelítés révén lehetséges. Konkrétan: ha a Faust-téma Goethe drámájának egyszerű „olvastatása” révén már nem értelmezhető sikerrel, akkor a japán anime, a Batman vagy a kortárs ördögrománok révén igyekszem azt elérni. A konferencia hallgatóságának reakciói nyomán csökken egy kicsit a „cibereérzés” a torkomban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.