Tábor Áron

Bezáródó kapuk

A pozitív diszkrimináció tündöklése és bukása Amerikában

Publicisztika

Egy évvel a vitatott abortuszhatározat után az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága újabb jelentős kultúrharcos ügyben bírálta felül saját korábbi ítélkezési gyakorlatát. A faji alapú pozitív diszkrimináció betiltása alapvetően forgatja fel az állami és magánmunkaadók, egyetemek, szervezetek felvételi gyakorlatait. Az ítélet nyomán a sokszínű és igazságos Amerika elérésének reménye még távolabb kerül.

„Nem elég csupán kinyitnunk a lehetőségek kapuit. Az összes polgárunknak képesnek kell válnia arra, hogy átmenjen azokon a kapukon” – 1965 júniusában fogalmazott így Lyndon Johnson a hagyományosan fekete kutatóegyetem, a washingtoni Howard University diplomaosztó ünnepségén. Egy évvel a polgárjogi törvény elfogadása után és mindössze egy hónappal a nagy hatású választójogi törvény végszavazása előtt az Egyesült Államok elnöke minden korábbinál egyértelműbben beszélt arról, hogy a több évszázados rabszolgaság, illetve majdnem százévnyi formális diszkrimináció hatásait nem lehet egyik napról a másikra lebontani – a társadalmi igazságosság elve megköveteli azt, hogy a kormányzat aktívan támogassa az addig hátrányokat elszenvedő társadalmi csoportokat. Négy évvel korábban egy fiatal fekete ügyvéd, Hobart Taylor Jr. javasolt változtatásokat ahhoz a rendelettervezethez, amellyel a hivatalba lépő John F. Kennedy esélyegyenlőségi bizottságot hozott létre. A meg­lévő korlátozások eltörlése nem elégséges, „az Egyesült Államok politikája az, hogy affirmatív cselekvéssel segíti elő a diszkrimináció felszámolását” – szólt Taylor szövegjavaslata, ezzel megalkotva a korábbi társadalmi igazságtalanságok orvoslását célzó pozitív diszkriminációra mai napig használt amerikai kifejezést.

A faji kategóriákon alapuló affirmative action – amely a legfelsőbb bíróság június végi döntésével lényegében ellehetetlenült – történeti áttekintését a hatvanas években, a polgárjogi mozgalom csúcspontján szokás kezdeni, de ahogy erre Ira Katznelson, a Columbia University professzora rámutat, a faji és etnikai alapú pozitív diszkrimináció ennél messzebb nyúlik vissza. A New Deal jóléti programjai felfoghatók a fehérek védelmében született affirmatív cselekvésekként, miközben ezek előnyeiből a feketék a déli demokraták kongresszusi befolyásának hatására szinte teljesen kimaradtak egészen az ötvenes évek végéig. Hasonlóképpen, a felsőoktatás keleti parti elit intézményei jóval hamarabb gyűjtöttek adatokat a felvételizők bőrszínéről, etnikai és vallási jellemzőiről: a cél azonban ekkor még a kisebbségek távoltartása volt. A zsidó diákok felvételét korlátozó numerus clausus egyes helyeken az ötvenes években sem tűnt el teljesen, miközben fekete diákok csak elvétve kerülhettek be ezen egyetemekre. Katznelson szerint ez a történelmi kontextus fontos annak megértéséhez, hogy Johnson bejelentésének idejében nem valamilyen távoli, nehezen megfogható örökségből származó hátrányokat kellett orvosolni, hanem olyan gyakorlatokat, amelyek alig egy évtizeddel korábban is ellehetetlenítették a kisebbségek, és különösen a feketék társadalmi felemelkedését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.