Tábor Áron

Bezáródó kapuk

A pozitív diszkrimináció tündöklése és bukása Amerikában

Publicisztika

Egy évvel a vitatott abortuszhatározat után az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága újabb jelentős kultúrharcos ügyben bírálta felül saját korábbi ítélkezési gyakorlatát. A faji alapú pozitív diszkrimináció betiltása alapvetően forgatja fel az állami és magánmunkaadók, egyetemek, szervezetek felvételi gyakorlatait. Az ítélet nyomán a sokszínű és igazságos Amerika elérésének reménye még távolabb kerül.

„Nem elég csupán kinyitnunk a lehetőségek kapuit. Az összes polgárunknak képesnek kell válnia arra, hogy átmenjen azokon a kapukon” – 1965 júniusában fogalmazott így Lyndon Johnson a hagyományosan fekete kutatóegyetem, a washingtoni Howard University diplomaosztó ünnepségén. Egy évvel a polgárjogi törvény elfogadása után és mindössze egy hónappal a nagy hatású választójogi törvény végszavazása előtt az Egyesült Államok elnöke minden korábbinál egyértelműbben beszélt arról, hogy a több évszázados rabszolgaság, illetve majdnem százévnyi formális diszkrimináció hatásait nem lehet egyik napról a másikra lebontani – a társadalmi igazságosság elve megköveteli azt, hogy a kormányzat aktívan támogassa az addig hátrányokat elszenvedő társadalmi csoportokat. Négy évvel korábban egy fiatal fekete ügyvéd, Hobart Taylor Jr. javasolt változtatásokat ahhoz a rendelettervezethez, amellyel a hivatalba lépő John F. Kennedy esélyegyenlőségi bizottságot hozott létre. A meg­lévő korlátozások eltörlése nem elégséges, „az Egyesült Államok politikája az, hogy affirmatív cselekvéssel segíti elő a diszkrimináció felszámolását” – szólt Taylor szövegjavaslata, ezzel megalkotva a korábbi társadalmi igazságtalanságok orvoslását célzó pozitív diszkriminációra mai napig használt amerikai kifejezést.

A faji kategóriákon alapuló affirmative action – amely a legfelsőbb bíróság június végi döntésével lényegében ellehetetlenült – történeti áttekintését a hatvanas években, a polgárjogi mozgalom csúcspontján szokás kezdeni, de ahogy erre Ira Katznelson, a Columbia University professzora rámutat, a faji és etnikai alapú pozitív diszkrimináció ennél messzebb nyúlik vissza. A New Deal jóléti programjai felfoghatók a fehérek védelmében született affirmatív cselekvésekként, miközben ezek előnyeiből a feketék a déli demokraták kongresszusi befolyásának hatására szinte teljesen kimaradtak egészen az ötvenes évek végéig. Hasonlóképpen, a felsőoktatás keleti parti elit intézményei jóval hamarabb gyűjtöttek adatokat a felvételizők bőrszínéről, etnikai és vallási jellemzőiről: a cél azonban ekkor még a kisebbségek távoltartása volt. A zsidó diákok felvételét korlátozó numerus clausus egyes helyeken az ötvenes években sem tűnt el teljesen, miközben fekete diákok csak elvétve kerülhettek be ezen egyetemekre. Katznelson szerint ez a történelmi kontextus fontos annak megértéséhez, hogy Johnson bejelentésének idejében nem valamilyen távoli, nehezen megfogható örökségből származó hátrányokat kellett orvosolni, hanem olyan gyakorlatokat, amelyek alig egy évtizeddel korábban is ellehetetlenítették a kisebbségek, és különösen a feketék társadalmi felemelkedését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.