A magyar kormány a Twin Peaksre emlékeztető történetbe keveredett, idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek rá, "a baglyok nem azok, aminek látszanak", és hasonló marhaságok. Soha nem lehetett tudni, hogy ki a gonosz és ki a jó, és senkinek meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy hazudjon, elég volt megjelennie a színen, hogy kétségeket ébresszen akár a puszta létezéséről is. És a természetfelettit súroló dolgok történtek ötpercenként.
Pedig olyan szépen indult minden pár éve! A magyar gáz-kiskereskedelemben megjelent egy viszonteladó, az EMFESZ nevű cég, és alaposan aláígért a piaci árnak. Hogy kik voltak ők, senki sem firtatta ekkoriban, beszereztek minden hatósági engedélyt, majd kisvártatva a magyar gázfogyasztás ötödét ők kiskereskedték (jobbára ipari meg közületi felhasználók vásárolnak tőlük). A legenda szerint néhány ukrán vállalkozó félretett magának egy kis türkmén gázt vagy gázmezőt, és azt forgalmazták, vagy az Ukrajnának juttatott orosz gázból csípték le a fölösleget, az épp aktuális ukrán vezetés áldásával, ki tudja - és nem is akarta tudni senki, a nyolc százalék az nyolc százalék. Sőt! Még diverzifikáltuk is a gázpiacot, és belengettünk az oroszoknak!
A szélhámozás momentumait nincs módunkban minden részletében ismertetni (a Twin Peakset sem értette senki), a felállás most mindenesetre az, hogy az EMFESZ-t tavaly tavasszal az ügyvezetője eladta az eredeti tulajdonos feje fölül és tudta nélkül, és ezt a magyar hatóságok (a Magyar Energia Hivatal és a cégbíróság) szemrebbenés nélkül lenyelték. Ha a régi tulajdonosról, egy bizonyos Firtas nevű ukrán mágnásról sem tudtunk sokat, úgy az újról, a RosGas AG-ről még annyit sem. Jelen információink szerint a RosGas AG mögött a.) nem áll senki, csak az ügyvezető ügyeskedett a saját szakállára, b.) már most a Gazprom áll, c.) néhány orosz magánszemély áll, köztük két Putyin nevű illető is, bár egyik sem az orosz miniszterelnök (viszont az egyikük, Igor Putyin kitűnő eredménnyel végezte el a gépipari főiskolát Kurganban. Hogy őmögöttük ki áll, arról talányosan nyilatkozgatnak az orosz sajtóban, mi Pavel Ivanovics Csicsikov miniszteri tanácsost sejtjük, a Holt Lelkek Ltd. ügyvezetőjét). Az imigyen gazdát cserélt EMFESZ-szel azon kívül, hogy nem lehet tudni, hogy kik is ők, még a következő bajok vannak. Már nincs sem orosz, sem ukrán gáza, és ezért piaci riválisától, az E.ON-tól vásárol (az meg a Gazpromtól), hogy ki tudja szolgálni a vevőit. Továbbá: a minap arról tájékoztatta az adóhivatalt, hogy 2008-as mérlege nem pár milliárd nyereséget, hanem 45 milliárd forint veszteséget mutat. Bocs, előkerült egy 52 milliárdos taxiszámla, a Holdon volt egy munkaebédünk. Ezenkívül a Gazprom is követel rajta vagy 150 millió dollárt: tavaly az év első négy hónapjában az EMFESZ állítólag ilyen értékű gázért felejtett el állítólag fizetni. És abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy az EMFESZ nem veszít-e minden köbcenti általa viszonteladott gázon: hogy nem drágábban vesz-e, mint ahogy elad.
Ha a cég ezek után netán bebukna, és eltűnne a semmiben, mi lesz a tartozásaival? Azokkal, amelyek az őt hitelező bank (OTP) vagy a Gazprom felé állnak fenn? És a piacával, melyre biztosan akadna jelentkező, például a Mol gázkereskedelmi üzletága? És/vagy a Gazprom? És kinek mi köze ehhez a történethez, amelynek a hátterén orosz meg ukrán gázcápák és egyéb tycoonok és titkosszolgálati elemek vad politikai és üzleti küzdelmének és elszámolási vitáinak kontúrjai sejthetők; meg a Gazprom ellenállhatatlannak tűnő nyomulása? Van-e köze hozzá a kormánynak, és ha igen, mennyiben? Most a Gazprommal közös céget akarna, ami átveszi az EMFESZ ügyfeleit; ebben a cégben az irányítás az államot képviselő Magyar Villamos Műveké lenne, a gázt meg a Gazprom adná - ha lehet, olcsón. (A Gazprom meg a pénzét szeretné visszakapni, és nem érti, hogy miért kéne neki olcsóbban adnia a gázt Magyarországon - ezt a múlt hétvégén a cég vezérhelyettese éreztette is a Magyar Nemzetnek adott interjújában.) Nem vet rá túl jó fényt, hogy tétlenül szemlélte az EMFESZ pályafutását - amire jóhiszemű magyarázat egyébként éppúgy adódhat (a gázpiaci verseny promotálása), mint kevésbé jóhiszemű (a fehérgalléros bűnözés promotálása). Itt áll a kormány ebben a nem túl jó fényben, valahol az orosz kormány meg a két nemzeti bajnok, a Mol és az OTP, meg ismeretlen számú szláv és magyar kalandor által határolt mezőben, és mindenki akar tőle valamit: pénzt, piacot, jó árat. Pénzt és piacot. Ugyanitt fog állni a következő is.
Hogyan lehetnénk biztosak abban, hogy ellent tudnak állni?
