Ki nem kényszerített hibák

Publicisztika

A választási kampányhoz hozzátartozik a hazugság, sőt, két évtized múltán jól tudjuk azt is, hogy a nép kifejezetten igényli ezt. Ugyanakkor a kampánylódításnak - ugyancsak a tapasztalatok alapján - van valamiféle befogadhatósági határa: például az évi 7 százalékos gazdasági növekedés (1998, Fidesz) vagy az eljövendő általános jó világ (2006, MSZP) még innen van e határon, a 14. havi nyugdíj (2006, Fidesz) vagy az 5-ös meg 6-os metró (2002, Fidesz) viszont már azon túl. És azt senki nem szereti, amikor tényleg ennyire ostobának nézi őket a politika.

A választási kampányhoz hozzátartozik a hazugság, sőt, két évtized múltán jól tudjuk azt is, hogy a nép kifejezetten igényli ezt. Ugyanakkor a kampánylódításnak - ugyancsak a tapasztalatok alapján - van valamiféle befogadhatósági határa: például az évi 7 százalékos gazdasági növekedés (1998, Fidesz) vagy az eljövendő általános jó világ (2006, MSZP) még innen van e határon, a 14. havi nyugdíj (2006, Fidesz) vagy az 5-ös meg 6-os metró (2002, Fidesz) viszont már azon túl. És azt senki nem szereti, amikor tényleg ennyire ostobának nézi őket a politika.

Mindazonáltal kampányhazugság-mérőnk ingája a két nagy pártnak a svéd modell borzalmairól folytatott emlékezetes álvitájakor pusztán a határértéken belül lengett ki, míg a legutóbbi médiaeseménytől - szegény fideszes Mádi László megfegyelmezése, illetve az azt kommentáló MSZP-nyilatkozat - meg sem moccant. Minden bizonnyal azért nem, mert az elhangzottak elsősorban nem hazugságként értelmezhetők.

A nyugdíjrendszerről akár értelmes vitát is lehetett volna folytatni, csakúgy, mint az Alkotmánybíróság (AB) által a múlt héten teljes joggal elmeszelt ingatlanadóról is. Hiszen abból, hogy a kormányzat rosszul rakott össze egy törvényt, nem következik az, hogy a törvény iránya is helytelen volna. (Ezt az AB sem állította az indoklásban.) Horribile dictu, a Fidesz neves gazdasági tanácsadói Cséfalvay Zoltántól Szapáry Györgyig régóta azt hajtogatják, hogy az adórendszer elmozdítása az értékalapú adózás irányába szerfölött kívánatos volna. A Fidesz politikusai ezzel persze merőben ellentétesen nyilatkoztak (ingatlanadót nem, nem, soha!), de hát ez a már megszokott színjáték része. Mádi Lászlót is ez zavarhatta össze. Így aztán amikor szakmai közönsége előtt vállalható és korrekt nyilatkozatot tett az ingatlanadóról (a kormány által benyújtott formájában tarthatatlan volt, megfelelő előkészítés után viszont bevezethető), a pártközpont büntiből (szembement a hivatalos irányvonallal!) nemhogy a pályáról, de a cserepadról is elzavarta. Pedig a Jobbik, amelytől a Fidesz immár bevallottan is jobban tart, mint az MSZP-től, ugyanaznap hasonlóképpen kommentálta az AB-döntést. Fölösleges volt hát a sietség, ráadásul a Fidesz e lépésével ugyanúgy a saját jövőbeni kormányzását nehezítette, mint mindig, amikor öncélú dacossággal fekszik keresztbe azon kormányzati intézkedéseknek, amik hosszú távon nem megspórolhatók az országnak.

Ám a pálmát mégsem a Fidesz, hanem az MSZP vitte el a hét végén, amikor Mádi "elszólására" hivatkozva ellenfelét az ingatlanadó bevezetésének a szándékával vádolta. Miközben az ingatlanadót, amit az AB elmeszelt, ők vezették be! Ha csak hazudnának! Tisztességgel, becsületesen! De hogy ennyire hülyének nézve a közönséget? Mit várhatnak cserébe?

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.