Ki nem kényszerített hibák

Publicisztika

A választási kampányhoz hozzátartozik a hazugság, sőt, két évtized múltán jól tudjuk azt is, hogy a nép kifejezetten igényli ezt. Ugyanakkor a kampánylódításnak - ugyancsak a tapasztalatok alapján - van valamiféle befogadhatósági határa: például az évi 7 százalékos gazdasági növekedés (1998, Fidesz) vagy az eljövendő általános jó világ (2006, MSZP) még innen van e határon, a 14. havi nyugdíj (2006, Fidesz) vagy az 5-ös meg 6-os metró (2002, Fidesz) viszont már azon túl. És azt senki nem szereti, amikor tényleg ennyire ostobának nézi őket a politika.

A választási kampányhoz hozzátartozik a hazugság, sőt, két évtized múltán jól tudjuk azt is, hogy a nép kifejezetten igényli ezt. Ugyanakkor a kampánylódításnak - ugyancsak a tapasztalatok alapján - van valamiféle befogadhatósági határa: például az évi 7 százalékos gazdasági növekedés (1998, Fidesz) vagy az eljövendő általános jó világ (2006, MSZP) még innen van e határon, a 14. havi nyugdíj (2006, Fidesz) vagy az 5-ös meg 6-os metró (2002, Fidesz) viszont már azon túl. És azt senki nem szereti, amikor tényleg ennyire ostobának nézi őket a politika.

Mindazonáltal kampányhazugság-mérőnk ingája a két nagy pártnak a svéd modell borzalmairól folytatott emlékezetes álvitájakor pusztán a határértéken belül lengett ki, míg a legutóbbi médiaeseménytől - szegény fideszes Mádi László megfegyelmezése, illetve az azt kommentáló MSZP-nyilatkozat - meg sem moccant. Minden bizonnyal azért nem, mert az elhangzottak elsősorban nem hazugságként értelmezhetők.

A nyugdíjrendszerről akár értelmes vitát is lehetett volna folytatni, csakúgy, mint az Alkotmánybíróság (AB) által a múlt héten teljes joggal elmeszelt ingatlanadóról is. Hiszen abból, hogy a kormányzat rosszul rakott össze egy törvényt, nem következik az, hogy a törvény iránya is helytelen volna. (Ezt az AB sem állította az indoklásban.) Horribile dictu, a Fidesz neves gazdasági tanácsadói Cséfalvay Zoltántól Szapáry Györgyig régóta azt hajtogatják, hogy az adórendszer elmozdítása az értékalapú adózás irányába szerfölött kívánatos volna. A Fidesz politikusai ezzel persze merőben ellentétesen nyilatkoztak (ingatlanadót nem, nem, soha!), de hát ez a már megszokott színjáték része. Mádi Lászlót is ez zavarhatta össze. Így aztán amikor szakmai közönsége előtt vállalható és korrekt nyilatkozatot tett az ingatlanadóról (a kormány által benyújtott formájában tarthatatlan volt, megfelelő előkészítés után viszont bevezethető), a pártközpont büntiből (szembement a hivatalos irányvonallal!) nemhogy a pályáról, de a cserepadról is elzavarta. Pedig a Jobbik, amelytől a Fidesz immár bevallottan is jobban tart, mint az MSZP-től, ugyanaznap hasonlóképpen kommentálta az AB-döntést. Fölösleges volt hát a sietség, ráadásul a Fidesz e lépésével ugyanúgy a saját jövőbeni kormányzását nehezítette, mint mindig, amikor öncélú dacossággal fekszik keresztbe azon kormányzati intézkedéseknek, amik hosszú távon nem megspórolhatók az országnak.

Ám a pálmát mégsem a Fidesz, hanem az MSZP vitte el a hét végén, amikor Mádi "elszólására" hivatkozva ellenfelét az ingatlanadó bevezetésének a szándékával vádolta. Miközben az ingatlanadót, amit az AB elmeszelt, ők vezették be! Ha csak hazudnának! Tisztességgel, becsületesen! De hogy ennyire hülyének nézve a közönséget? Mit várhatnak cserébe?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.