Publicisztika

Csalódtam? Valljam be, igen. Nem mintha valaha is más eredményre számítottam volna az idei választásokon. Jó ideje, ha megkérdezték, kire fogok szavazni, mindig azt mondtam, hogy elmegyek – állampolgári kötelesség? –, de a szavazólapot kettétépve teszem be a borítékba.

Igen, folytatni fogják. Valószínűleg nagyobb lendülettel, keményebben. Továbbra is célkeresztben lesznek a civil szervezetek, a média és az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok karcsúsításával, hatásköri szűkítésével egyetemben. A belengetett elégtétel is sokféle lehet, intézményes és személyes, a módja, az érintettek köre homályos, de a fenyegetettség még nyomasztóbbá válik.

A választási kampány hajrájában a konzervatív-jobboldali erőket tömörítő Európai Néppárt (EPP) számos politikusa nyilvánította ki támogatását Orbán Viktor és a Fidesz irányába, szemlátomást nem zavartatva magukat sem Orbán destruktív Európa-politikájától, sem a magyar kampányban használt irracionális, féktelen gyűlöletdiskurzustól. Az EPP maga is élénk figyelemmel kísérte az itthoni eseményeket – ám a Fidesz és európai anyapártjának kapcsolatát számos politikai érdek bonyolítja, s a viszonyt tovább kuszálták a vasárnapi eredmények is.

A 2018-as választások számos tanulsággal szolgáltak, ezek közül az alábbiakat tartom a legfontosabbaknak.

Vidéken kiépült a mindennapi függőség uralma.

A parlamenti pártokból aligha lesz egyesült ellenzék. És a Házon kívüli mozgalmakból?

1971. augusztus 17-én kora reggel a szomszédok döbbenetére kilenc fiatal férfit bilincsben vitt el a rendőrség Palo Altóban. (Az észak-kaliforniai városka, amely az elmúlt évtizedekben a Szilícium-völgy fővárosává vált, ekkor még ritkán szerepelt a hírekben.) Így kezdődött a pszichológia történetének egyik leghíresebb kísérlete, a stanfordi börtönkísérlet.

Savonarola purifikációja kutyagumi ahhoz, amit Budapest kap, hogy csillapítva legyen a felcsúti királyfi marcangoló kisebbségi érzése.

Vajon mit tett az elmúlt nyolc évben a Fidesz-kormány az egészség feltételeinek biztosításáért, és mi történt az egészségügyi ellátás területén? Reform, koncepció, mutatott irány nincs – de miért? Miért nem kezd semmit a kormány az egészségüggyel? Miért a nyolc éve tartó leépülés?

Áthallatszik?

Teljességgel alkalmatlanok további képviseletünkre.

Egy régi szakrendelő kiegészítése modern diagnosztikával működő sürgősségi osztállyal és egynapos sebészettel nem kerül többe egy benzinkút létesítésénél.

A kormányváltást akaró, demokratikus értékrendű – liberális, zöld, baloldali, konzervatív meggyőződésű – állampolgár jó néhány választókörzetben a következő dilemmával néz szembe: vajon a hozzá legközelebb álló jelöltre szavazzon-e, vagy voksát inkább a leg­esélyesebb, sőt, nyerni képes ellenzéki kihívóra adja, aki történetesen a Jobbik jelöltje?