Amikor Schiffer András feljelentést tett - úgy másfél évvel ezelőtt - Sukoró-ügyben Gyurcsány Ferenc ellen, alighanem azt akarta demonstrálni, hogy a hatalomnak el kell számolnia a törvény előtt minden ténykedésével. Adott esetben nyilván azzal, hogy ha Magyarországon egyedül a jog uralkodik, valamint a nép, akkor miért nem vonták be pont egyiket sem a kaszinóvárosi megaprojekt előkészítésébe, melyet ugye egy laza rendelettel kiemelt beruházássá minősítettek, hogy gyorsan túljuthasson a hatósági engedélyeztetési procedúrán. E nemes gesztus persze felvetette - bár csak közvetve - a telekpanama gyanúját. Hogy Schiffer lépése indokolt volt-e anno, arról bizonyára lehet vitatkozni, de azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy mára, mire a komótosan dolgozó ügyészség kikérte a mondott ügyből kifolyólag Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát, már egészen más a leányzó fekvése.
Ki gondolja ma, hogy a valamiért még mindig a fő veszélynek tartott Gyurcsány Ferenc elleni eljárás a jog kérlelhetetlen, részrehajlás nélküli uralmát fogja bemutatni nekünk, miután Gyurcsány momentán korlátlan törvényhozói hatalommal bíró politikai ellenfelei visszamenőleges hatállyal hoznak törvényeket, s ha az Alkotmánybíróság bele mer ugatni a dolgukba, visszakézből olyat nyomnak neki, hogy nyulat fog? (És a tockost nyulastul belefoglalják az alaptörvénybe a miheztartás végett.) Kicsit kóstolgatják közben a bíróságokat is, ítéleteket semmisítenek meg törvénnyel, kinevezik volt párttársukat legfőbb ügyésznek kilenc évre - és így tovább. Gyurcsány pere tehát ebben a politikai környezetben zajlik majd. Nem is kérdezzük, hogy használni vagy ártani fog a műsor az igazságszolgáltatás jövőbeni hitelének - akár elítélik a volt miniszterelnököt, akár nem.
A feljelentés azzal vádolja Gyurcsány Ferencet, hogy kormánya utolsó ülésén a jogalkotási törvényt megsértve hozta meg a tervezett sukorói befektetést nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak minősítő rendeletet. Konkrétan azt a jogalkotási törvényt, amit a kétharmados Fidesz-KDNP-többség mondhatni rendszeresen abúzál hatalomra kerülése óta, mindenfajta egyeztetést gondosan mellőzve. Gyurcsány megvádolása e szemszögből aligha több szimpla képmutatásnál. Néhány más szempontból inkább valamiféle bosszúnak tűnik, de ki lát az emberi lelkekbe.
Azt, hogy a bírái elé álló Dimitrov szerepére komoly ambíciókkal készülő exminiszterelnökkel mi lesz, majd meglátjuk.
De van még itt egy harmadik szempont is, hogy tudniillik mi lesz mindennek a hatása az MSZP-re és az LMP-re, amelyek annyira eddig sem kedvelték meg egymást, ám lassanként csak rászorultak a párbeszédre. Biztosra vehetjük, a Gyurcsány elleni LMP-s feljelentés akkor sem fogja szorosabbra vonni a két párt viszonyát, ha olyanok, akik amúgy módfelett unják a valamikori miniszterelnököt, nem csak az LMP tagjai között akadnak. Ebből következően az sem zárható ki, sőt eléggé valószínű, hogy a mainál valamivel egységesebb ellenzéki kiállás esélyének további távolodása jelentheti a Fidesznek a legnagyobb hasznot ebből a látványos műbalhéból.
