"Egyesek szerint mindenki húzzon a jó büdös francba. Mások ezt enyhe túlzásnak tartják. Ön mit gondol erről?" Esetleg még: "Na, fiam, '48-ban vót-e a '48?" Ahogyan a kormányzat méltán nagy sikerű alkotmányozós kérdőíve, úgy a most kitöltendő "szociális" levél tíz kérdése is erre a srófra jár. Íme, találomra kettő: "Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőségekkel segítsen a munkanélkülieken, mások szerint a segélyezés elegendő megoldás a munkanélküliség problémájára." "Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol?"
Alig bírjuk kivárni az eredményhirdetést: vajon mit gondolhat a Nép? Nagyon bízunk benne, hogy ugyanazt, amit Orbán Viktor. Meg kell nyesni alaposan a segélyeket, mert a kedvezményezettek úgyis a játékgépekbe dobálják; a gyógyszergyártók nehogy már a beteg magyar emberek pénzén gazdagodjanak; az állam szabályozza a közszolgáltatások árát, multik haza, és így tovább.
A két kérdőív hajszálpontosan megmutatja, hogy kiagyalóik mit gondolnak Magyarország polgárairól. Hát ezt. Egy kis gügyögés, szájbarágás, és az emberek ettől nyilván úgy érzik majd, hogy véleményük magát a kormányzást befolyásolja, s immár aktív részesei a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Másrészt a "konzultációra" hivatkozva szét lehet teríteni a felelősséget: ha egyik-másik intézkedés a vártnál nagyobb társadalmi ellenállásba ütközik, a fideszes agitprop pillanatok alatt kimutatja majd, hogy a kormányzat csupán "az emberek akaratát" érvényesíti.
Semmi új nincs ebben, de még azt sem mondhatja senki, hogy a Fidesz nem szólt előre: az ellenzéki korszakában indított "konzultációit" kormányon is folytatja. Ám ami akkor legfeljebb megmosolyogtató volt (például amikor a porondon föl-alá sétálgató Orbán előadását "spontán" nézői kérdések tették teljessé), az most részben szánalmas és visszataszító, részben pedig éppoly nyugtalanító, mint mondjuk az Alkotmánybíróság már bevégzett, vagy a bíróságok tervezett legyalulása. Hiszen mindegyik a demokratikus berendezkedés fontos elemeit - az intézményeit, a társadalmi párbeszéd és részvétel minőségét - roncsolja. A kormányzati kérdőívezés, vagy az olyasfajta akciók, mint a ciklus elején a közbiztonságról tartott ózdi "nemzeti konzultáció" (amelyen csak válogatott fideszes meghívottak vehettek részt) funkciójukat tekintve ugyanazok, mint a kádárista országgyűlési választások voltak. Azon hazugság fenntartásának az eszközei, mely szerint ebben az országban mindenről az úgynevezett nép dönt.
A 99 százalékos részvétellel és a Hazafias Népfront jelöltjeinek 100 százalékos sikerével zárult pártállami választások egy alaphazugság (nem pártállami diktatúra, hanem "népköztársaság" van) következményei voltak, míg a Fidesz konzultációs bohóckodásai annak a politikának a törvényszerű folyományai, ami a vereségeit újra és újra olyan gesztusokkal kompenzálta, amelyek egyre távolabb sodorták a pártot az 1990-es berendezkedéstől. A 2002-es bukás után minden addiginál világosabban azonosították önmagukat a nemzettel (ennek előzménye volt a kokárdaakció), a 2004-es kormányfőváltással lendületet vett koalíciót előbb mind nyíltabb nacionalista, majd mind nyíltabb szociális demagógiával igyekeztek sarokba szorítani; a 2006-os kudarc után már ez utóbbira épült a párt stratégiája, miközben a parlamentet látványosan nem tartották a politika színterének.
Hogyan lehet ebből kimászni? Hogyan lehet megmagyarázni, hogy pontosan azt kénytelenek tenni kormányon, amit ellenzékben még "nemzetrombolás"-nak minősítettek? Sehogy, de Orbánék mégis próbálkoznak, mégpedig a beváltnak hitt recepttel. Igyekeznek elhitetni, hogy valójában nem is ők kormányoznak, hanem a Nép. De ez még soha nem jött be.
