Mindez persze nem azt jelenti, hogy Zjuganovnak semmi köze ne lenne a kommunizmushoz vagy a volt kommunistákhoz. Egyetlen kártyája van: a múlt. Úgy tartják, hogy az orosz átalakulás veszteseit állította maga mögé, a régi hatalmi elit azon tagjait, akik nem bírtak bekerülni az újba, meg kimaradtak a privatizációból, aztán azokat, akik csak annyit érzékelnek a környező valóságból, hogy Brezsnyev alatt bezzeg milyen fasza volt; az erős, gondoskodó állam gyengeelméjűvé nevelt gyermekeit. Gazdasági programja nincs, nyomna pénzt dögivel, emelne nyugdíjat, bért, harcolna a bűnözés és a korrupció ellen, visszaállamosítana - hogy miként, miből, maga sem tudja. Zjuganov ennek dacára nem hasonlítható a többi volt szocialista ország posztkommunistáihoz, ő nem szalonképessé vált reformkommunista: a káoszon tenyészik és káoszt produkálna, háborút belföldön és háborút külföldön. Választási győzelme a demokratikus Oroszország megteremtésére irányuló kísérlet végét jelentené. Még akkor is, ha a hatalmat nem sikerülne megszereznie. Rég rossz, ha Jelcin csak választási csalás, netán valamiféle államcsíny segítségével tudná megakadályozni azt, hogy Oroszországból valami jó kis feketeszázas, pogromkozák vircsaft legyen, melegtengeri kijáratra, gyarmatbirodalomra, európai befolyási övezetre ácsingózó béna monstrum. Drukkoljunk a részeges Jelcinnek, többet úgyse tehetünk.
Egy náci Oroszországban
Az egyik férfi, aki a hét végén minden valószínűség szerint az orosz elnökválasztás második, előreláthatóan július hetedikén megtartandó fordulójába be fog kerülni, korrekt náci. Õ ugyan kommunistának hívja magát, nevezzük ezt talán hagyományőrzésnek, de a szó történelmi értelmében vett kommunistákhoz, vagyis a bolsevikekhez nem sok köze van. Zjuganov elnökjelölt a demokrácia intézményeit kihasználva tör hatalomra, mint a weimari köztársaság idején az NSDAP, és nem puccsra készül, mint Lenin; retorikája nem forradalmi, a múltat nem eltörölni akarja, hanem, úgymond, visszatérni hozzá, nem a proletár internacionalizmusról pofázik, hanem nyíltan imperialista, és az államot sem megszüntetni kívánja, mint a leninizmus, vagy mi, hanem az orosz "spirituális hagyományoknak" megfelelően berendezni. Írt két könyvecskét,
Az egyik férfi, aki a hét végén minden valószínűség szerint az orosz elnökválasztás második, előreláthatóan július hetedikén megtartandó fordulójába be fog kerülni, korrekt náci. Õ ugyan kommunistának hívja magát, nevezzük ezt talán hagyományőrzésnek, de a szó történelmi értelmében vett kommunistákhoz, vagyis a bolsevikekhez nem sok köze van. Zjuganov elnökjelölt a demokrácia intézményeit kihasználva tör hatalomra, mint a weimari köztársaság idején az NSDAP, és nem puccsra készül, mint Lenin; retorikája nem forradalmi, a múltat nem eltörölni akarja, hanem, úgymond, visszatérni hozzá, nem a proletár internacionalizmusról pofázik, hanem nyíltan imperialista, és az államot sem megszüntetni kívánja, mint a leninizmus, vagy mi, hanem az orosz "spirituális hagyományoknak" megfelelően berendezni. Írt két könyvecskét, A horizonton túl és Oroszország és a modern világ címmel, ez az ő harca. Nem marxista, hanem harmadik utas, az orosz nemzet rendeltetéséről zagyvál; kvázi-vallásos, antiszemita és tradicionálisan Nyugat-ellenes; szívesen hivatkozik a határon túli oroszok érdekeire (Hitler is ezzel az ürüggyel látott neki a dolognak): náci, no. Ennyit az ideológiáról. Ami a politikai gyakorlatot illeti, megint csak bajosan nevezhetnénk kommunistának. A gyakorlati kommunista az uralkodó egypártban apparatcsik, politikai ellenfeleit bezárja, elűzi, kivégzi, felszámolja, diktatúrában diktátor vagy csavar a gépezetben. Ilyen egypártja Zjuganovnak nincs, és nem is igen lesz.
