Egy rém rendes ember

  • 1998. április 9.

Publicisztika

Maurice Papon pere véget ért, a Vichy-kormány egykori hivatalnokát tíz évre -meglehet, meg is kezdi majd, egyelőre azonban szabadlábon várhatja a fellebbvitelit - és 4,6 millió frank kártérítésre ítélték - a mellékvádlók, egykori deportáltak életben maradott hozzátartozói 12,5 millióra perelték -; vagyis, ahogyan lenni szokott, győzelem is, meg nem is. Elsősorban igen, győzelem, Papon ugyanis nemcsak hogy - mint állította magáról szerényen -a Vichy-rezsimben nem volt akárki, később sem lett az. Ezen egyébként nincs sok csodálnivaló, Pétainékhez - akiknél prefektushelyettes volt - a II. világháború előtti baloldali kormányokból igazolt át. Aztán 1945-ben újra állami hivatalt vállalt, gyarmatügyekben szolgálta nemzetét. Algériában (és előtte Korzikán) volt prefektus, később a költségvetési miniszter posztjáig vitte fel Valéry Giscard d´Estaing elnöksége alatt, Raymond Barre kormányában, 1978 és ´81 között.

Maurice Papon pere véget ért, a Vichy-kormány egykori hivatalnokát tíz évre -meglehet, meg is kezdi majd, egyelőre azonban szabadlábon várhatja a fellebbvitelit - és 4,6 millió frank kártérítésre ítélték - a mellékvádlók, egykori deportáltak életben maradott hozzátartozói 12,5 millióra perelték -; vagyis, ahogyan lenni szokott, győzelem is, meg nem is. Elsősorban igen, győzelem, Papon ugyanis nemcsak hogy - mint állította magáról szerényen -a Vichy-rezsimben nem volt akárki, később sem lett az. Ezen egyébként nincs sok csodálnivaló, Pétainékhez - akiknél prefektushelyettes volt - a II. világháború előtti baloldali kormányokból igazolt át. Aztán 1945-ben újra állami hivatalt vállalt, gyarmatügyekben szolgálta nemzetét. Algériában (és előtte Korzikán) volt prefektus, később a költségvetési miniszter posztjáig vitte fel Valéry Giscard d´Estaing elnöksége alatt, Raymond Barre kormányában, 1978 és ´81 között.

A bordeaux-i bíróság szembe mert szállni a kollaboráns Franciaország közelmúltjával - azzal a közelmúlttal, amit mindeddig egyként igyekezett kitörölni az emlékezetből a francia jobb- és a baloldal. Igaz, több mint tizenhat évet kellett várni az ítéletre (a per 1981 decemberében kezdődött, miután egy történész a levéltárban véletlenül összefutott Papon anyagával). A védelem hiába nyúlt az ilyen perekben már-már hagyományos eszközökhöz és érvekhez. Hiába próbálta - elfogultság címén - lecseréltetni a bírót, mert zsidót talált a családjában; a történész a per közepén hiába változtatta meg álláspontját, és kezdte magyarázni, hogy amit a levéltárban látott, az nem is az volt; és a vádlott hiába érvelt azzal, hogy ha őt elítélik, ítéljenek el mindenkit, elvégre mást se tett, mint egy kormány hivatalnokaként szolgált + védett, mármint Franciaországot, mert ha ők a Pétain-rezsimben nem állnak ellen belülről, ki tudja, mi meg nem történt volna (ezt az érvet egyébként sokan elfogadták, köztük tényleges ellenállók, akiknek papírjuk is volt erről). Az ítélet végül megszületett, még ha azon az áron is, hogy a tárgyalás egyes pontokon -nyilván elkerülhetetlenül - morbid és kicsinyes részletkérdésekbe fulladt bele, például arról, hogy melyik fizetési osztálytól felfelé van joga a hivatalnoknak állampolgárokat haláltáborokba exportálni. És most megint papír van arról: a közalkalmazotti státus nem ad felmentést a kategorikus imperativus alól - és ha valaki mégis így gondolja, nyakon lesz csípve, és fuccs a nyugdíjnak.

Ilyenkor szokás azt mondani, hogy történelmi igazság tétetett; és ha ez így van, abból az következik, hogy a történelmi igazság meghatározását időnként célszerű a bíróságokra bízni, és tankönyvek helyett a büntető törvénykönyvet használni referenciának.

Már csak a miheztartás végett is, jövendő állami hivatalnokok számára.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.