Minden határon túl

  • 1998. április 9.

Publicisztika

Néha azért megnyílhatna a föld. Párját ritkítóan otromba, populista haszonlesőnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy egy olyan tragédiát, mint a körmendi gyermekgyilkosság, politikai magamutogatásra használjon fel. Torgyán József ezt tette, amikor egy lakossági fórumon bejelentette: a gyermekgyilkosság okán kezdeményezni fogja a parlament rendkívüli ülésszakának összehívását a halálbüntetés visszaállításáról. A magát kereszténynek mondó Torgyán József ezek szerint veszélyesebb, mint véltük: semmitől sem riad vissza, ha a tét az, hogy tessen. Pedig nemrég robbantották rá a házat, és közben a gallérjába lihegett a halál.

Néha azért megnyílhatna a föld. Párját ritkítóan otromba, populista haszonlesőnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy egy olyan tragédiát, mint a körmendi gyermekgyilkosság, politikai magamutogatásra használjon fel. Torgyán József ezt tette, amikor egy lakossági fórumon bejelentette: a gyermekgyilkosság okán kezdeményezni fogja a parlament rendkívüli ülésszakának összehívását a halálbüntetés visszaállításáról. A magát kereszténynek mondó Torgyán József ezek szerint veszélyesebb, mint véltük: semmitől sem riad vissza, ha a tét az, hogy tessen. Pedig nemrég robbantották rá a házat, és közben a gallérjába lihegett a halál.

Leszögezhetnénk most e helyt a halálbüntetésről is néhány dolgot: azt, hogy az államnak nincs joga ölni, mert senkinek sincs, és mert esetleg téved; azt, hogy a halálbüntetés nem hatékony a bűnmegelőzésben, hisz´ a bűnelkövető nem a büntetési tételt mérlegeli; azt, hogy Magyarországon nem a büntetési tételek alacsony mivolta a "bűnözési hullám" oka; azt, hogy Magyarország nem állíthatja vissza a halálbüntetést anélkül, hogy nemzetközi presztízsveszteséget ne szenvedne, és egyáltalán, ne válna ennél a mostaninál lényegesen szarabb országgá; azt, hogy az állami kivégzés kérdését népszavazáson sem lehet eldönteni.

De most nem erről van szó.

Egyes felmérések szerint az ország lakóinak többsége halálbüntetés-párti. A nagyobb politikai pártok többsége viszont nem: és ez így helyes. A nép majd megérti, ha elmagyarázzák neki; és ha mégsem, halálbüntetés akkor sem lesz. A nép rosszul tudja: van ilyen. Torgyán, a komoly támogatottsággal rendelkező magyar politikusok közül egyedül, korábban is követelte a halálbüntetés visszaállítását, de ez eddig csupán értelmetlen demagógia volt. Most viszont nemcsak úgy általában játszana rá a bosszú ösztönére, a tudatlanságra, egyszerű emberek egyszerű indulataira. Hanem egy 11 éves kislány erőszakos halálának ürügyén akarja a Parlamentben elüvölteni filippikáit, visszaszerezni valamit egyre fogyó táborából, három százalékot, kettőt, egyet, mindegy milyen, bármi áron.

A Köztársaság történelmében volt már sok ennél nagyobb gaztett, de gusztustalanabb kevés.

Ön rábízná Hazáját, Családját?

Figyelmébe ajánljuk

A felcsúti gyerek lehetetlen küldetése

A miniszterelnöknek minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy megtartsa a két és fél-hárommilliós bázisát. Ehhez úgy kellene nyitnia a szélsőjobb felé, hogy a kormány rasszizmus ellen hirdetett „zéró toleranicája” ne veszítse hitelét – ha volt neki ilyenje egyáltalán. Ez nyilvánvalóan nem fog menni. 

 

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.