n
És mi van akkor, ha ezt nem eggyel, hanem hárommal, huszonhárommal, negyvenhárommal teszik?
Hülye-e a nép?
Vagy tényleg úgy lesz-e, hogy a budapesti olimpiát követő évben a magyarok hobbitelket vehetnek a Holdon?
A dolog az úgynevezett "megfigyelési üggyel" kezdődött, amikor a miniszterelnök drámai bejelentést tett az előző ciklusban közpénzen, titkosszolgálati eszközökkel, törvénytelen módon a Fidesz egyes vezetői és családtagjaik ellen folytatott megfigyelésekről. Végül heroikus munkával egy Pokornival szembeni - egyébként nem törvénytelen - gazdasági indíttatású akciót bírtak felmutatni a fideszesek; egy olyan ügyet, amiről az "eredeti" megfigyelési ügyben szó sem volt. Ezt Orbánék annak ellenére megúszták, hogy később maga a legfőbb ügyész állapította meg: a hecckampánynak semmi alapja nem volt.
De az "ügy" úgy került be a köztudatba, ahogy a kormány akarta, és a kormánynak csak ez számított. Mintha a hazugság igaz lett volna. Pedig csak elégszer lett sulykolva ahhoz, hogy sokan belefáradjanak annak ismételgetésébe, hogy e hazugság az, ami: hazugság.
Ez után az entrée után, amit szemrebbenés nélkül dugtak le az ország torkán Orbánék, és az ország többé-kevésbé szemrebbenés nélkül le is nyelte, az derülhetett ki a legnagyobb kormánypárt számára, hogy minden mehet.
Mehet a lakáshitel-kamu.
Azok, akik soha nem próbáltak lakáshitelt felvenni, mert van hol lakniuk, vagy mert úgysem lesz, már nem olvassák el az apró betűs részt, és így nem értesülnek arról, hogy havi néhány százezer forint igazolható jövedelmet kell felmutatni ahhoz, hogy az állami hiteltámogatás igénybe vehető legyen. ´k úgy tudják, hogy épül az ország: a kormány építi. És ha netán elfelejtenék, a Gazdasági Minisztérium óriásplakátjai a zalakarosi lakóparkról emlékeztetik őket rá (lakjon mindenki Zalakaroson!).
Mehet az autópálya-kamu.
Lehet mondani, hogy a kormány 2010-ig ennyi meg annyi kilométer autópályát fog építeni, és a kert végébe, a budiba is egyszerűen képtelenség lesz nem autópályán eljutni - hiszen az emberek többsége úgysem pont arra jár, ahol elfogy az előző kormány által építtetett autópálya, vagy legalábbis jóval kevesebben járnak épp arra, mint ahányan a rádióban azt hallják, hogy épülnek az autópályák.
Mehet a metró-kamu.
Lehet a három és fél évvel ezelőtt képviselt állásponttal (hogy tudniillik kell négyes metró) százhússzal szembemenni, utóbb pedig benyögni, hogy a főváros 250 milliárd forintot kap majd a tömegközlekedés fejlesztésére. Hisz az emberek többsége ritkán utazik a 7-es buszon, a 250 milliárd meg faszán hangzik, valószerűtlenül, mint egy álom, és a nép csak álmodjon, neki is jobb így. Jöhet a diákhitel-kamu, a 200 000 forint a majdnem piaci, 14 százalékos kamattal, úgyse számol senki utána, hogy egy negyed albérletre sem futja belőle. A kis- és középvállalkozói hitelről szóló kamu, mely hitelek ugyan csak lesznek, de segítségükkel máris szállodák bővülnek és nyugdíjasotthonok épülnek - a kormány reklámfilmjeiben és nyomtatott hirdetésein. És fusson a Széchenyi-terv kamu, a költségvetési pénzek ellenőrizetlen osztogatásának reklámkampánya, hiszen nem tudnak olyan kevesen részesülni ezekből az alapokból, amilyen sokszor hivatkozni lehet rájuk; és a nép úgyis elhiszi, amit a tévében lát.
És kérjük szépen az informatika-kamut is: lökjön be Stumpf 40 milliárdot az "információs társadalomra", hisz meddig tart kimondani: negyvenmilliárd - sokkal rövidebb ideig, mint felfogni, hogy a kormány semmilyen intézkedést nem tett az internet elterjedéséért, elsikálta viszont a Sulinet-programot, és épp a tartalomszolgáltatás jogi megrendszabályozására készül. Aztán mehet a gázár-kamu is: nem engedni emelni a gázárat, és elhallgatni azt a tényt, hogy a Mol buktájáért az állam szavatol, hogy a cechet akkor is mi álljuk. És menjen, száguldjon a többi kamu a jó királyról, aki nem hagyja a szelvényvagdosókat a nép zsírjából szalonnázni; a Danone-kamu a megmentett munkahelyekről és gyermekkorunk kedvenc ízeiről, melyeket a kormány csempészett vissza a szánkba - hisz ki az úristen igazodik el a gázárképleten vagy a Mol gyorsbeszámolóin, és ki tudja, hogy mit és miért akart igazából a Danone? És ide nekünk a minimálbér-kamut is: hisz az emberek többsége nem minimálbéren van, így arról sem értesül, hogy ezentúl részmunkaidőben fogják foglalkoztatni, vagy kényszervállalkozóvá teszik; és a pofánkba Gógl 15 milliárdjával, mert az ápolónőkön kívül úgysem tudja meg senki, hogy a vége megalázás lesz, és menjen a patikusok tönkretétele is (hány patikus-szavazat van az országban?), mert a kamura mindig jön egy másik kamu, egy über-kamu, és mielőtt felocsúdnánk, az egyik képtelenséget egy másik, az egyiknél sokkal nagyobb hazugság követi. Hiszen olimpiát rendezünk 2012-ben! És aztán mindig!
De meddig lehet elhitetni azt a fél országgal, hogy ha a jó dolgok mindig mással történnek, leginkább a plakáton szereplőkkel, előbb-utóbb én is sorra kerülök?
Meddig kell még emelkednie a hús árának?
