László Géza

Elakadt magyar populizmus

Gazdasági libikóka, lakossági illúziók, céges bizonytalanság

Publicisztika

A magyar gazdaságirányítás kudarcéve 2023, ezen aligha lehet szépíteni. Kiolvasható ez a minapi miniszterelnöki értékelésből is. „Három vállalásunk volt, és azt teljesítettük” – mondta, ami egyfajta mentegetőzésnek tűnt annak, aki régóta hallgatja őt, de a későbbi mondatai sem győztek meg.

„A kormány megőrizte a nyugdíjak reálértékét” – tehát a bérekét és más juttatásokét nem. „Megvédtük a munkahelyeket” – sok olyan intézkedés született, amelyek éppen ez ellen hatottak, leginkább tehát a munkáltatók védték meg a munkahelyeket és nem a kormány. „Egy számjegyűvé csökkentettük az inflációt” – jóformán az egész év során az első három között szerepeltünk az inflációs szégyenrangsorban, most is ott állunk, és a kétes „sikert” elsősorban a globális energiaárak csökkenésének, a magas reálkamatoknak és a csökkenő lakossági keresletnek köszönhetjük, szóval, ez megint nem a kormány érdeme. A szokásos populista retorika jól láthatóan nem működik olyan flottul, mint korábban, és nemcsak itt, hanem még Brüsszel és a migránsok (nem vendégmunkások!) ekézésénél sem.

A populizmus és a gazdaság

A baloldali populisták egykor a hagyományos elitet, a bankárokat szidalmazták, mai utódaik a nagyvállalatokat, a multikat és az IMF-et. A jobboldaliak örök témája az idegenek, a kisebbségek térnyerése. A miniszterelnök az ellenségteremtés e világait a szabadságharc jegyében kreatívan mixelte, így igyekezvén legitimálni a hatalomgyakorlás központosítását, a demokratikus intézményeknek, a fékek és ellensúlyok rendszerének, a civil szervezeteknek, a kutatóintézeteknek, érdekképviseleteknek a szétzilálását (© Szelényi Zsuzsanna: Szétzilált ország).

A gazdasági kormányzás technikáiban sok a hasonlóság a múlt századi előzményekkel a szelektív bérpolitikától az ársapkák félresikerült alkalmazásán át a voluntarista iparpolitikáig. Ugyanakkor akad különbség is. A régi vágású populizmus a gazdaság és az állam erőforrásait kimeríthetetlennek tekintette. Érdemes idézni Juan Domingo Perón hetven évvel ezelőtti levelét Carlos Ibáñez del Campo frissen megválasztott chilei elnöknek: „Drága barátom: az embereknek, különösen a munká­sok­nak adj meg mindent, amit lehet. Amikor már úgy tűnik neked, hogy túl sokat adtál, adjál még. Látni fogod az eredményeket. Mindenki a gazdasági összeomlás rémképével próbál majd ijesztgetni, de ez mind hazugság. A gazdaságnál nincs rugalmasabb, de mindenki annyira fél tőle, mert nem értik.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újra ingyenes egyetemi kurzusokat kínál a Bibó István Szabadegyetem, nem csak egyetemistáknak

  • narancs.hu

Négy izgalmas, mindenki számára elérhető közéleti, politikai és társadalmi kurzussal indul a CEU Bibó István Szabadegyetem idei szemesztere. Boncasztalra kerülnek a balatoni infrastrukturális beruházásokat övező dilemmák, a választások apropóján az orbáni rendszer leváltásának lehetőségei és veszélyei, a szegénység sokszínű magyar arca és a gyerekvállalási, gyereknevelési kérdések az állami beavatkozások függvényében.

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.