László Géza

Elakadt magyar populizmus

Gazdasági libikóka, lakossági illúziók, céges bizonytalanság

Publicisztika

A magyar gazdaságirányítás kudarcéve 2023, ezen aligha lehet szépíteni. Kiolvasható ez a minapi miniszterelnöki értékelésből is. „Három vállalásunk volt, és azt teljesítettük” – mondta, ami egyfajta mentegetőzésnek tűnt annak, aki régóta hallgatja őt, de a későbbi mondatai sem győztek meg.

„A kormány megőrizte a nyugdíjak reálértékét” – tehát a bérekét és más juttatásokét nem. „Megvédtük a munkahelyeket” – sok olyan intézkedés született, amelyek éppen ez ellen hatottak, leginkább tehát a munkáltatók védték meg a munkahelyeket és nem a kormány. „Egy számjegyűvé csökkentettük az inflációt” – jóformán az egész év során az első három között szerepeltünk az inflációs szégyenrangsorban, most is ott állunk, és a kétes „sikert” elsősorban a globális energiaárak csökkenésének, a magas reálkamatoknak és a csökkenő lakossági keresletnek köszönhetjük, szóval, ez megint nem a kormány érdeme. A szokásos populista retorika jól láthatóan nem működik olyan flottul, mint korábban, és nemcsak itt, hanem még Brüsszel és a migránsok (nem vendégmunkások!) ekézésénél sem.

A populizmus és a gazdaság

A baloldali populisták egykor a hagyományos elitet, a bankárokat szidalmazták, mai utódaik a nagyvállalatokat, a multikat és az IMF-et. A jobboldaliak örök témája az idegenek, a kisebbségek térnyerése. A miniszterelnök az ellenségteremtés e világait a szabadságharc jegyében kreatívan mixelte, így igyekezvén legitimálni a hatalomgyakorlás központosítását, a demokratikus intézményeknek, a fékek és ellensúlyok rendszerének, a civil szervezeteknek, a kutatóintézeteknek, érdekképviseleteknek a szétzilálását (© Szelényi Zsuzsanna: Szétzilált ország).

A gazdasági kormányzás technikáiban sok a hasonlóság a múlt századi előzményekkel a szelektív bérpolitikától az ársapkák félresikerült alkalmazásán át a voluntarista iparpolitikáig. Ugyanakkor akad különbség is. A régi vágású populizmus a gazdaság és az állam erőforrásait kimeríthetetlennek tekintette. Érdemes idézni Juan Domingo Perón hetven évvel ezelőtti levelét Carlos Ibáñez del Campo frissen megválasztott chilei elnöknek: „Drága barátom: az embereknek, különösen a munká­sok­nak adj meg mindent, amit lehet. Amikor már úgy tűnik neked, hogy túl sokat adtál, adjál még. Látni fogod az eredményeket. Mindenki a gazdasági összeomlás rémképével próbál majd ijesztgetni, de ez mind hazugság. A gazdaságnál nincs rugalmasabb, de mindenki annyira fél tőle, mert nem értik.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.