László Géza

Elakadt magyar populizmus

Gazdasági libikóka, lakossági illúziók, céges bizonytalanság

Publicisztika

A magyar gazdaságirányítás kudarcéve 2023, ezen aligha lehet szépíteni. Kiolvasható ez a minapi miniszterelnöki értékelésből is. „Három vállalásunk volt, és azt teljesítettük” – mondta, ami egyfajta mentegetőzésnek tűnt annak, aki régóta hallgatja őt, de a későbbi mondatai sem győztek meg.

„A kormány megőrizte a nyugdíjak reálértékét” – tehát a bérekét és más juttatásokét nem. „Megvédtük a munkahelyeket” – sok olyan intézkedés született, amelyek éppen ez ellen hatottak, leginkább tehát a munkáltatók védték meg a munkahelyeket és nem a kormány. „Egy számjegyűvé csökkentettük az inflációt” – jóformán az egész év során az első három között szerepeltünk az inflációs szégyenrangsorban, most is ott állunk, és a kétes „sikert” elsősorban a globális energiaárak csökkenésének, a magas reálkamatoknak és a csökkenő lakossági keresletnek köszönhetjük, szóval, ez megint nem a kormány érdeme. A szokásos populista retorika jól láthatóan nem működik olyan flottul, mint korábban, és nemcsak itt, hanem még Brüsszel és a migránsok (nem vendégmunkások!) ekézésénél sem.

A populizmus és a gazdaság

A baloldali populisták egykor a hagyományos elitet, a bankárokat szidalmazták, mai utódaik a nagyvállalatokat, a multikat és az IMF-et. A jobboldaliak örök témája az idegenek, a kisebbségek térnyerése. A miniszterelnök az ellenségteremtés e világait a szabadságharc jegyében kreatívan mixelte, így igyekezvén legitimálni a hatalomgyakorlás központosítását, a demokratikus intézményeknek, a fékek és ellensúlyok rendszerének, a civil szervezeteknek, a kutatóintézeteknek, érdekképviseleteknek a szétzilálását (© Szelényi Zsuzsanna: Szétzilált ország).

A gazdasági kormányzás technikáiban sok a hasonlóság a múlt századi előzményekkel a szelektív bérpolitikától az ársapkák félresikerült alkalmazásán át a voluntarista iparpolitikáig. Ugyanakkor akad különbség is. A régi vágású populizmus a gazdaság és az állam erőforrásait kimeríthetetlennek tekintette. Érdemes idézni Juan Domingo Perón hetven évvel ezelőtti levelét Carlos Ibáñez del Campo frissen megválasztott chilei elnöknek: „Drága barátom: az embereknek, különösen a munká­sok­nak adj meg mindent, amit lehet. Amikor már úgy tűnik neked, hogy túl sokat adtál, adjál még. Látni fogod az eredményeket. Mindenki a gazdasági összeomlás rémképével próbál majd ijesztgetni, de ez mind hazugság. A gazdaságnál nincs rugalmasabb, de mindenki annyira fél tőle, mert nem értik.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.