László Géza

Elakadt magyar populizmus

Gazdasági libikóka, lakossági illúziók, céges bizonytalanság

Publicisztika

A magyar gazdaságirányítás kudarcéve 2023, ezen aligha lehet szépíteni. Kiolvasható ez a minapi miniszterelnöki értékelésből is. „Három vállalásunk volt, és azt teljesítettük” – mondta, ami egyfajta mentegetőzésnek tűnt annak, aki régóta hallgatja őt, de a későbbi mondatai sem győztek meg.

„A kormány megőrizte a nyugdíjak reálértékét” – tehát a bérekét és más juttatásokét nem. „Megvédtük a munkahelyeket” – sok olyan intézkedés született, amelyek éppen ez ellen hatottak, leginkább tehát a munkáltatók védték meg a munkahelyeket és nem a kormány. „Egy számjegyűvé csökkentettük az inflációt” – jóformán az egész év során az első három között szerepeltünk az inflációs szégyenrangsorban, most is ott állunk, és a kétes „sikert” elsősorban a globális energiaárak csökkenésének, a magas reálkamatoknak és a csökkenő lakossági keresletnek köszönhetjük, szóval, ez megint nem a kormány érdeme. A szokásos populista retorika jól láthatóan nem működik olyan flottul, mint korábban, és nemcsak itt, hanem még Brüsszel és a migránsok (nem vendégmunkások!) ekézésénél sem.

A populizmus és a gazdaság

A baloldali populisták egykor a hagyományos elitet, a bankárokat szidalmazták, mai utódaik a nagyvállalatokat, a multikat és az IMF-et. A jobboldaliak örök témája az idegenek, a kisebbségek térnyerése. A miniszterelnök az ellenségteremtés e világait a szabadságharc jegyében kreatívan mixelte, így igyekezvén legitimálni a hatalomgyakorlás központosítását, a demokratikus intézményeknek, a fékek és ellensúlyok rendszerének, a civil szervezeteknek, a kutatóintézeteknek, érdekképviseleteknek a szétzilálását (© Szelényi Zsuzsanna: Szétzilált ország).

A gazdasági kormányzás technikáiban sok a hasonlóság a múlt századi előzményekkel a szelektív bérpolitikától az ársapkák félresikerült alkalmazásán át a voluntarista iparpolitikáig. Ugyanakkor akad különbség is. A régi vágású populizmus a gazdaság és az állam erőforrásait kimeríthetetlennek tekintette. Érdemes idézni Juan Domingo Perón hetven évvel ezelőtti levelét Carlos Ibáñez del Campo frissen megválasztott chilei elnöknek: „Drága barátom: az embereknek, különösen a munká­sok­nak adj meg mindent, amit lehet. Amikor már úgy tűnik neked, hogy túl sokat adtál, adjál még. Látni fogod az eredményeket. Mindenki a gazdasági összeomlás rémképével próbál majd ijesztgetni, de ez mind hazugság. A gazdaságnál nincs rugalmasabb, de mindenki annyira fél tőle, mert nem értik.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?