Cinikus? Elcsépelt. Bunkó? Kevés. Tudatlan? Csak nem! Hiszen miniszter.
Gulyás Gergelyt a hanghordozása, az üresen csillogó tekintete és, bocsánat, a szája állásából ítél(kez)ve akár lelketlen embernek is gondolhatjuk. És üresfejűnek. Kobak, amibe data tölthető. Ha robotot gyártanánk, Gulyás Gergelyről mintázhatnánk.
Persze biztosan okos is ő, ha elvégezte a jogi egyetemet és csúcsminisztériumot vezet, de hogy közben ostoba, az meglehet. Az ábrázatán túl azért is tekinthetünk rá így, teljes elfogultsággal persze, mert aki a NER-ben képes szóvivői szerepet vállalni, az csakis ostoba ember lehet. Akarhatja-e bárki, akinek kicsi sütnivalója is van, hogy ennyien és ennyire utálják?
A NER szócsövének lenni a legundokabb szerep lehet.
Mezei NER-es politikusként legalább csak a saját nevemben vagyok, aki vagyok. Olyan, amilyen. De szóvivőként megnyilvánulni, bejelenteni azt a sok bosszantó dolgot, ami miatt aztán minimum a fél ország a pokolba kíván, vagy szigorúan NER-koordinátákon belül maradva csípőből válaszolni médiamunkások keresztkérdéseire – ilyesmit, tartósan, csak érzéketlen ember vállalhat. Akkor is, ha jól megfizetik.
Gulyás Gergely a múlt héten némiképp új arcát villantotta meg. Hogy milyet, arra keressük a szót.
"Miniszter úr, mit üzen Karsai Dánielnek?", kérdezte az újságíró Gulyástól a legutóbbi kormányinfón. "Nem ismerem őt, nincs okom üzenni", felelte egy vállrándítás kíséretében a miniszter, majd folytatta: "Természetesen jobbulást kívánok, ez magától értetődik." "Egy halálos betegségben szenved", jegyezte meg erre az újságíró. "A lehető leghosszabb ideig, a lehető legjobb kondíciót kívánom és mindig bízzunk a csodában", csavart egyet szavain Gulyás Gergely. Cinikus. És bunkó is. De még mindig keressük a legideillőbb szót.
A hírek már hetek óta Karsai Dániel alkotmányjogász esetéről szólnak, aki a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán harcol a magyar kormánnyal azért, hogy ha betegsége okán már emberi méltóságán alulinak érezné a létezést, életvégi döntést hozhasson, és ehhez legálisan segítséget is kérhessen. Gulyás Gergely viszont, szintén jogászként, csodát emleget, csak arra hivatkozik. Terel. Pedig a magyar társadalom túlnyomó többsége ma már eutanáziapárti, reprezentatív felmérések, nyilvános szavazások igazolják. Erre a tényre illene normálisan reflektálnia egy miniszterelnökséget vezető miniszternek.
Karsai Dániel Facebook-posztban válaszolt, a maga fanyar humorával „ismeretlenül is” megköszönte Gulyás Gergelynek, hogy jobbulást kívánt neki és hogy bízik a csodákban, de hozzátette: a csoda fogalmával nem tud mit kezdeni. Ezért továbbra is követeli, hogy a kormány – amely teljesen ellenzi a jogszabály-módosítást az ügyben – biztosítsa az életvégi döntéshez való jogot, neki és minden magyar állampolgárnak.
Ha viszont Gulyás Gergely információ hiányában kívánt jobbulást, vagyis nem volt tisztában azzal, hogy Karsai Dániel betegsége a tudomány jelen állása szerint gyógyíthatatlan, akkor a keresett szó a miniszterre az, hogy tudatlan. Ami, ez esetben is, jó nagy bunkóság a részéről, sőt, pozíciójából adódóan ciki is.
Ám, ha nem tudatlanul felelt, akkor kénytelenek vagyunk tovább keresni a szót. Ami mindent, de mindent magában foglal, amit Gulyás Gergelyről e pillanatban gondolunk. Megvan! Gonosz. Gonoszság, ahogy Gulyás Karsairól beszélt.
De valamiért még ez sem az igazi. Ekkor e sorok írójának eszébe jut pedagógus apja, aki 2007 végén hagyta el a magyar árnyékvilágot, s akinek a tekintetben mindenképp szerencsés a „távol léte”, hogy a NER-be beleőrülne. Életében ugyan még nem létezett az orwelli hangzású Nemzeti Együttműködés Rendszere, de a Fidesz már akkor olyan volt, amilyen, rendszerszinten. Úgyhogy mikor ez az apa meghallott egy fideszest a tévében, lesajnáló hangsúllyal mindig csak annyit mondott: szerencsétlen.
Azt már nem tudjuk meg, önmagát vagy a fideszest sajnálta-e jobban, mindenesetre a keresett szó megtaláltatott.
Ráadásul az sem kizárt, hogy Gulyás Gergely tényleg egy robot. Egy szerencsétlen robot. A Karsai-féle megnyilatkozására ez lehetne az egyetlen mentsége. Bár egy robot ma már jóval intelligensebb annál, hogy ne ismerné Karsai Dániel esetét.
