Milyen ember lehet az, aki jobbulást kíván egy halálos betegnek?

Publicisztika

Gulyás Gergely a múlt heti kormányinfón viszonylag új arcát villantotta meg. Hogy milyet, arra keressük a szót. Szubjektív jellemrajz.

Cinikus? Elcsépelt. Bunkó? Kevés. Tudatlan? Csak nem! Hiszen miniszter.

Gulyás Gergelyt a hanghordozása, az üresen csillogó tekintete és, bocsánat, a szája állásából ítél(kez)ve akár lelketlen embernek is gondolhatjuk. És üresfejűnek. Kobak, amibe data tölthető. Ha robotot gyártanánk, Gulyás Gergelyről mintázhatnánk.

Persze biztosan okos is ő, ha elvégezte a jogi egyetemet és csúcsminisztériumot vezet, de hogy közben ostoba, az meglehet. Az ábrázatán túl azért is tekinthetünk rá így, teljes elfogultsággal persze, mert aki a NER-ben képes szóvivői szerepet vállalni, az csakis ostoba ember lehet. Akarhatja-e bárki, akinek kicsi sütnivalója is van, hogy ennyien és ennyire utálják?

A NER szócsövének lenni a legundokabb szerep lehet.

Mezei NER-es politikusként legalább csak a saját nevemben vagyok, aki vagyok. Olyan, amilyen. De szóvivőként megnyilvánulni, bejelenteni azt a sok bosszantó dolgot, ami miatt aztán minimum a fél ország a pokolba kíván, vagy szigorúan NER-koordinátákon belül maradva csípőből válaszolni médiamunkások keresztkérdéseire – ilyesmit, tartósan, csak érzéketlen ember vállalhat. Akkor is, ha jól megfizetik.

Gulyás Gergely a múlt héten némiképp új arcát villantotta meg. Hogy milyet, arra keressük a szót.

"Miniszter úr, mit üzen Karsai Dánielnek?", kérdezte az újságíró Gulyástól a legutóbbi kormányinfón. "Nem ismerem őt, nincs okom üzenni", felelte egy vállrándítás kíséretében a miniszter, majd folytatta: "Természetesen jobbulást kívánok, ez magától értetődik." "Egy halálos betegségben szenved", jegyezte meg erre az újságíró. "A lehető leghosszabb ideig, a lehető legjobb kondíciót kívánom és mindig bízzunk a csodában", csavart egyet szavain Gulyás Gergely. Cinikus. És bunkó is. De még mindig keressük a legideillőbb szót.

A hírek már hetek óta Karsai Dániel alkotmányjogász esetéről szólnak, aki a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán harcol a magyar kormánnyal azért, hogy ha betegsége okán már emberi méltóságán alulinak érezné a létezést, életvégi döntést hozhasson, és ehhez legálisan segítséget is kérhessen. Gulyás Gergely viszont, szintén jogászként, csodát emleget, csak arra hivatkozik. Terel. Pedig a magyar társadalom túlnyomó többsége ma már eutanáziapárti, reprezentatív felmérések, nyilvános szavazások igazolják. Erre a tényre illene normálisan reflektálnia egy miniszterelnökséget vezető miniszternek.

Karsai Dániel Facebook-posztban válaszolt, a maga fanyar humorával „ismeretlenül is” megköszönte Gulyás Gergelynek, hogy jobbulást kívánt neki és hogy bízik a csodákban, de hozzátette: a csoda fogalmával nem tud mit kezdeni. Ezért továbbra is követeli, hogy a kormány – amely teljesen ellenzi a jogszabály-módosítást az ügyben – biztosítsa az életvégi döntéshez való jogot, neki és minden magyar állampolgárnak.

Ha viszont Gulyás Gergely információ hiányában kívánt jobbulást, vagyis nem volt tisztában azzal, hogy Karsai Dániel betegsége a tudomány jelen állása szerint gyógyíthatatlan, akkor a keresett szó a miniszterre az, hogy tudatlan. Ami, ez esetben is, jó nagy bunkóság a részéről, sőt, pozíciójából adódóan ciki is.

Ám, ha nem tudatlanul felelt, akkor kénytelenek vagyunk tovább keresni a szót. Ami mindent, de mindent magában foglal, amit Gulyás Gergelyről e pillanatban gondolunk. Megvan! Gonosz. Gonoszság, ahogy Gulyás Karsairól beszélt.

De valamiért még ez sem az igazi. Ekkor e sorok írójának eszébe jut pedagógus apja, aki 2007 végén hagyta el a magyar árnyékvilágot, s akinek a tekintetben mindenképp szerencsés a „távol léte”, hogy a NER-be beleőrülne. Életében ugyan még nem létezett az orwelli hangzású Nemzeti Együttműködés Rendszere, de a Fidesz már akkor olyan volt, amilyen, rendszerszinten. Úgyhogy mikor ez az apa meghallott egy fideszest a tévében, lesajnáló hangsúllyal mindig csak annyit mondott: szerencsétlen.

Azt már nem tudjuk meg, önmagát vagy a fideszest sajnálta-e jobban, mindenesetre a keresett szó megtaláltatott.

Ráadásul az sem kizárt, hogy Gulyás Gergely tényleg egy robot. Egy szerencsétlen robot. A Karsai-féle megnyilatkozására ez lehetne az egyetlen mentsége. Bár egy robot ma már jóval intelligensebb annál, hogy ne ismerné Karsai Dániel esetét.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.