Még ha sok esetlegesség volt is a történésekben, sokan úgy érezték, fontos hónapok voltak ezek a NER elleni küzdelemben. A Závecz Research kutatásai alapján a túlóratörvény elfogadása és a tüntetéssorozat nyomán a kormánypárt támogatottsága januárra 3 százalékponttal – körülbelül 250 ezer választópolgárral – csökkent, a veszteséget pedig egyértelműen a magasabban képzett, fiatalabb rétegek elpártolása okozta.
Az események egyik értelmezése szerint a túlóratörvény azért mozgatott meg heteken keresztül több ezer, néha tízezer embert, mert a jogállamiságot vagy az intézményrendszert csorbító, elvontabb intézkedéseknél sokkal átélhetőbbnek bizonyult az évi 400 túlóra és az akár három évvel késleltetett kifizetés lehetősége. E magyarázat szerint – melybe az Orbán február 10-i évértékelőjében belengetett „nagyvonalú” családpolitikai intézkedések (köztük a támogatott hétszemélyes autó) afféle kormányzati kompenzációként illeszkednek – az emberek legfeljebb akkor mennek ki az utcára, ha a pénztárcájukat érzik fenyegetve.
Ám objektív mércével sehogyan sem eldönthető, miért pont e lépések hatására álltak fel a fotelből Budapesten és sok vidéki városban. Vajon az intézkedés maga volt-e a kulcs, vagy az ellenzéki pártok egységes és radikális fellépése korbácsolta fel a hangulatot? A tavaszra elülni látszó ellenállás árnyékában azonban erős a vonzása annak a gyakran hangoztatott értelmezésnek, hogy nekünk, magyaroknak nem elég fontosak a demokratikus értékek, s az elveinket bármikor eladjuk egy tál lencséért – hiszen itt egy csok, amott egy jól irányzott családvédelmi akcióterv, és máris szemet hunyunk a fölött, hogy a kormány darabról darabra elhordja demokráciánk alapköveit.
De van-e alapja ennek a feltételezésnek?
Elvileg támogatott demokratikus értékek
Egy friss kutatás szerint valamennyire igen – de sokkal kevésbé, mint gondolnánk.
A Political Capital a német DIPART kutatóintézet megbízásából részt vett a témába vágó, hat európai országban – Magyarország mellett Német-, Francia-, Olasz-, Görög- és Lengyelországban – zajló vizsgálatban. (A 2018 első negyedévében végzett közvélemény-kutatás 1000 fős minták alapján zajlott.) A várakozásoknak némiképp ellentmondóan nem azt találtuk, hogy a magyarok számára kevésbé fontosak a demokratikus értékek. Sőt: elméletben sokkal nagyobb arányban tartjuk fontosnak a nyílt és demokratikus értékeket, mint a másik öt vizsgált országban. Hét demokratikus érték közül a véleményszabadság a magyarok 72 százaléka szerint elengedhetetlen a jól működő társadalomban; a másik öt európai országban ez átlagosan 59 százalék. Azt, hogy a kormány szóba álljon a vele szemben kritikus csoportokkal, a magyarok 62 százaléka tartotta fontosnak, a másik öt ország válaszadóinak átlagosan csak 40 százaléka. Ez utóbbi érték a lengyeleknél a második legmagasabb, ami azt mutatja, hogy talán van reakció Magyarországon és Lengyelországban a kormánykritikus hangokat elnémítani igyekvő gyakorlatra.
Ellentmondások
Csakhogy a nyitott és demokratikus gondolkodás Magyarországon gyakran párosul zárt attitűdökkel. Arról is megkérdeztük a válaszadókat, mennyire fontosak számukra egyes, a zárt gondolkodáshoz kapcsolódó értékek – például az, hogy minél kevesebb bevándorló jöjjön az országba, vagy az azonos nemű párok ne csókolózzanak az utcán. Az adatok szerint a legtöbben nem a nyílt vagy a zárt gondolkodás mellett teszik le a voksukat, inkább egyszerre mindkettő mellett. Magyarországon a legnagyobb (73 százaléknyi) azoknak az aránya, akik egyszerre tartják fontosnak a nyílt, demokratikus, illetve a bezárkózó értékeket – jóllehet, Németország kivételével a másik négy országban is szép számmal találtunk ilyen válaszadókat. Az is szembetűnő, hogy a lengyelek demokráciafelfogása valamivel nyitottabb a miénknél, s ez összecseng azzal, hogy a lengyel társadalomból a magyarnál erősebb reakciókat váltanak ki kormányuk demokratikus intézményeket támadó intézkedései. Az ellentmondások sorát gazdagítja még, hogy a sajtószabadságot a magyar válaszadók 86 százaléka tartja fontosnak, miközben 51 százalékuk szerint az is fontos, hogy a sajtó pozitív fényben tüntesse fel a kormányt.
Nem arról van szó tehát, hogy a nyílt gondolkodás ne örvendene nagy támogatottságnak, hanem arról, hogy zavar van a fejekben: a nyílt mellett párhuzamosan megjelenik a zárt gondolkodás is. Mind a hat vizsgált országban tetten érhető ez a jelenség, de Magyarországon a legmarkánsabban. Ez azonban a magyar nyilvánosságot az elmúlt években tornádóként letaroló propagandagépezet társadalmi hatékonyságának fényében nem meglepő fejlemény, hiszen a propaganda és a dezinformáció célja éppen a fejekben lévő zavar erősítése, az, hogy a meglévő értékvilággal párhuzamosan új, a NER narratívájával kompatibilis világképet hozzon létre.
Ha azt vizsgáljuk, hajlandók-e a magyarok feladni a demokratikus értékeket az anyagi biztonságért, a válasz az, hogy valamennyire igen, de nem jobban, mint mások Európában. A válaszadók 63 százaléka szerint a demokratikus értékek, a véleményszabadság, a politikai jogok ugyanannyira fontosak, mint a jövedelmi biztonság; 14 százalékuk szerint fontosabbak a demokratikus jogok, mint az életkörülmények, 16 százalékuk szerint fontosabbak az életkörülmények, mint a demokrácia. Ezek az adatok sem kirívóak: a francia válaszadók 27 százaléka szerint a demokratikus jogok fontosabbak a jövedelmi biztonságnál, 26 százalék szerint épp ellenkezőleg, míg 31 százalékuk szerint egyformán fontos a kettő. Nem tűnik tehát megalapozottnak az a feltételezés, hogy a magyarokat sokkal könnyebben le lehetne kenyerezni egy-egy jóléti intézkedéssel, mint más európaiakat.
Bár egyetlen kutatásból bajosan vonhatunk le messzemenő következtetéseket, az eredményeink azt mutatják, hogy – az öt másik uniós országhoz viszonyítva – nem szélsőségesen gyenge a magyar társadalom kötődése a demokratikus értékekhez. Ez a kép más kutatásaink szerint is illeszkedik a régiós trendekbe – hol kicsit negatívabb, hol kicsit pozitívabb a magyar társadalom állapota a környező országokéhoz képest. A politikai tribalizmus mértékét vizsgáló kutatásunk azt mutatta, hogy Lengyelországban valamivel erősebb a demokratikus értékeket veszélyeztető politikai polarizáció mértéke, mint nálunk. A szélsőjobboldali eszmék iránti kereslet Szlovákiában és Lengyelországban is magasabb, mint nálunk.
S bár a lengyel, a magyar és a szlovák fiatalok a felszínen egyaránt elkötelezettek a demokrácia iránt, az elköteleződés mindenhol törékeny – ezt mutatja egy 2018-as felmérésünk. Jövedelmi előrelépés érdekében a magyar fiatalok 58 százaléka adna fel valamennyit a demokratikus értékekből, de ez az arány Szlovákiában is 50, a lengyeleknél pedig 40 százalék.
Leszögezhetjük tehát: Magyarországon még mindig széles a pluralista, nyílt, demokratikus gondolatok támogatottsága. Az, hogy ezek az értékek ma látszólag ellentmondásos, elzárkózó attitűdökkel társulnak, nem szabad, hogy elbizonytalanítsa a demokrácia barátait. Érdemes bátran kiállni az értékeink mellett – mindeközben fontos a bizonytalanságokra és a vélt vagy valós fenyegetettségekre is reflektálni. S bár a másik öt, uniós országhoz képest Magyarországra különösen jellemzőek ezek a trendek, ha figyelembe vesszük az Orbán-kormány lassan kilenc éve tartó mindent elsöprő propagandáját, a mutatóink nem is annyira kiugróan rosszak. Nincs okunk elfogadni azt az állítást, hogy a magyar társadalom „reménytelenül antidemokratikus” lenne.
A szerző a Political Capital kutatója.
