Uitz Renáta

Kicsit mégis inkább zsarnokság

Mire lesz jó a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és mire nem?

Publicisztika

A magyar kormány a december közepi uniós csúcson, s az odáig vezető hetekben megpróbált hülyét csinálni a teljes európai politikai elitből. Ízlés kérdése, hogy a történet ukrán vagy magyar vonatkozásait tartjuk szégyenletesebbnek.

Ám a szuverenitásvédelmi látványszínház takarásában sikerült útnak indítani egy olyan manővert is, amely korábban nem látott módon áshatja alá az EU politikai közösségének közjogi alapjait. Igazi újításról beszélünk, amelynek a puszta léte is bizonyítja, hogy az illiberális demokrácia mérnökei gyorsan tanulnak, és nyomás alatt kiemelkedően kreatívak tudnak lenni.

De kezdjük a kályhánál.

Befolyásolni szigorúan tilos!

Kocsis Máté szeptemberi sejtelmes beharangozója „szuverenitási” törvénycsomagot ígért. Ekkor csak a célt osztotta meg velünk, hogy ti. „megnehezítsék azoknak a dolgát, akik külföldön dollárért árulják hazánkat”. Részleteket nem árult el, de felvillantotta az Alaptörvény és a Btk. módosításának lehetőségét is. Annyit azért hozzátett, hogy igaziból azon dolgoznak, hogy „kicsit borsot törjenek” a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá.

 
 
Nem ellened, érted
Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex

Ennek alapján csak találgatni lehetett, hogy pontosan miben is sántikál a kormány, hiszen a szuverenitás varázsszava látszólag a semmiből jött. November végén aztán az is kiderült, hogy miért is dobálózott a „dollárbaloldal” műszóval heteken át a nemzet eleje. A parlament elé terjesztett „szuverenitásvédelmi” csomagba a szeptemberi ígérethez híven került egy Alaptörvény-módosítás is, sorban a tizenkettedik. A terméket a kormányzati elvárásnak megfelelően minimális módosításokkal december 12-én el is fogadta a törvényhozás. Így a miniszterelnök immár alaptörvényi és törvényi szuverenitásvédelemmel pimpelt vértezetben nézhetett Európa szemébe a magyar nemzeti érdek és önazonosság védelmében. A törvényből sejteni lehetett, hogy a szokásosnál is elszántabb vétójátszmával igyekeznek majd valamelyik keretből kicsikarni némi pénzt, amit az Európai Bizottság jogállamisági és emberi jogi fenntartások miatt tart vissza a kormánytól.

A szuverenitásvédelmi törvényben majd’ egyoldalas bevezető segít az érdeklődőnek eligazodni a technikai részletszabályok között. A kormány ugyanis átfogó, mondhatni holisztikus szabályozási módszertant követ: az új törvény gondosan kiválasztott pontokon finomhangolja a jogrendszer egészét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy – a szeptemberi beharangozóhoz híven – itt-ott módosítanak egy-egy jogszabályt (az Alaptörvényt, a Btk.-t és a választási eljárásról szóló törvényt), majd, hogy a módosítások biztosan elérjék a kívánt összhatást, a kormány új hivatalt is felállít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.