Így harcol Tarlós a Fidesz-dzsungelben

Felülütik

  • - zsip -
  • 2012. február 22.

Publicisztika

Orbánnak láthatóan édes mindegy, milyen lap van éppen Tarlós kezében. Úgyis felülüti. A hét elején a főpolgármester épp postára adta a miniszterelnök kérésére a BKV megmentési csomagját, mire a kormány máris kikürtölte: 2012-hez viszonyítva jövőre levesz a BKV támogatásából – abból, amit oda se adott. Mert ugye járna 32 milliárd normatív támogatás, csakhogy azt nem utalja. Nem tudni azonban, hogy ebből veszi ki a pénzt a kormány, vagy esetleg másból? De valójában mindegy is. A Fidesszel szemben a végén úgyis Tarlós húzza a rövidebbet. És a bűnös, adóforintjait kuporgató, öncélúan felhalmozó főváros.

Tarlós személyes viszonyai sem a régiek már. A mai kormánydöntés értelmében három tárcának (gazdasági, fejlesztési, belügy) kell meghúznia a BKV költségvetési sorát – ebből kettőnek a vezetőjét (igaz, egyik már nincs hivatalban) egymás után küldte a sunyiba Tarlós. Fellegi Tamás és Matolcsy György alkalmasságát a nyilvánosság előtt kérdőjelezte meg, igaz, Pintér Sándorral nem balhézott még össze a BKV miatt. Nem derűsebb a főpolgármester nexusa a miniszterelnökkel sem. Orbán egy ideje nem fogadja a hivatalában Tarlóst, pedig ő csak vele tárgyalna. Legutóbb már kénytelen volt megelégedni Varga Mihály államtitkárral.

A gátoltságban lobbanékonyan nyilatkozó és akként cselekvő Tarlósnak – felségárulás gyanújával – volt azonban mersze ahhoz, hogy a kormányfőt az IMF-kártyával provokálja. A kormánynak küldött BKV-koncepciót a valutaalap számára is hozzáférhetővé teszi – jelentette ki. Hogy Orbán átmeneti sarokba szorításánál többet nem remélhetett az akciótól, az nyilvánvaló. Bizakodott, hogy a BKV támogatásával a kormány nem várja meg az IMF-tárgyalások júniusi lezárását, hanem hamarabb megoldást talál. Elvárása teljesül: a kormány az IMF elvárásaira hárítva a döntést, a három tárcát február végéig bízta meg, hogy elkészítse a tervet a BKV megcsapolására. A főpolgármester a jelenlegi 32 mellett még évi 20 milliárdos forrást kérne az államtól, farigcsálásról hallani se akar – de a kormányfő láthatóan aligha kíváncsi Tarlós véleményére.

Tarlós, aki bevette a Fidesznek a fővárost, másfél év alatt magányos harcos lett. Egyedül töri az utat a Fidesz vidékközpontú Magyarországán élősködő fővárosnak. Főpolgármesterré, önálló – hatalmi – entitássá vált, ami elviselhetetlen a Fidesz hűbéri rendszerében. Mára a kerületi és városi polgármesterektől, képviselőktől kezdve a kormányhivatalon át a miniszterekig és a miniszterelnökig maga ellen fordította saját politikai közösségének legjavát. Nem maradtak ki ellentáborából a Fidesz uralkodásán dolgozó gazdasági notabilitások sem, akiket távol tartana a fővárosi kassza kulcsától.

Kormányhivatalok folyosóin azt suttogják, hogy Orbán már egyáltalán nem bízik Tarlósban, gyártson ő bármennyi BKV-koncepciót, jogszabályt vagy javaslatot. Ezek a hivatali nyelvek azt is beszélik, hogy ha úgy alakul, és még a szavazók választhatják a főpolgármestert, Tarlós kész függetlenként indulni a 2014-es választáson. Az lesz az ő utolsó viadala.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.