Kassai Zsigmond

Férfias játékok

Az állam, a főváros, a szélsőjobb és a melegek

  • Kassai Zsigmond
  • 2012. augusztus 5.

Publicisztika

Az ország történetének egyik legnagyobb nemzetközi sporteseménye zajlott a múlt héten, Budapesten, a EuroGames 2012, amit - legalábbis nálunk - melegolimpia néven is szokás emlegetni.

Miközben a szervező Friss Gondolat Egyesület (FRIGO - a szervezőkkel készült interjúnkat lásd "Miért is fújnánk le?", Magyar Narancs, 2012., január 12.) az esemény nemzetgazdasági hatásait (1,5-1,8 milliárdos bevétel a főváros kasszájában) hangsúlyozta, azon túl, hogy a rendezvény Budapestet mint demokratikus, európai és szociálisan érzékeny értékrendet képviselő várost jeleníti meg. Mindeközben a magyar kormányzat és a főváros a fejét elfordítva fintorgott, a szélsőjobb pedig "buziolimpiát", "fartúró sportolókat" emlegetett a Kuruc.infón, máshol meg listázta a szervezésben közreműködők adatait, s "buzivadászatra" uszított, majd teketóriázás nélkül kijelentette: "homofób ország vagyunk".

 

Adj egy csókot, kisangyalom!


Adj egy csókot, kisangyalom!

Fotó: Németh Dániel

 

Ezek után nem csoda, hogy amíg csak lehetséges volt, a EuroGames 2012 helyszíneit - biztonsági okokból - titokban tartották. Ráadásul a rendezvény "összecsúszott" a Budapest Pride kulturális fesztivállal, melynek záróakkordjaként július 7-én ismét megrendezik a Budapest Pride felvonulást, amit a rendőrség mondvacsinált - közlekedésrendészeti - okokból tiltott volna be.

Egyfelől szégyen ez Magyarországra és Budapestre nézve, másfelől az sem igaz, hogy a szélsőjobb vagy a kormányzat magatartása oly férfias lenne.

*

Ahogy többek között Raewyn Conell, a University of Sydney professzora is állítja, az állam kifejezetten férfias intézmény. Ezzel nemcsak arra utal, hogy a legmagasabb hivatalt viselő férfiak személyisége mintegy áthatja az intézményrendszert, de arra is, hogy az állam szükségképpen egyfajta hegemón maszkulinitás megjelenítője. Az állam testesíti meg a patriarchátus legitimációs problémáira jelenleg elfogadott válaszokat; garantálja a férfiak domináns és a nők alávetett szerepét, és szabályozni, korlátozni kívánja a patriarchális rend kényszerének ellenálló renitenseket, például a homoszexuális férfiakat és nőket.

Amikor a magyarországi kormányzati propaganda lépten-nyomon a "családok" elsődlegességét hangsúlyozza mind a szociálpolitikában, mind a kulturális, gazdasági, hovatovább a korrupciós válságtünetekre adott válaszaiban, tulajdonképpen nemcsak a patriarchális rend, az egyedül elfogadott heteroszexuális családmodell restaurációjára tesz kísérletet, de igen komoly károkat is okoz. Ez a kommunikáció annyiban mindenképpen kirekesztő és homofób, hogy hangsúlyozza a modellnek megfelelni képtelen állampolgárok marginalizált helyzetét. Félreértés ne essék: nemcsak a meleg, leszbikus, transznemű stb. honfitársainkról mond le az állam ezzel a kommunikációs és törvénykezési gyakorlattal, nemcsak őket zárja ki a magasabb arányban hozzáférhető javakból, hanem az egyedülálló vagy elvált nőket és férfiakat, azok gyerekeit és a csonka családokat is.

Aligha szorul magyarázatra, hogy ez az ún. polgári középosztálynak kedvező kirekesztő politika a marginalizált csoportok további radikalizálódásához vezethet. Az a rendszer, amely bérpolitikájával és szociálpolitikájával a családfőként élő "középosztálybeli" férfiaknak kedvez, és az ezen a csoporton kívül esőket alacsonyabb státuszba kényszeríti, a szélsőjobb további erősödést segíti. Azok a férfiak és fiúk, akik a szélsőjobboldalhoz köthető álkatonai szervezetek tagságának nagy részét alkotják, szociológiai kutatások alapján az átlagosnál rosszabb szociális körülmények között élnek, nagy számban csonka családokból származnak, és alacsonyan iskolázottak. A társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük igen távol esik a hatalmat gyakorló, domináns férfiak pozíciójától. (Erről lásd: Csepeli György-Murányi István-Prazsák Gergő: Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon, illetve interjúnkat Prazsák Gergővel: "Kompország távolodik", Magyar Narancs, 2011. augusztus 4.) E férfiaknak és fiúknak szükségképpen csorbát szenved a maszkulinitásuk, még ha nem is egészen úgy, ahogy a szexuális kisebbségekhez tartozó férfiaké. E férfiasságukban megtépázott emberek agresszív antiszemita, cigányellenes és homofób akciói épp azt a célt szolgálják, hogy bejelentsék és érvényre juttassák dominanciaigényüket a többi marginalizált csoporttal szemben. A férfias jelleg hangsúlyozása - az erődemonstrációk, a közös testgyakorlás, a versengés, az erőszak, meg az egyenruhák, a törzsi szimbolikát idéző fétisek, bakancsok, karszalagok, jelvények, zászlók - mind arra valók, hogy valamiképpen helyreállítsák helyesnek vélt pozíciójukat a patriarchátuson belül.

*

Az új és legújabb kori történelemben a hegemón férfiasság legfontosabb alternatívája - ha tetszik, politikai értelemben vett ellenzéke - a homoszexuális maszkulinitás volt. Magyarországon ugyan késve jelentek meg a szexuális kisebbségek szabadságjogaiért fellépő csoportok, ám ez a jelenséget nem befolyásolja. A közhiedelemmel ellentétben a homoszexuális férfiak maszkulinitása sok esetben "hiperférfias" jegyeket mutat fel; a meleg közösségek tagjainak jó része nagyon konvencionálisan férfias. Szűk farmerba és pólóba öltöznek, sokszor sportos megjelenésűek, erősen kigyúrtak, nem ritka a motoroscsizma, a bőrdzseki, a tetoválás és a testékszerek. Vagyis közel sem hiteles az a kép, amelyik rózsaszín tangás, női ruhákban vonagló férfiakat láttat a melegekben. Noha a transzvesztitashow-k vagy a színes, extravagáns öltözködés vitathatatlanul népszerű a melegek egy részének körében, ezek inkább a szórakozást szolgálják, semmint a megbotránkoztatást.

A meleg aktivisták maszkulinitása is demonstratív - és nem véletlen, hogy az öltözködés specifikumai, a hangsúlyozottan testként való megjelenés néha szélsőséges megnyilvánulásai a szélsőjobboldali férfiak imént részletezett stílusgyakorlataira emlékeztetnek. A két, egymással szemben álló közösség erőteljes és hasonló szimbólumhasználata ugyanabból a motivációból fakad: a maszkulinitásukban alávetett vagy marginalizált férfiak a testüket egyfajta műalkotásként használva igyekeznek bejelenteni dominanciaigényüket. Lényeges különbség, hogy a meleg férfiak a legritkább esetben erőszakosak a többi marginalizált csoporttal szemben.

A szimpla homofóbián túl valószínűleg efféle okokból váltott ki heves reakciókat a szélsőjobboldalon a EuroGames 2012, hiszen a tömegkultúrában a sport lett a maszkulinitás egyik legfontosabb definíciós eszköze - férfiak azért küzdenek egymással, hogy kivívják erőfölényük elismerését a csoport többi tagjával, valamint a csoporton kívüliekkel szemben. A EuroGames ellen tiltakozó szélsőjobboldali férfiak többségét a maszkulinitás effajta demonstrációja még erősebben lázba hozhatja, mint alapjáraton működő homofóbiájuk többnyire általuk is ismeretlen indokai. Itt ugyanis kétségessé válik az a téves elképzelés is, hogy a közösen végzett testgyakorlat kizárólag a heteroszexuális férfiak privilégiuma lenne.

Azzal, hogy az állam és a főváros képviselői a EuroGames 2012 jótékony gazdasági, turisztikai és politikai hatásai ellenére is csak fanyalogni tudtak, a rendőrségen keresztül pedig már másodszor próbálták megakadályozni a Budapest Pride felvonulást, meggyőzően igazolják, hogy Magyarországon homofóbia uralkodik. És ez még úgy is igaz, ha a bíróság - részben az emberi jogi aktivisták nyomására - hatályon kívül helyezte a rendőrség tiltó határozatát. Ez az ismétlődő gyakorlat azért roppant kínos, mert a bizonytalanság légkörét erősíti. Az LMBT-közösségek és az emberi jogi csoportok joggal háborodtak fel a tiltó határozaton - ám amikor az állam a bíróságon keresztül visszavonulót fúj, a saját domináns pozícióját kérdőjelezi meg. És ez az, ami végső soron a szélsőjobboldal vitorláit dagasztja. Ők most teli torokból átkozhatják az államot, hogy "igazságtalan" gesztust tett - kegyet gyakorolt - az LMBT csoportok irányába, és ez aktivistáikat még hevesebb tiltakozásra, még látványosabb homofób indíttatású támadásokra ösztökélheti, hiszen az állam velük szemben egy másik marginalizált csoportot részesített előnyben.

Rendőr legyen a talpán, aki uralni tudja a helyzetet július 7-én, a Hősök tere környékén.

A szerző irodalmár.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.