Bak Mihály

Három–hat, avagy játszd újra, Kádár!

Néhány megjegyzés Orbán Nagy Tervéhez

Publicisztika

Ha törik, ha szakad, a következő két évben 3–6 százalékra kell növelni a gazdaság teljesítményét. Orbán Viktor mondatai mögött olyan gondolkodásmód rejlik, amely – ha kissé megkaparjuk a felszínt – kísértetiesen emlékeztet egy letűntnek hitt korra. Annak a kornak nem lett jó vége. Persze, ahogy vesszük.

Önszuggesztió

„A 3 és 6 százalék közötti gazdasági növekedési sávba már be tudunk lépni a következő évben, ott tudunk maradni 2026-ban, és meg tudjuk célozni utána a sáv felső szélét is.” Ezt az útmutatást adta a miniszterelnök a múlt heti „nagy bejelentésében”. Arról is beszélt, hogy a GDP 60 százalékára kell visszaszorítani az államadósságot (amely a 2020-as 80 százalékos csúcsról fokozatosan csökken, de az idén ismét megugrott, s jelenleg 76 százalékon áll), ehhez pedig „fegyelmezett” gazdaságpolitika kell. (A fejtegetésnek a „gazdasági semlegességről” alkotott részéről inkább nem mondanék most semmit.)

Látjuk az adatokat: két számjegyű zuhanás a beruházásokban, nagyarányú visszaesés az iparban, drámai mértékben a csodafegyvernek szánt villanyautó-akkumulátor szektorban. Tapasztaljuk a gazdaság szerkezetének folyamatos torzulását, a korábbinál mind kevésbé jövedelmező ipari termelési ágak meghonosítását; a termelékenység határozott romlását, továbbá a belső fogyasztás – egyre mélyülő és szélesedő válságot mutató – egy helyben topogását. S mindehhez jön az uniós pénz elapadása. A költségvetési hiány meghaladja a még elfogadható mértéket, az államadósság emelkedik; kölcsönből pótoljuk az ország teljesítménydeficitjét. Az adósságszolgálat az idén a korábbi évekének nagyjából a háromszorosa, összemérhető az egészségügyi-szociális kiadásokkal.

De pánikra nincs ok, „a gazdaság fundamentumai épek”, élénkíteni kell, a bérek nagyarányú emelkedése és a lakossági fogyasztás meglódulása kirántja a kátyúból a szekeret – ezt halljuk a pénzügyminisztertől és az aktuá­lis sámántól. Utóbbi mérhetetlenül haragszik a lakosságra, amiért az nem vásárol, hanem igyekszik megélni az ismét növekvő infláció árnyékában. A túlnyomásos gazdaságpolitika előző atyja már kiugrott a süllyedő hajóból, észrevette a bajt. Ezen túlmenően azonban nem hallik vita a helyzetről. Aligha azért, mert ennyire összezárnak a sorok; inkább azért, mert ez a néhány szereplő csak asszisztál annak az embernek, aki mindenről egymaga dönt. Arról is, hogy a saját erejéből éppen csak verdeső gazdaságot magasan szárnyalásra kényszerítsék. Másfél évvel a válasz­tások előtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.