Bak Mihály

Három–hat, avagy játszd újra, Kádár!

Néhány megjegyzés Orbán Nagy Tervéhez

Publicisztika

Ha törik, ha szakad, a következő két évben 3–6 százalékra kell növelni a gazdaság teljesítményét. Orbán Viktor mondatai mögött olyan gondolkodásmód rejlik, amely – ha kissé megkaparjuk a felszínt – kísértetiesen emlékeztet egy letűntnek hitt korra. Annak a kornak nem lett jó vége. Persze, ahogy vesszük.

Önszuggesztió

„A 3 és 6 százalék közötti gazdasági növekedési sávba már be tudunk lépni a következő évben, ott tudunk maradni 2026-ban, és meg tudjuk célozni utána a sáv felső szélét is.” Ezt az útmutatást adta a miniszterelnök a múlt heti „nagy bejelentésében”. Arról is beszélt, hogy a GDP 60 százalékára kell visszaszorítani az államadósságot (amely a 2020-as 80 százalékos csúcsról fokozatosan csökken, de az idén ismét megugrott, s jelenleg 76 százalékon áll), ehhez pedig „fegyelmezett” gazdaságpolitika kell. (A fejtegetésnek a „gazdasági semlegességről” alkotott részéről inkább nem mondanék most semmit.)

Látjuk az adatokat: két számjegyű zuhanás a beruházásokban, nagyarányú visszaesés az iparban, drámai mértékben a csodafegyvernek szánt villanyautó-akkumulátor szektorban. Tapasztaljuk a gazdaság szerkezetének folyamatos torzulását, a korábbinál mind kevésbé jövedelmező ipari termelési ágak meghonosítását; a termelékenység határozott romlását, továbbá a belső fogyasztás – egyre mélyülő és szélesedő válságot mutató – egy helyben topogását. S mindehhez jön az uniós pénz elapadása. A költségvetési hiány meghaladja a még elfogadható mértéket, az államadósság emelkedik; kölcsönből pótoljuk az ország teljesítménydeficitjét. Az adósságszolgálat az idén a korábbi évekének nagyjából a háromszorosa, összemérhető az egészségügyi-szociális kiadásokkal.

De pánikra nincs ok, „a gazdaság fundamentumai épek”, élénkíteni kell, a bérek nagyarányú emelkedése és a lakossági fogyasztás meglódulása kirántja a kátyúból a szekeret – ezt halljuk a pénzügyminisztertől és az aktuá­lis sámántól. Utóbbi mérhetetlenül haragszik a lakosságra, amiért az nem vásárol, hanem igyekszik megélni az ismét növekvő infláció árnyékában. A túlnyomásos gazdaságpolitika előző atyja már kiugrott a süllyedő hajóból, észrevette a bajt. Ezen túlmenően azonban nem hallik vita a helyzetről. Aligha azért, mert ennyire összezárnak a sorok; inkább azért, mert ez a néhány szereplő csak asszisztál annak az embernek, aki mindenről egymaga dönt. Arról is, hogy a saját erejéből éppen csak verdeső gazdaságot magasan szárnyalásra kényszerítsék. Másfél évvel a válasz­tások előtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.