Hogyan tudja kezelni az Erdoğan-rezsim a pusztító földrengés következményeit?

Publicisztika

Idén nyáron köztársasági elnöki és parlamenti választások lesznek Törökországban. A több ezer ember halálát okozó természeti katasztrófa nyilván fontos részét alkotja majd a kampánynak.

2023. február 6. újabb gyászos nap a tömeghalált hozó természeti katasztrófák sorában. A Törökország délkeleti régiójában kipattant, de a szomszédos szíriai tartományokat is sújtó földrengéssorozat (hogy csak két legnagyobbat említsük: a hajnali 7,8-ast követte 9 órával később egy 7,5-es) még a földrengésveszélyesnek számító Törökországban is rendkívüli. Ilyen erejű rengésről, legalábbis az érintett tektonikus zónában, nem tudnak a szeizmológusok sem, a modern korok műszeres mérései és a régebbi idők becsült értékei is elmaradnak ettől. A halottak száma óráról órára emelkedik, sok a sebesült, tíz-, talán százezrek vesztették el otthonukat. Rengeteg az eltűnt, vagy akikről már senki sem tudja, hogy keresni kéne őket.

A szemtanúk, a tudósítások apokaliptikus helyzetről, totális káoszról számolnak be; az utakat gyakorlatilag szétszaggatta, összetörte a rendkívüli erejű földmozgás, a mentőcsapatok a legtöbb katasztrófa sújtotta települést még meg sem tudták közelíteni. Akadnak némileg jobban szem előtt lévő helyszínek is: a régió többé-kevésbé romba dőlt városai, a rengés epicentrumától alig 34 kilométerre található, s így súlyos károkat elszenvedett, kétmilliós Gaziantep, vagy Diyarbakir, Törökország legnagyobb kurd többségű városa. A hideg téli idő, az éjszakánkénti mínuszok sem kedveznek a helyi és külföldi mentőcsapatoknak illetve a túlélőknek. Akit nem tudnak időben kiszabadítani, meglehet, nem a sérüléseibe, a szomjúságba hal bele, nem is a levegő hiányában veszíti életét, hanem egyszerűen kihűl.

 
Összedőlt épületek romjai a délkelet-törökországi Diyarbakirban 
Fotó: MTI/EPA/Refik Tekin

Szíria határ menti területeiről is hasonlóan riasztó adatok érkeznek, itt ráadásul még annyi jele sincs az állami autoritásnak, mint a látszólag erős kézzel kormányzott Törökországban. A földrengés a most is egymással ellenséges erők kezén lévő kantonokra osztott Észak-Szíriában pusztított, ahol rengeteg a polgárháborúban megrongált, így a mostaninál kisebb rezgések hatására is könnyen összeomló ház. Ezt a vidéket sújtották korábban a véres kezű diktátor, Bassár el-Aszad oldalán beavatkozó orosz légierő brutális terrorbombázásai is; a becslések szerint Északnyugat-Szíriának ebben az Aszad-ellenes milíciák által ellenőrzött szegletében 4,2 millió menekült zsúfolódott össze, akik létfenntartása szinte teljes mértékben a főként Törökországból érkező segélyektől függött.

Az efféle drámai hatású, erős földrengések (mint például Törökország előző nagy tragédiája, az 1999-es izmiti) nyomán ugyanazok az ismétlődő kérdések kerülnek elő:

miért nem tartották be a földrengésbiztos épületek felhúzására vonatkozó mérnöki, statikai előírásokat, vagy rosszabb esetben miért nem is születtek ilyenek?

(Vélhetően ez a különbség a törökországi és a szíriai állapotok között.) A romeltakarítást az első becslések szerint is akár tízmilliárd dolláros nagyságrendű károkkal arányos volumenű újjáépítés fogja követni. Csak remélhetjük, hogy akkor majd figyelembe veszik ezeket az életet mentő (az erre valamit is adó országokban pl., Japánban, sikerrel alkalmazott) regulákat. Ráadásul ebben a régióban, a mostani rengés tudatában, mindent egy nagyságrenddel kell biztonságosabbra építeni.

Törökországban idén nyáron köztársasági elnöki és parlamenti választások lesznek – a katasztrófa pedig remek alkalom, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnök megmutassa, hogy mennyire tudja kezelni, mit kezelni, uralni a helyzetet, ha máshogy nem, legalább a médiában. Az államfő máris megjelent a romok között a mentés dandárjában, de a katasztrófa következményeinek elhárítása, a felelősség kérdésének feszegetése fontos része lesz a kampánynak is. Utóbbi nem is alap nélkül: a lassan húsz éve hatalmon lévő illiberális-autoriter Erdoğan-rezsim, meg annak szakapparátusa sem sokat tett, hogy mérsékelje a világ egyik szeizmikusan legaktívabb országában óhatatlanul bekövetkező földrengések következményeit. Mindez gyors cselekvésre is ösztönözheti a török hatóságokat, ahogy azt sem engedhetik meg maguknak, hogy a bajban magára hagyják az ország egyik legnagyobb periferikus régióját és annak nem kis részben kurd nemzetiségű, emiatt rebellióra hajlamosnak tartott lakosságát. Hogy a határ szír oldalán élő, szintén katasztrófa sújtotta arab, kurd, türkmén túlélőkről ki fog gondoskodni, bele sem merünk gondolni – ők eddig is hiába vártak holmi égi vagy földi segítségre.

(Címlapképünkön: Túlélők után kutatnak mentőalakulatok tagjai összedőlt épületek romjai között a délkelet-törökországi Kahramanmarasban. Fotó: MTI/EPA/Sedat Suna)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Muszkavezetők

Múlt hétfőn egy pilisi lakossági fóruma után a 444 újságírója megkérdezte Szijjártó Péter külügyminisztert, hogyan hatolhattak be az orosz állam támogatta hekkerek – egyszerűbben: az orosz titkosszolgálatok – a Külügy­minisztérium informatikai rendszerébe. Az érdeklődés közvetlen oka az volt, hogy nem sokkal előtte Orbán Viktor kijelentette, mind technikai, mind humán szempontból Magyarországnak van a legjobb nemzetbiztonsági rendszere.

Lövés a lőporos hordón

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Könnyű kézzel

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet a negyed évszázada történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás „bűnsegédként” hét év fegyházbüntetést kapott.