Bernard Guetta: Megvalósulhat-e Ukrajnában a "koreai forgatókönyv"?

Publicisztika

A francia publicista és EP-képviselő szerint a következő hetekben várható orosz támadásnak két kimenetele lehet. Vagy elbukik az offenzíva, vagy csak annyira lesz sikeres, hogy az oroszok megtartják a már eddig elfoglalt kelet-ukrajnai területeket. Az utóbbi forgatókönyv sem kecsegtet azonban hosszútávú sikerrel Oroszország számára: ha kettészakítják Ukrajnát, az ország nyugati része európai és amerikai anyagi támogatással fellendül, amiből az orosz lakosságnak is világossá válik, hogy az EU-val való együttműködés a kölcsönösen előnyös választás.

Csak az világos, mi várható rövid távon. Néhány héten belül, de legkésőbb húsvétig az orosz hadseregnek meg kell próbálnia megszereznie Vlagyimir Putyin számára az ukrán régiók feletti ellenőrzést, amelyeknek az elcsatolását az orosz elnök több mint négy hónappal ezelőtt oly elhamarkodottan bejelentette. A Kreml számára sürgető a helyzet, mert március végétől színre lépnek az európai tankok, és minél több érkezik belőlük, annál nehezebb lesz Geraszimov tábornok csapatainak az előrenyomulás.

A visszaszámlálás megkezdődött, de aztán mi lesz?

Az első eshetőség, hogy a támadás kudarcba fullad, és a felbátorodott ukrán hadsereg visszaszorítja a demoralizált orosz csapatokat a február 24. óta meghódított területekről, vagy azoknak egy részéről. Vlagyimir Putyint ezután annyira megalázzák a belpolitikai színtéren és annyira lejáratják a világ többi részén, hogy felvetődik a politikai túlélésének a kérdése, és az orosz hadseregnek, bárki legyen is az elnök, nincs más választása, mint hogy minden erőforrását arra fordítsa: megszilárdítsa a demarkációs vonalat.

A második feltevés szerint Geraszimov tábornok offenzívája megnyitja az utat az orosz csapatok előretöréséhez, éppen annyira, hogy több európai állam, élükön Lengyelországgal, megsürgesse vadászgépek szállítását Ukrajnába. Az összecsapások egyre intenzívebbek. Az ukránok visszavonulnak, de a nyár elejére működésbe lépő új légvédelem megakadályozza, hogy az oroszok bevegyék Kijevet, vagy hogy a Donbászon kívül túl sok más területet elfoglaljanak. Vlagyimir Putyin új területeket hódított meg. Politikai szempontból sikerült neki az arcmentés, de valójában csak a frontvonalat tolta el az ukránok kárára, anélkül, hogy legyőzte volna őket. Ebben a második hipotézisben Ukrajna az, amelyik lezárja a demarkációs vonalat, de mindkét esetben egyfajta „koreai forgatókönyv” valósul meg.

Az egyik Ukrajna fokozatosan beépül az Európai Unióba az atlanti szövetség védelme alatt. A Putyin által elcsatolt és csapatai által körülvett Ukrajna teljesen beolvad Oroszországba,

a gazdasági szakadék pedig egyre nő a két Ukrajna között, amelyek hamarosan annyira különbőzek lesznek, mint a két Korea.

Északnyugaton a fiatal városi középosztály dinamizmusa, a nyugati befektetések és a városok, illetve az ipar újjáépítéséhez nyújtott uniós támogatás megteremti a fellendülés feltételeit. Délkeleten a pénz kevés, az oktatás színvonala alacsonyabb, a régi szovjet ipar és mezőgazdaság pedig nem elégséges ahhoz, hogy valódi növekedést indítson el.

Moszkvára nézve kegyetlen a kontraszt; az évek múlásával Ukrajna, amelyet természetesen „Nyugat-Ukrajnának” fognak nevezni, ugyanazt a demokráciaszerepet fogja játszani „Kelet-Ukrajna” és azon túl egész Oroszország felé, amit Nyugat-Berlin játszott a kommunista Közép-Európa országainak.

Egy intenzív háborús időszakot újrajátszott hidegháború követ, de a kommunista korszak főtitkárjaitól eltérően Vlagyimir Putyin nem olyan vezetői közegből jön, ahol az utódlások rendszerszünet nélkül megszerveződnek. Biológiai vagy politikai kimerültség okán ez az ember már nem sokáig húzza a hatalom csúcsán, és még ha meg is adjuk neki, hogy a helyén marad a közelgő offenzíva kudarcát követően is, esetleg hasznot húz csapatai előrenyomulásából, az eltűnése történelmi választás elé állítja majd Oroszországot.

Oroszországnak pedig választania kell egy Kínával kötött áldásos szövetség és az Európai Unióval való „modus vivendi” keresése között. Az első esetben egész egyszerűen vazallussá válik, egy nálánál tízszer nagyobb népességű ország vazallusává. A második esetben egy közös földrész második pillére lesz, amelyet biztonsági megállapodások, Ukrajna újraegyesítése és gazdasági együttműködés stabilizál. Mindez az Európai Unió számára éppúgy szükséges és hasznos, mint az Oroszországi Föderáció számára.

Nincs garancia arra, hogy a Putyin utáni Kreml képes lesz a helyes döntést meghozni,

de az európai demokráciáknak két módja is van arra, hogy erre ösztönözzék. Az egyik, hogy segítik Ukrajna nyugati felét olyan sikertörténetté változtatni, amely elég átütő erejű ahhoz, hogy elnyerje az oroszok választását. A másik, hogy már most olyan javaslatot teszünk le az asztalra Európa működtetésére, amely biztosítja a stabilitást és a jólétet minden országa számára.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.