László Csaba

Hogyan vágjunk át az aknamezőn?

A magyar gazdaság újjáépítéséről – I. rész

Publicisztika

Az ellenzéki térfél alapjaiban alakult át az idén: meglehet, új kör, új leosztás jön. De mi következzen 2026-ban a NER bukása után – a gazdaság területén? Váratlanul ért a lap kérése, hogy gondolkodjak el azon, mit is kellene egy új kormánynak tennie itt – de eggyel több gondolatkísérlet ártani biztosan nem árthat.

A magyar gazdaság nincs a legjobb formában. A kormány a költségvetés elkészítésekor 2023-ban és 2024-ben is 4 százalékos GDP-növekedést vizionált. Ebből tavaly majdnem 1 százalékos visszaesés lett; az idén, gyanítom, Orbánék már a 0,8 százalékos növekedésnek is örülnének. A GDP 1 százaléka kerekítve 800 milliárd forint – azaz tavaly úgy 4000 milliárd forinttal kevesebb jövedelmet termeltünk meg az országban a tervezettnél, és erre az alacsonyabb bázisra vetítve az idén újabb 2500 mil­liárd forinttal gazdálkodhatunk kevesebből. A tavalyi, 3,5 százalékosra tervezett helyett a GDP-arányos hiány 6,7 százalék lett; az idei mágikus, 2,9 százalékos hiánytervet már februárban felülírta a kormány és most 4,5 százalékról beszélnek. Az infláció jelenleg 3 százalékos, aminek örülni kell – bár ez a gyors csökkenés idén már jórészt annak a következménye, hogy erősen köhögnek a gazdaság motorjai.

A hol Ausztriát, hol az EU-t megcélzó felzárkózási álmok egyre kínosabbak. A magyar gazdasági fejlődés sikertelenségét a rendszerváltáskor hozzánk hasonló pozícióból vagy még messzebbről induló régiós versenytársakhoz viszonyított helyzetünk mutatja: a visegrádi országoktól minden szinten lemaradtunk, s ma már Bulgária vagy Románia esetében is nagyítóval kell keresni azokat a mutatókat, ahol előttük vagyunk. A KSH elemzése szerint 2010 és 2020 között a magyar munkaerő termelékenységének növekedése mindössze 4,7 százalék volt. Nem évente, összesen. Ha a Covid éveit kihagyjuk, akkor is 1 százalék alatti az átlagos éves javulás. (A termelékenység nagyon lassan változó mutató: az EU átlaga ugyanebben az időszakban 2,1 százalék volt.) A foglalkoztatás a 2010-es években valóban jelentős mértékben javult: a gazdasági növekedés meghatározó tényezője a munkaerőpiacra visszahozott munkaerő volt. Ám a mozgósítható munkaerő-tartalék nagy része Magyarországon 2020-ra elfogyott. Nem véletlen, hogy Európa talán leginkább migránsellenes kormánya arra kényszerül, hogy vendégmunkások tízezreit hozassa be az országba, különben bizonyos ágazatok egyszerűen leállnának. Ami a versenyképességet illeti: a lausanne-i tudásközpont, az Institute for Management Development (IMD) leginkább elfogadott, komplex elemzésen alapuló legfrissebb listáján az elmúlt két évben 15 helyet rontottunk, és a vizsgált 64 ország között az 54. helyre estünk vissza. Pedig a NER első évtizedében igazi kegyelmi helyzetben volt a magyar gazdaság. Soha nem látott mennyiségű uniós ingyenpénz áramlott az országba, a Marshall-segély sokszorosa, a nemzetközi feltételek rendkívül kedvezőek, a kamatok pedig soha nem látott mélységben voltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."