A magyar gazdaság nincs a legjobb formában. A kormány a költségvetés elkészítésekor 2023-ban és 2024-ben is 4 százalékos GDP-növekedést vizionált. Ebből tavaly majdnem 1 százalékos visszaesés lett; az idén, gyanítom, Orbánék már a 0,8 százalékos növekedésnek is örülnének. A GDP 1 százaléka kerekítve 800 milliárd forint – azaz tavaly úgy 4000 milliárd forinttal kevesebb jövedelmet termeltünk meg az országban a tervezettnél, és erre az alacsonyabb bázisra vetítve az idén újabb 2500 milliárd forinttal gazdálkodhatunk kevesebből. A tavalyi, 3,5 százalékosra tervezett helyett a GDP-arányos hiány 6,7 százalék lett; az idei mágikus, 2,9 százalékos hiánytervet már februárban felülírta a kormány és most 4,5 százalékról beszélnek. Az infláció jelenleg 3 százalékos, aminek örülni kell – bár ez a gyors csökkenés idén már jórészt annak a következménye, hogy erősen köhögnek a gazdaság motorjai.
A hol Ausztriát, hol az EU-t megcélzó felzárkózási álmok egyre kínosabbak. A magyar gazdasági fejlődés sikertelenségét a rendszerváltáskor hozzánk hasonló pozícióból vagy még messzebbről induló régiós versenytársakhoz viszonyított helyzetünk mutatja: a visegrádi országoktól minden szinten lemaradtunk, s ma már Bulgária vagy Románia esetében is nagyítóval kell keresni azokat a mutatókat, ahol előttük vagyunk. A KSH elemzése szerint 2010 és 2020 között a magyar munkaerő termelékenységének növekedése mindössze 4,7 százalék volt. Nem évente, összesen. Ha a Covid éveit kihagyjuk, akkor is 1 százalék alatti az átlagos éves javulás. (A termelékenység nagyon lassan változó mutató: az EU átlaga ugyanebben az időszakban 2,1 százalék volt.) A foglalkoztatás a 2010-es években valóban jelentős mértékben javult: a gazdasági növekedés meghatározó tényezője a munkaerőpiacra visszahozott munkaerő volt. Ám a mozgósítható munkaerő-tartalék nagy része Magyarországon 2020-ra elfogyott. Nem véletlen, hogy Európa talán leginkább migránsellenes kormánya arra kényszerül, hogy vendégmunkások tízezreit hozassa be az országba, különben bizonyos ágazatok egyszerűen leállnának. Ami a versenyképességet illeti: a lausanne-i tudásközpont, az Institute for Management Development (IMD) leginkább elfogadott, komplex elemzésen alapuló legfrissebb listáján az elmúlt két évben 15 helyet rontottunk, és a vizsgált 64 ország között az 54. helyre estünk vissza. Pedig a NER első évtizedében igazi kegyelmi helyzetben volt a magyar gazdaság. Soha nem látott mennyiségű uniós ingyenpénz áramlott az országba, a Marshall-segély sokszorosa, a nemzetközi feltételek rendkívül kedvezőek, a kamatok pedig soha nem látott mélységben voltak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
