Szabó Attila

A négy fal között

Mit szabad írni Szájer Józsefről, és mit nem?

Publicisztika

Bodrogi Bea fontos írást közölt a Telexen arról, hol ér véget Szájer József magánélete, és hol kezdődik a közbeszéd és a szólás szabadsága. Szerinte „a közügy megtárgyalásának fontos része Szájer ügyében tehát az is, hogy a képviselő mivel és hogyan szegi meg az aktuális Covid-korlátozásokat.

Az, hogy ez éppen egy melegorgia volt, azért releváns információ a nyilvánosság számára, mert ez Szájer szabályszegésének fontos részlete. Szájer szexpartizása, nemi orientációjának megvitatása tehát nem önmagában, hanem a szabályszegésével összefüg­gés­ben merül fel, és éppen ezért írhat róla a sajtó”. (Szájer József magánélete – kinek az ügye?, Telex, 2024. de­cember 10.) Bodroginak igaza van ebben; és abban is, hogy a szólás szabadságának ter­mészetesen vannak korlátai, és ezek részben minőségi jellegűek, azaz arra vonatkoznak, hogy kit, milyen szavakkal, kifejezésekkel lehet illetni. Bodrogi arra jut, hogy Szájer József 2020-as ügyéről szóló, a Telexen megjelent cikkek e korlátokon belül maradnak.

Szájer József magánéletéről azonban nem csak azért lehet beszélni, mert jogszabályokat szegett meg, és nem is csak azért, mert akkor közhatalom-gyakorló volt. Jelen írásomban – Bodrogi Bea érvelésével párhuzamosan – arra mutatok rá, hogy melyek a Szájer-ügy közügy jellegét megalapozó szempontok, amelyek lehetővé teszik, hogy Szájer József híres 2020-as esetéről nyilvánosan beszélgessünk.

A tízmillió magyar és a közhatalom

A Telexnek adott interjújában Szájer azt mondja, ugyanúgy kell az ő magánszféráját is védeni, mint tízmillió másik magyarét. Ez azonban nem igaz, az ő magánszférájának a határai máshol húzódnak. Bodrogi hivatkozik a cikkében a közhatalommal rendelkezők speciális helyzetére. Ám úgy vélem, nemcsak a közhatalom birtokosainak, hanem a hatalom ideológusainak is korlátozottabb a magánszférája, mint másoké – hiszen az ő hitelességük az általuk tárgyalt témákban egybeforr a rendszer hitelességével.

Ezért nemcsak lehet, hanem szükségszerűen tárgyalni kell Szájer brüsszeli történetét. Ez a történet tudniillik nem róla, mint magánemberről, hanem róla, mint a rendszer ideoló­gusáról szól; arról (is), hogy mindaz, amit a rendszert építők a jogalkotással és az ehhez kapcsolódó vagy ettől független kommunikációjukkal üzennek: hamis. Ők ugyanis tizennégy éve azt üzenik, hogy könnyű drogot használni, illetve azonos neműekkel szexelni még a négy fal között sem szabad. A rendszerük a könnyű drog használatát súlyosan bünteti, az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot pedig megbélyegzi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.