Szabó Attila

A négy fal között

Mit szabad írni Szájer Józsefről, és mit nem?

Publicisztika

Bodrogi Bea fontos írást közölt a Telexen arról, hol ér véget Szájer József magánélete, és hol kezdődik a közbeszéd és a szólás szabadsága. Szerinte „a közügy megtárgyalásának fontos része Szájer ügyében tehát az is, hogy a képviselő mivel és hogyan szegi meg az aktuális Covid-korlátozásokat.

Az, hogy ez éppen egy melegorgia volt, azért releváns információ a nyilvánosság számára, mert ez Szájer szabályszegésének fontos részlete. Szájer szexpartizása, nemi orientációjának megvitatása tehát nem önmagában, hanem a szabályszegésével összefüg­gés­ben merül fel, és éppen ezért írhat róla a sajtó”. (Szájer József magánélete – kinek az ügye?, Telex, 2024. de­cember 10.) Bodroginak igaza van ebben; és abban is, hogy a szólás szabadságának ter­mészetesen vannak korlátai, és ezek részben minőségi jellegűek, azaz arra vonatkoznak, hogy kit, milyen szavakkal, kifejezésekkel lehet illetni. Bodrogi arra jut, hogy Szájer József 2020-as ügyéről szóló, a Telexen megjelent cikkek e korlátokon belül maradnak.

Szájer József magánéletéről azonban nem csak azért lehet beszélni, mert jogszabályokat szegett meg, és nem is csak azért, mert akkor közhatalom-gyakorló volt. Jelen írásomban – Bodrogi Bea érvelésével párhuzamosan – arra mutatok rá, hogy melyek a Szájer-ügy közügy jellegét megalapozó szempontok, amelyek lehetővé teszik, hogy Szájer József híres 2020-as esetéről nyilvánosan beszélgessünk.

A tízmillió magyar és a közhatalom

A Telexnek adott interjújában Szájer azt mondja, ugyanúgy kell az ő magánszféráját is védeni, mint tízmillió másik magyarét. Ez azonban nem igaz, az ő magánszférájának a határai máshol húzódnak. Bodrogi hivatkozik a cikkében a közhatalommal rendelkezők speciális helyzetére. Ám úgy vélem, nemcsak a közhatalom birtokosainak, hanem a hatalom ideológusainak is korlátozottabb a magánszférája, mint másoké – hiszen az ő hitelességük az általuk tárgyalt témákban egybeforr a rendszer hitelességével.

Ezért nemcsak lehet, hanem szükségszerűen tárgyalni kell Szájer brüsszeli történetét. Ez a történet tudniillik nem róla, mint magánemberről, hanem róla, mint a rendszer ideoló­gusáról szól; arról (is), hogy mindaz, amit a rendszert építők a jogalkotással és az ehhez kapcsolódó vagy ettől független kommunikációjukkal üzennek: hamis. Ők ugyanis tizennégy éve azt üzenik, hogy könnyű drogot használni, illetve azonos neműekkel szexelni még a négy fal között sem szabad. A rendszerük a könnyű drog használatát súlyosan bünteti, az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot pedig megbélyegzi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.