Cseresnyési László

Ír, olvas, beszél

Egy nyelvtanuló emlékirataiból

Az Európai Unió államai közül (Romániát leszámítva) Magyarországon beszélnek a legkevesebben idegen nyelveken. Tíz magyar felnőttből csak egy tud két idegen nyelven, három képes kommunikálni egy idegen nyelven, hat pedig kizárólag magyarul beszél. Ezek ún. „önbevallásos” adatok, nem az idegennyelv-tudás objektív felmérésén alapulnak. Tehát megkérdezik valakitől, hogy beszél-e valamilyen idegen nyelven, mire ő például így válaszol: „Igen, az iskolában oroszt tanultam.”

Nem szeretnék most arról írni, hogy hogyan jutottunk ide, és hogy hová vezet ez az állapot. Ez az írás egyszerűen arról szól, hogy mit kell tenni és mit érdemes tudni annak, aki idegen nyelveket akar tanulni. Mivel gyerekkorom óta tanulok nyelveket (és ötvenegy éve tanítok is), ismerem a nyelvtanulók gyakorlati problémáit és a nyelvtanulással kapcsolatos hiedelmeket.

Miből tanuljunk?

A magyar idegennyelv-tanulási kultúra fogyatékosságának része az is, hogy Magyarországon nem létezik például olyan könyvkiadó, mint a brit Routledge, amely az utóbbi évtizedekben hetvennél több nyelv színvonalas tankönyvét adta ki elérhető áron a Colloquial Series keretében (www.routledge.com/). Én is főként ezekből a remek tankönyvekből tanultam és tanulok ma is. Azok, akik anyagilag megengedhetik maguknak, választhatják a patinás (1901 óta működő), brit Linguaphone intézet csudás – német, angol, holland, svéd, orosz, görög, francia, spanyol, olasz, portugál, arab, török, japán, kínai, thai, koreai – tananyagait (lingua­phone.co.uk). De más példákat is említhetnék: Japánban ott van a Daigaku Shorin (1929 óta) vagy a Hakusuisha kiadó (1947 óta), amelyek szintén öt-hat tucatnyi nyelv kezdőknek szóló tankönyveinek a sorozatát forgalmazták az elmúlt években (elérhető áron és mindig hanganyaggal együtt). Ezzel szemben a magyar könyvesboltokban ma őrületes a túlkínálat 5–6 „fontos” nyelv finoman szólva változó szakmai színvonalú, de egyaránt szemérmetlenül túlárazott tankönyveiből.

Nem véletlen, hogy olyan sokan fordulnak az applikációk és az internet felé. Játékosan szórakoztató és hasznos dolgok ezek, de itt is változó a színvonal, akár ugyanazon a „márkán” belül is. Nem is vethetők össze például a Duolingo nyugat-európai nyelveinek kurzusai mondjuk a japánnal, mely utóbbi tartalmában és felépítésében nem üti meg a mércét (részletesebben a YouTube-on: Is Duolingo really a good way to study Japanese?). A Duolingo statisztikáiról itt találunk információt: blog.duolingo.com/2024-duolingo-language-report/. Az nem tűnik célravezetőnek, ha kizárólag az applikációkat és az interneten elérhető eszközöket használjuk és várjuk a csodát. Egyszerre több dolgot kell megpróbálni, de a legfontosabb talán, hogy legyen egy partnerünk, aki beszéltet minket és beszélget velünk a tanulás első pillanatától kezdve. A legjobb az, ha van egy saját tanárunk, de az is jó, ha egy tisztességes nyelviskola kurzusán tanulunk. Tisztességes nyelviskola az, amely nem tesz anyagi megfontolásból szakmai engedményeket, nem tölti fel újrakezdőkkel a kezdők csoportjait stb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.