Húszmilliárd erre, arra

  • 1998. október 22.

Publicisztika

Nemeskürty Istvánhoz a kormány hozzávágott, vagy legalábbis hozzá fog vágni húsz, kötőjel huszonötmilliárd forintot, hogy pontosan mire, arról a Tanár úr néven is emlegetett egyénnek - a Magyar Nemzet hétvégi számában megjelent interjúja szerint - egyelőre édeskevés fogalma van. Az összeget a kormány a magyar államiság és kereszténység ezeréves évfordulójának megünneplésére szánja; a részletek egyelőre kidolgozatlanok, de nincs gáz, elvégre a határidő a távoli november. A della - az ilyen dellák természetéből fakadóan - feltehetőleg arra lesz fordítva, hogy a kormánykoalícióval rokonszenvező, egykor MDF-es lumpenértelmiség rokonszenve hosszú távon is biztosítva legyen. Szó se róla, e nemes célokra a húszmilliárd forint szép summa: még a két évvel ezelőtti honfoglalási felhajtás is mindössze 1,8 milliárdjába fájt a költségvetésnek; arról nem is beszélve, hogy a Nemzeti Kulturális Alap, az a kormányzati intézmény, amely az írók, filmrendezők, mindenféle művészek és kulturnyikok, valamint a kőfaragók és balett-táncosok alkotómunkáját támogatja, tavaly mindössze 2,9 milliárdnyi támogatás fölött diszponált; és ez a taxaméter idén is csak 3,5 milliárd körül áll majd meg.

Nemeskürty Istvánhoz a kormány hozzávágott, vagy legalábbis hozzá fog vágni húsz, kötőjel huszonötmilliárd forintot, hogy pontosan mire, arról a Tanár úr néven is emlegetett egyénnek - a Magyar Nemzet hétvégi számában megjelent interjúja szerint - egyelőre édeskevés fogalma van. Az összeget a kormány a magyar államiság és kereszténység ezeréves évfordulójának megünneplésére szánja; a részletek egyelőre kidolgozatlanok, de nincs gáz, elvégre a határidő a távoli november. A della - az ilyen dellák természetéből fakadóan - feltehetőleg arra lesz fordítva, hogy a kormánykoalícióval rokonszenvező, egykor MDF-es lumpenértelmiség rokonszenve hosszú távon is biztosítva legyen. Szó se róla, e nemes célokra a húszmilliárd forint szép summa: még a két évvel ezelőtti honfoglalási felhajtás is mindössze 1,8 milliárdjába fájt a költségvetésnek; arról nem is beszélve, hogy a Nemzeti Kulturális Alap, az a kormányzati intézmény, amely az írók, filmrendezők, mindenféle művészek és kulturnyikok, valamint a kőfaragók és balett-táncosok alkotómunkáját támogatja, tavaly mindössze 2,9 milliárdnyi támogatás fölött diszponált; és ez a taxaméter idén is csak 3,5 milliárd körül áll majd meg.

De ez még odébb van.

Nemeskürtynek és a kormánynak momentán az az ötlete, hogy legyen a stekszből "egy szép kis palota az államfőnek, mondjuk a Várban, hiszen mindig ott uralkodtak a királyok is" ("hiszen", mondja Nemeskürty, és ez a "hiszen" a legjobb benne; ugyan, simogatná már meg valaki az idős tudós forró homlokát, hogy Magyarország köztársaság, és az államfő nem uralkodik), valamint lenne belőle egy miniszterelnökség is (a Sándor-palota); ebben az esetben Nemeskürty szerint a képviselőház tényleg tudja majd ellenőrizni a kormány tevékenységét. Nemeskürty továbbá emlékszik még arra is, hogy "Magyarország kormányzója, akiről divat sok rosszat mondani, csak akkor léphetett be a Parlament épületébe, ha arra a képviselőház elnökétől engedélyt kapott. Ez így működött." És: "Bár működne ma is!" - adja meg végül magának a kegyelemdöfést a félnótás pedagógus.

Foglaljuk össze. Orbán Viktor kormányzó, miután megjelenik őfelsége I. Árpádnál a reggeli audiencián, beül fehér lovába, és - feltehetőleg a siklón, mert arra a legrövidebb - levágtat a Parlamentbe. Ott engedély kér Áder Jánostól, hogy beléphessen. Megkapja, és belép, vagy nem kapja meg, és csalódottan elsomfordál. Közben a képviselők nagy hatótávolságú látcsöveken a Kossuth térről ellenőrzik a Várban a kormányt.

Ez, meg hogy egy kriptohorthysta, félanalfabéta vátesz idős napjai felhőtlen boldogságban teljenek, kétségtelenül megér húsz, kötőjel huszonötmilliárd forintot.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.