Szemben az árral

  • 1998. október 22.

Publicisztika

Először is. Forró és elvtársias üdvözletünket küldjük, igaz, némiképp megkésve a Matica Slovenská múlt hétvégi közgyűlése alkalmából. Fogadják harcos jókívánságainkat legfőképpen azért, mert tiszteletbeli tagjaik közé fogadták Dusan Slobodníkot (a parlament külügyi bizottságának volt elnökét) és Vladimír Meciart (a volt Vladimír Meciart).

Először is. Forró és elvtársias üdvözletünket küldjük, igaz, némiképp megkésve a Matica Slovenská múlt hétvégi közgyűlése alkalmából. Fogadják harcos jókívánságainkat legfőképpen azért, mert tiszteletbeli tagjaik közé fogadták Dusan Slobodníkot (a parlament külügyi bizottságának volt elnökét) és Vladimír Meciart (a volt Vladimír Meciart).

Örömmel nyugtázzuk azt is, hogy tele szájjal hörögnek a Magyar Koalíció Pártjának kormányzati részvétele ellen. Ezért kapják a fizetésüket (meddig?), mondhatnánk, de itt többről van szó. Na nem sokkal, ugyanis a derék fasiszta hadastyánok a bukott Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) azon átlátszó törekvésének szószólói, amely az alakulgató szlovák demokratikus kormány - amúgy is különösebb erőfeszítés nélkül elképzelhető - megosztottságát lenne hivatott fokozni.

Való igaz, nem is a bukott kormánypárt és az ő nacionalista kreténjei okozzák a világ bajait. Hanem a komcsik, ők már csak ilyenek. Előbb olyan hírek szálldogálltak a Demokratikus Baloldal Pártjának (SDL´) háza tájáról, hogy talán mégiscsak a magyarok nélkül kéne kormányt alakítani, mert az ugyan gyönge lenne, de ők legalább erősebbek lennének benne. Utóbb meg olyanok, hogy üsse kő, jöjjenek mégis, bár úgy kellenek, mint a hanyatt esés, de ne is álmodjanak kulturális vagy oktatási tárcáról, jobb lesz, ha beérik a munkaügyivel (még inkább a munka- és tűzvédelmivel); esetleg küldjék ők a Mindig A Sarokban Álló És Bambán Hallgató Minisztert.

Ezek után fölmerül a kérdés. Be kell-e menni a kormányba, ezek közé?

Naná, ezerrel.

Két okból legfőként. Egyfelől azért, hogy Szlovákia végre elfogadható képet bírjon mutatni Európa felé, amit mindenki (szlovák, magyar, európai) annyira rég és olyan nagyon szeretne, és úgyszólván a jólét felé vivő útra terelődne így ez a helyes kis ország. Mármost ilyenformán a bemenetel elkerülhetetlen, de ára van. Magas. Tessék megkérni és - de könnyű mondani -nem engedni belőle.

Másfelől be kell menni. Mert kormányzati pozícióból sokkal több esély kínálkozik a szavazói felhatalmazások megvalósítására. Be kell menni közéjük. Ennek pedig ára van. Ez sem alacsony. De meg kell fizetni, ennyivel tartoznak a szavazóiknak.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.