Inkább hagyjuk

Publicisztika

A hírek szerint a Magyar Televízió március legvégétől naponta jelentkező félórás műsort indít "Magyarország választ" címmel - feltehetően a még szélesebb körű közszolgálatiság jegyében. Ebbe a napi fél órába nyilván nagyon sok minden belefér, vagy még annál is kevesebb. A hír például arra is következtetni enged, hogy a közszolgálati televízió nem készül miniszterelnöki vitára - mondjuk az éppenséggel nem derül ki, hogy evvel szemben mire készül. Komoly, felelős tájékoztatásra aligha, mert arra nyilván nem lenne elég hatszor-hétszer fél óra.

A hírek szerint a Magyar Televízió március legvégétől naponta jelentkező félórás műsort indít "Magyarország választ" címmel - feltehetően a még szélesebb körű közszolgálatiság jegyében. Ebbe a napi fél órába nyilván nagyon sok minden belefér, vagy még annál is kevesebb. A hír például arra is következtetni enged, hogy a közszolgálati televízió nem készül miniszterelnöki vitára - mondjuk az éppenséggel nem derül ki, hogy evvel szemben mire készül. Komoly, felelős tájékoztatásra aligha, mert arra nyilván nem lenne elég hatszor-hétszer fél óra.

A kereskedelmi televízióktól ugyebár csak korlátos mértékben várhatunk el közszolgáltatásokat, azokat is jobbára csak addig, amíg beleférnek valamilyen - adott esetben: választási - show keretei közé. Így tehát az a helyzet látszik kialakulni, hogy a televízióból tájékozódó tömegek (magyarul a többség) ez alkalommal is elsősorban az érzelmi alapú szavazás lehetőségével élhet csupán - finoman szólva, brutálisan csorbul a választói joga. Mert mi is lenne megfelelőbb alkalom az ország helyzetének - ha mégoly felületes, de mégis valós, később számon kérhető közlésekre alapozott - megismerésére, mint a választás előtti pár hét, a kampány időszaka? Végig lehet masírozni az összes húsba vágó kérdésen, a külpolitikától az egészségügyön, az oktatáson, a lakhatáson át egészen az energiaellátásáig tényleg mindenen. Jönnének a parlamentbe pályázók szakértői, valahai és majdani miniszterek, vezérek és igazgatók, s elmondanák, ők hogyan képzelik, s hogyan csinálnák, ha meghatalmazást kapnának rá. Nem jönnek, a fél órába valószínűleg a politikus politikusok és politológusok férnek bele csak, akik majd elmondják, hogy ez ettől átvett ennyit, az attól annyit, és ezért tart itt az ország, a válság kellős közepén, veszélyes külső és belső hatásoknak kitéve. Oszt' vagy "Hajrá, Fradi!" vagy "Hajrá, MTK!" elvtársak, tessenek az urnákhoz fáradni.

Azt többé-kevésbé tudjuk, hogy Orbán Viktor nem fog miniszterelnöki vitán szerepelni. A saját szempontjai szerint igaza is van - csak elbaltázhatná jelenlegi pozícióját. De így van ezzel az egész Fidesz is. És kétségkívül sok mindennek kellett történni ahhoz, hogy a legesélyesebb párt ezt az antikampány-taktikát megengedhesse magának. De a Fidesz egy politikai párt, azt csinál, amit a törvények megengednek neki. Ha akar, nem kampányol, majd a szavazók eldöntik, hogy ez mennyire jön be nekik.

A magyar közszolgálati televízió viszont nem engedheti meg magának, hogy ne kampányoljon, mert azt a választók épp azért tartják el, hogy biztosítsa a nekik szükséges információkat. Kötelessége lenne ezért megtartani a miniszterelnök-jelöltek vitáját: aki elmegy, elmegy, aki nem, magára vessen. Ha nem ezt fogja tenni, úgy tudni fogjuk: nem eltartói érdekeit, hanem a rövid távú sajátjait tartja szem előtt. Hogy a Magyar Televízió már választott, és a Fidesz nyert nála, és most éppen avval van elfoglalva, hogy kitalálja az új gazdi nem is annyira eltitkolt gondolatait. Nem akarunk mi olyan nagyon zajos kampányt, gyerekek. Csak megzavarná a fejeket.

E logika szerint Magyarországon örökké a politika seggéből fog kilógni a tömegtájékoztatás, és nem nyelvvel előre. Ennél még az is jobb lenne, ha felhagynának az egésszel.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”