A hírek szerint a Magyar Televízió március legvégétől naponta jelentkező félórás műsort indít "Magyarország választ" címmel - feltehetően a még szélesebb körű közszolgálatiság jegyében. Ebbe a napi fél órába nyilván nagyon sok minden belefér, vagy még annál is kevesebb. A hír például arra is következtetni enged, hogy a közszolgálati televízió nem készül miniszterelnöki vitára - mondjuk az éppenséggel nem derül ki, hogy evvel szemben mire készül. Komoly, felelős tájékoztatásra aligha, mert arra nyilván nem lenne elég hatszor-hétszer fél óra.
A kereskedelmi televízióktól ugyebár csak korlátos mértékben várhatunk el közszolgáltatásokat, azokat is jobbára csak addig, amíg beleférnek valamilyen - adott esetben: választási - show keretei közé. Így tehát az a helyzet látszik kialakulni, hogy a televízióból tájékozódó tömegek (magyarul a többség) ez alkalommal is elsősorban az érzelmi alapú szavazás lehetőségével élhet csupán - finoman szólva, brutálisan csorbul a választói joga. Mert mi is lenne megfelelőbb alkalom az ország helyzetének - ha mégoly felületes, de mégis valós, később számon kérhető közlésekre alapozott - megismerésére, mint a választás előtti pár hét, a kampány időszaka? Végig lehet masírozni az összes húsba vágó kérdésen, a külpolitikától az egészségügyön, az oktatáson, a lakhatáson át egészen az energiaellátásáig tényleg mindenen. Jönnének a parlamentbe pályázók szakértői, valahai és majdani miniszterek, vezérek és igazgatók, s elmondanák, ők hogyan képzelik, s hogyan csinálnák, ha meghatalmazást kapnának rá. Nem jönnek, a fél órába valószínűleg a politikus politikusok és politológusok férnek bele csak, akik majd elmondják, hogy ez ettől átvett ennyit, az attól annyit, és ezért tart itt az ország, a válság kellős közepén, veszélyes külső és belső hatásoknak kitéve. Oszt' vagy "Hajrá, Fradi!" vagy "Hajrá, MTK!" elvtársak, tessenek az urnákhoz fáradni.
Azt többé-kevésbé tudjuk, hogy Orbán Viktor nem fog miniszterelnöki vitán szerepelni. A saját szempontjai szerint igaza is van - csak elbaltázhatná jelenlegi pozícióját. De így van ezzel az egész Fidesz is. És kétségkívül sok mindennek kellett történni ahhoz, hogy a legesélyesebb párt ezt az antikampány-taktikát megengedhesse magának. De a Fidesz egy politikai párt, azt csinál, amit a törvények megengednek neki. Ha akar, nem kampányol, majd a szavazók eldöntik, hogy ez mennyire jön be nekik.
A magyar közszolgálati televízió viszont nem engedheti meg magának, hogy ne kampányoljon, mert azt a választók épp azért tartják el, hogy biztosítsa a nekik szükséges információkat. Kötelessége lenne ezért megtartani a miniszterelnök-jelöltek vitáját: aki elmegy, elmegy, aki nem, magára vessen. Ha nem ezt fogja tenni, úgy tudni fogjuk: nem eltartói érdekeit, hanem a rövid távú sajátjait tartja szem előtt. Hogy a Magyar Televízió már választott, és a Fidesz nyert nála, és most éppen avval van elfoglalva, hogy kitalálja az új gazdi nem is annyira eltitkolt gondolatait. Nem akarunk mi olyan nagyon zajos kampányt, gyerekek. Csak megzavarná a fejeket.
E logika szerint Magyarországon örökké a politika seggéből fog kilógni a tömegtájékoztatás, és nem nyelvvel előre. Ennél még az is jobb lenne, ha felhagynának az egésszel.
