Parászka Boróka

Intés és igazodás

Fidesz-közeli RMDSZ-kongresszus Kolozsváron

  • Parászka Boróka
  • 2015. május 24.

Publicisztika

Mindenki üzent mindenkinek, de csak egy dolog dőlt el: Kelemen Hunor újabb négy évig maradhat a párt élén. Nagyjából így összegezhető a legnagyobb romániai magyar érdekvédelmi szervezet 12. kongresszusa.

Ahhoz képest, hogy a párt tavaly év végén kilépett a kormányból, és politikai jelentőségét egyre több elemző kérdőjelezi meg, most a román politikai elit minden fontos képviselője megjelent, vagy üzent valami szépet. Az egykori koalíciós partner, a „cserbenhagyott” Victor Ponta beszédet mondott, Klaus Johannis államfő pedig üzenetet küldött. A Nemzeti Liberális Párt ellenzékből ajánlott tízéves együttműködést. Mindennek fényében úgy tűnhet, az RMDSZ még mindig komolyan vehető, hasznos partner Romániában, ellenzékben és kormányon egyaránt. A szövetség azonban most nem ennek a közönségnek játszik.

A román kapcsolatokat a kivárás és a taktikus távolságtartás jellemzi, a magyar irányt pedig a feltétlen kiegyezés szándéka határozza meg. Markó Béla elnöksége idején az RMDSZ vezetése nem kötelezte el magát egyetlen magyarországi pártszövetség mellett sem, az „egyenlő közelség” elve szerint alakultak a viszonyai. A Fidesz természetesen nem fogadta el ezt az „önjáró” politikai gyakorlatot, és a 2010-es választások után intézkedések sorával zárta el a szövetséget a magyarországi forrásoktól. Az első és leglátványosabb ilyen döntés az oktatási-nevelési támogatások folyósításának elirányítása volt – egy RMDSZ-en kívüli szervezethez. A magyarországi választások után néhány hónappal az erdélyi szervezet élén az Orbánnak következetesen ellenálló Markó Bélát Kelemen Hunor váltotta, aki első megválasztása után többször is jelezte: fontosnak tartja a Fidesz–RMDSZ-viszony javítását. Az elmúlt években több kudarcos kísérlet is történt erre. Ez idő alatt jöttek létre, illetve erősödtek meg az erdélyi magyar versenypártok – az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt –, s szorult vissza az RMDSZ több önkormányzatban, a parlamentben és a szenátusban is.

Kelemen Hunor első négy elnöki éve alatt kiderült, hogy bár a Magyarországról érkező juttatások megvonása nem jelent végzetes vérveszteséget, de a romániai politikai pozí­ciók simán gyengíthetők annyira Budapestről, hogy a kieső támogatások már sem önkormányzati, sem kormányzati forrásokból nem pótolhatók. Aztán az év elején, két hónappal e kongresszus előtt megtört a jég, s a magyar kormány megállapodott az RMDSZ-szel, hogy a szövetség segíti a kettős állampolgárságot kérvényezők honosítási eljárását. Ezzel egy időben nyilatkozatok sora látott napvilágot arról, hogy a magyar kormány Kelemen Hunor szervezetét tekinti stratégiai szempontból fontos partnerének (az efféle hűségnyilatkozatok korábban Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártjának jártak). A honosítási együttműködés anyagi szempontból is előnyös az RMDSZ-nek, de a nagy nyereség mégis az, hogy nincs több veszteség. A jövő évi választásokra készülő szövetséget többé már nem torpedózhatják meg a Magyarországról finanszírozott versenypártok.

Kelemen Hunor számára személyes tétje is volt a különbékének, hisz párton belüli pozíciói évek óta bizonytalanok voltak. Nemcsak Markó korábbi támogatói voltak bizalmatlanok vele szemben, de a „jobbról előzés” veszélye is fenyegette, a párton belül önállósodó székelyföldi önkormányzatok vezetői közül akár komoly kihívóra is számíthatott. Különösen a KDNP-vel jó viszonyt ápoló Kovászna megye állásfoglalása volt kérdéses: a megyeszékhelyt, Sepsiszentgyörgyöt vezető Antal Árpád polgármestert sokan Kelemen utódaként tartották számon. A Fidesz–KDNP-vel tető alá hozott megegyezés után azonban ez a rivalizálás elhalt, a kongresszuson Kelemen Hunor egyedüli jelöltként indult.

*

A többrendbeli szervezeti reformot két talányos hasonlattal indította útjára Kelemen: „szemüvegcserére” van szükség, és „újratervezés” lesz – nyilatkozta a kongresszus előtt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy könnyítene az RMDSZ struktúráján, megszűnik például a szövetségi főtitkárság, s visszatér az ügyvezető elnökség intézménye. A szervezeten belüli kinevezések és szankciók rendszere gyorsabbá válhat, és személyes hatáskörbe kerülhet. Az „újratervezést” mint a kongresszus mottóját Markó Béla felszólalásában kifogásolta, jelezvén, hogy továbbra is fontos lenne a döntéshozatali részvétel. A neki címzett kritikára az elnök azzal válaszolt, hogy a kor kihívásaihoz kell igazodnia az RMDSZ-nek.

A magyarországi vendégek a maguk módján értékelték a belső folyamatokat. „Nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti” – mondta az Orbán Viktor üzenetét tolmácsoló Semjén Zsolt, és a korábbi évek konfliktusairól, szankcióiról említést sem téve hangsúlyozta, hogy a magyar kormány és az RMDSZ szövetségben dolgozik a kijelölt célok megvalósításán… Az erdélyi kiegyezés példa lehet a felvidéki, kárpátaljai és a délvidéki magyar kisebbségi szervezetek előtt is – így szól a kolozsvári intés.

„Köszönettel tartozunk Kelemen Hunor elnök úrnak, hogy nem pusztán rendezett viszony, hanem bizalmi viszony van az RMDSZ és a magyar kormány között. Az RMDSZ természetszerű kapcsolatot kell jelentsen Románia és Magyarország között. Minkét ország nemzeti érdeke az együttműködés, ebben meghatározó szerepe van az RMDSZ-nek. Rajtunk nem fog múlni, Magyarország önök mögött áll, mindig számíthatnak Magyarországra” – nyiltakozta Semjén. De követendő pél­dáról szólt Schiffer András is, a már a Kádár-korszakban előszeretettel emlegetett „híd szerepre” utalva, amikor azt mondta, hogy az RMDSZ lehet Románia és Magyarország között a kapocs. Berényi József a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának nevében pedig azt köszönte meg Kelemen Hunornak és csapatának, hogy az interetnikus együttműködést szorgalmazó Híd-Mosttal szemben a Fidesz-partner MKP-t támogatták. Az MSZP-t Tóbiás József képviselte, aki bár valamiféle enyhe kritikát megfogalmazott a „megosztó” KDNP felé, szintén az RMDSZ „összefogáspárti” politikáját emelte ki.

A díszvendégek felszólalását még fegyelmezetten végighallgatta a hétszáz meghívott, a kongresszus további munkája azonban lazuló figyelem mellett zajlott. Eckstein Kovács Péter, az RMDSZ szabadelvű politikusa, Traian Băsescu korábbi tanácsosa, aki az előző kongresszuson Kelemen kihívója volt, most egy ­Facebook-posztot írt, melyben elpanaszolta: szakmai vita nem volt, a jelöltek úgy emelgették a karjukat, mintha „tornaórán” lettek volna. Több vidéki küldött jelezte, hogy szavazatukat vagy nem vették figyelembe, vagy nem is szavazhattak, s nem volt senki, aki odafigyelt volna a felszólalásukra, hisz érdekegyeztetés, műhelymunka alig volt.

Az egyedüli jelölt Kelemen Hunort a 778 küldöttből 590 választotta újra. S valóban nem mondhatja senki, hogy sikertelen négy évet tudhat maga mögött: az RMDSZ nincs kormányon, de politikai ajánlatokat még mindig kap. A Fidesz–KDNP-vel végül kiegyezett a szövetség, más magyar politikai partner, alternatíva meg amúgy sem mutatkozik: a Jobbikot meg sem hívták a kongresszusra, a többi ellenzéki párt tét nélküli protokollüzenetet hozott. A szervezet belső konfliktusait jegelték. Ezzel még el lehet valahogy gazdálkodni a következő négy évben.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában, hogy immár felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.