Parászka Boróka

Intés és igazodás

Fidesz-közeli RMDSZ-kongresszus Kolozsváron

  • Parászka Boróka
  • 2015. május 24.

Publicisztika

Mindenki üzent mindenkinek, de csak egy dolog dőlt el: Kelemen Hunor újabb négy évig maradhat a párt élén. Nagyjából így összegezhető a legnagyobb romániai magyar érdekvédelmi szervezet 12. kongresszusa.

Ahhoz képest, hogy a párt tavaly év végén kilépett a kormányból, és politikai jelentőségét egyre több elemző kérdőjelezi meg, most a román politikai elit minden fontos képviselője megjelent, vagy üzent valami szépet. Az egykori koalíciós partner, a „cserbenhagyott” Victor Ponta beszédet mondott, Klaus Johannis államfő pedig üzenetet küldött. A Nemzeti Liberális Párt ellenzékből ajánlott tízéves együttműködést. Mindennek fényében úgy tűnhet, az RMDSZ még mindig komolyan vehető, hasznos partner Romániában, ellenzékben és kormányon egyaránt. A szövetség azonban most nem ennek a közönségnek játszik.

A román kapcsolatokat a kivárás és a taktikus távolságtartás jellemzi, a magyar irányt pedig a feltétlen kiegyezés szándéka határozza meg. Markó Béla elnöksége idején az RMDSZ vezetése nem kötelezte el magát egyetlen magyarországi pártszövetség mellett sem, az „egyenlő közelség” elve szerint alakultak a viszonyai. A Fidesz természetesen nem fogadta el ezt az „önjáró” politikai gyakorlatot, és a 2010-es választások után intézkedések sorával zárta el a szövetséget a magyarországi forrásoktól. Az első és leglátványosabb ilyen döntés az oktatási-nevelési támogatások folyósításának elirányítása volt – egy RMDSZ-en kívüli szervezethez. A magyarországi választások után néhány hónappal az erdélyi szervezet élén az Orbánnak következetesen ellenálló Markó Bélát Kelemen Hunor váltotta, aki első megválasztása után többször is jelezte: fontosnak tartja a Fidesz–RMDSZ-viszony javítását. Az elmúlt években több kudarcos kísérlet is történt erre. Ez idő alatt jöttek létre, illetve erősödtek meg az erdélyi magyar versenypártok – az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt –, s szorult vissza az RMDSZ több önkormányzatban, a parlamentben és a szenátusban is.

Kelemen Hunor első négy elnöki éve alatt kiderült, hogy bár a Magyarországról érkező juttatások megvonása nem jelent végzetes vérveszteséget, de a romániai politikai pozí­ciók simán gyengíthetők annyira Budapestről, hogy a kieső támogatások már sem önkormányzati, sem kormányzati forrásokból nem pótolhatók. Aztán az év elején, két hónappal e kongresszus előtt megtört a jég, s a magyar kormány megállapodott az RMDSZ-szel, hogy a szövetség segíti a kettős állampolgárságot kérvényezők honosítási eljárását. Ezzel egy időben nyilatkozatok sora látott napvilágot arról, hogy a magyar kormány Kelemen Hunor szervezetét tekinti stratégiai szempontból fontos partnerének (az efféle hűségnyilatkozatok korábban Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártjának jártak). A honosítási együttműködés anyagi szempontból is előnyös az RMDSZ-nek, de a nagy nyereség mégis az, hogy nincs több veszteség. A jövő évi választásokra készülő szövetséget többé már nem torpedózhatják meg a Magyarországról finanszírozott versenypártok.

Kelemen Hunor számára személyes tétje is volt a különbékének, hisz párton belüli pozíciói évek óta bizonytalanok voltak. Nemcsak Markó korábbi támogatói voltak bizalmatlanok vele szemben, de a „jobbról előzés” veszélye is fenyegette, a párton belül önállósodó székelyföldi önkormányzatok vezetői közül akár komoly kihívóra is számíthatott. Különösen a KDNP-vel jó viszonyt ápoló Kovászna megye állásfoglalása volt kérdéses: a megyeszékhelyt, Sepsiszentgyörgyöt vezető Antal Árpád polgármestert sokan Kelemen utódaként tartották számon. A Fidesz–KDNP-vel tető alá hozott megegyezés után azonban ez a rivalizálás elhalt, a kongresszuson Kelemen Hunor egyedüli jelöltként indult.

*

A többrendbeli szervezeti reformot két talányos hasonlattal indította útjára Kelemen: „szemüvegcserére” van szükség, és „újratervezés” lesz – nyilatkozta a kongresszus előtt. Ez nagyjából azt jelenti, hogy könnyítene az RMDSZ struktúráján, megszűnik például a szövetségi főtitkárság, s visszatér az ügyvezető elnökség intézménye. A szervezeten belüli kinevezések és szankciók rendszere gyorsabbá válhat, és személyes hatáskörbe kerülhet. Az „újratervezést” mint a kongresszus mottóját Markó Béla felszólalásában kifogásolta, jelezvén, hogy továbbra is fontos lenne a döntéshozatali részvétel. A neki címzett kritikára az elnök azzal válaszolt, hogy a kor kihívásaihoz kell igazodnia az RMDSZ-nek.

A magyarországi vendégek a maguk módján értékelték a belső folyamatokat. „Nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti” – mondta az Orbán Viktor üzenetét tolmácsoló Semjén Zsolt, és a korábbi évek konfliktusairól, szankcióiról említést sem téve hangsúlyozta, hogy a magyar kormány és az RMDSZ szövetségben dolgozik a kijelölt célok megvalósításán… Az erdélyi kiegyezés példa lehet a felvidéki, kárpátaljai és a délvidéki magyar kisebbségi szervezetek előtt is – így szól a kolozsvári intés.

„Köszönettel tartozunk Kelemen Hunor elnök úrnak, hogy nem pusztán rendezett viszony, hanem bizalmi viszony van az RMDSZ és a magyar kormány között. Az RMDSZ természetszerű kapcsolatot kell jelentsen Románia és Magyarország között. Minkét ország nemzeti érdeke az együttműködés, ebben meghatározó szerepe van az RMDSZ-nek. Rajtunk nem fog múlni, Magyarország önök mögött áll, mindig számíthatnak Magyarországra” – nyiltakozta Semjén. De követendő pél­dáról szólt Schiffer András is, a már a Kádár-korszakban előszeretettel emlegetett „híd szerepre” utalva, amikor azt mondta, hogy az RMDSZ lehet Románia és Magyarország között a kapocs. Berényi József a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának nevében pedig azt köszönte meg Kelemen Hunornak és csapatának, hogy az interetnikus együttműködést szorgalmazó Híd-Mosttal szemben a Fidesz-partner MKP-t támogatták. Az MSZP-t Tóbiás József képviselte, aki bár valamiféle enyhe kritikát megfogalmazott a „megosztó” KDNP felé, szintén az RMDSZ „összefogáspárti” politikáját emelte ki.

A díszvendégek felszólalását még fegyelmezetten végighallgatta a hétszáz meghívott, a kongresszus további munkája azonban lazuló figyelem mellett zajlott. Eckstein Kovács Péter, az RMDSZ szabadelvű politikusa, Traian Băsescu korábbi tanácsosa, aki az előző kongresszuson Kelemen kihívója volt, most egy ­Facebook-posztot írt, melyben elpanaszolta: szakmai vita nem volt, a jelöltek úgy emelgették a karjukat, mintha „tornaórán” lettek volna. Több vidéki küldött jelezte, hogy szavazatukat vagy nem vették figyelembe, vagy nem is szavazhattak, s nem volt senki, aki odafigyelt volna a felszólalásukra, hisz érdekegyeztetés, műhelymunka alig volt.

Az egyedüli jelölt Kelemen Hunort a 778 küldöttből 590 választotta újra. S valóban nem mondhatja senki, hogy sikertelen négy évet tudhat maga mögött: az RMDSZ nincs kormányon, de politikai ajánlatokat még mindig kap. A Fidesz–KDNP-vel végül kiegyezett a szövetség, más magyar politikai partner, alternatíva meg amúgy sem mutatkozik: a Jobbikot meg sem hívták a kongresszusra, a többi ellenzéki párt tét nélküli protokollüzenetet hozott. A szervezet belső konfliktusait jegelték. Ezzel még el lehet valahogy gazdálkodni a következő négy évben.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.