A luxembourgi székhelyű EUB emlékeztetett rá: „Önmagában az a lehetőség, hogy a nemzeti bírák fegyelmi eljárásnak tehetők ki amiatt, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtottak be, sértheti az érintett nemzeti bírák Bírósághoz fordulási lehetőségének és az uniós jog alkalmazásával összefüggő bírói feladatkörnek a tényleges gyakorlását.”
E mondatok nem a sajtóközleményből, hanem magából az EUB ítéletéből származnak. Olyannyira tiszta és világos beszéd, hogy az olvasó joggal kérdezi, hogy miért is kényszerült az EUB ilyen magától értetődő állításokat tenni. S az olvasó tulajdonképpen büszke is lehet: az EUB ugyanis egy magyar ügyben tette a fenti megállapításokat.
Az ítéletet kiváltó bírói kérdés szerzőjét, Vasvári Csaba bírót eredetileg csak az érdekelte, összeegyeztethető-e az uniós joggal, hogy a vonatkozó EU-irányelv ellenére nincsen magyar nyilvántartás (illetve szabályozás) arról, hogy ki és milyen feltételek mellett rendelhető ki tolmácsként egy magyar bíróság előtt folyó büntetőeljárásban. Ez a kérdés azonban 2019-ben merült fel, a magyar igazságszolgáltatási átalakítás viharos napjaiban, így Vasvári megfogalmazott még két, általánosabb kérdést is a bírói függetlenséget befolyásoló környezeti hatásokról. Az egyik az Országos Bírói Hivatal elnökének a bírósági vezetők kinevezésére vonatkozó gyakorlatát, a másik a bírák és az ügyészek fizetése és jutalmazása közötti új keletű különbségeket firtatta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
