Fleck Zoltán

Kiágyazódás az autokráciából

Magyarország derűsebb jövőjéről és az oda vezető utakról

  • Fleck Zoltán
  • 2025. március 5.

Publicisztika

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.

Az Orbán utáni Magyarországról kialakítandó jövőképhez világosan kell látnunk azokat a tényezőket, amelyek a kívánt bukáshoz vezethetnek. Most a nehezebb utat választom – nem a rezsim megroggyanásának jelei (gazdasági válság, nemzetközi elszigeteltség, belső alternatíva fellépése) körül keresgélek, hanem az autokráciát stabilizáló általános tényezők környezetében igyekszem láthatóvá tenni a már létező pozitív fejleményeket.

Az autokratizálódás mögötti társadalmi tényezők univerzálisak, globális szinten is borúsak a liberális (szabadság alapú) demokrácia kilátásai. Hiszek ugyan abban, hogy a modern demokrácia ki tud keveredni ebből a bajból, de tévedés ezt a folyamatot automatizmusként értelmezni – bármennyire is megszoktuk a nagy események erős hatásait, forradalmi és tömeges erők struktúraváltoztató következményeit. A demokrácia újbóli kitalálása jelentős intellektuális és kollektív energiákat, közönségesen gondolkodást és cselekvést igényel. Innovatív folyamatként képzelhető csak el, amely megkérdőjelezi a bevett rutinokat, kísérletező és diszkurzív.

Két választás

Vajon meg lehet-e szabadulni a belsővé vált tekintélyelvűség és a tanult tehetetlenség politikai és társadalmi következményeitől – pusztán a liberális intézményi világ rekonstrukciójával?

Minthogy ez az intézményi konstrukció nem bizonyult válságtűrőnek, és képtelen volt érdemben akadályozni a demokrácia elpusztítását, ez dőre várakozás. Ám a kudarc tapasztalata csak alig kezdte ki a liberális ortodoxia állásait. A hatalommegosztás, a jogállam, az alkotmányos jogok építményének visszakívánása, vagy akár az ezek értékvilágáról szóló beszéd nagy valószínűséggel Orbán bukása után is írott malaszt marad, mert arra aligha számíthatunk, hogy napjaink komplex (ökológiai, gazdasági, társadalmi, motivációs) válságai Orbánnal együtt tűnnek el. Érdemi válságkezelésre önmagában a liberális alkotmányosság nem képes – a kijózanodáshoz elég csak körbepillantani a hosszabb demokratikus hagyományokkal és ezeknek megfelelő intézményi biztosítékokkal rendelkező államok jelenlegi állapotán. A Trump második ciklusával szembesülő demokraták (értsd: az igazi republikánusok, vagyis a racionalizmus, szabadság, szolidaritás, egyenlőség és közösség elkötelezettjei) éppen azon tépelődnek, hogy miként mentsék a menthetőt, hogyan óvjanak meg néhány intézményt az eszement populizmus és gátlástalan oligarchák szövetségének dúlásától. Még kétszáz évnyi tapasztalat sem biztos, hogy elegendő lesz a sikerhez, elindult a holdkóros menet az autokrácia felé. A régi európai nemzetállamok hasonló bajban vannak populista neofasisztáikkal: aligha állíthatjuk, hogy az Európai Unió ilyen tagállami belső problémák mellett immunis lenne a demokrácia globális hanyatlásával szemben.

De Magyarországon sem nagyon üdítő egy­előre a liberális intézményi optimizmus egy szem látható alternatívája: az új karizmatikus, némiképp populista megváltó, aki kevesebb korrupcióval kecsegtet, jobb viszonnyal az EU-hoz, nagyobb respekttel az alkotmányos jogállam eszméje iránt. Orbánhoz képest nem nehéz kevéssé korruptnak, kevésbé autokratának és európaibbnak mutatkozni. De nem Magyar Péterrel és a Tiszával van bajom, hanem azzal a logikával, amely szerint a jövő a „liberális ortodoxia vagy mérsékelt jobboldali populizmus” választására szűkült volna. Ez ugyanis nem nyújt elegendő perspektívát a demokrácia stabilizálására. Fontos, hogy az Orbán-rezsim megbukjon, erre a tapasztalatra a magyar társadalomnak szüksége van. De ez csak akkor válhat igazi változás kezdőpontjává, ha az autokratikus társadalmi késztetések is halványodnak. Ez más léptékű folyamat, amit azonban éppen most kell elősegíteni.

 
Nem adom a jövőm!
Fotó: Sióréti Gábor 

Az autokrácia beágyazottsága

Az egyik bevett – és leegyszerűsítő – értelmezés szerint intézményes hibák, az aránytalan választási rendszer, az alkotmányozás garanciáinak hiánya vezettek Orbán megtörhetetlennek látszó uralmához; egy másik valamilyen homályos kulturális meghatározottságban látja az okot (a „nemzeti fátum”).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Luxus a köbön

  • narancs.hu

A francia Riviérán az ötcsillagos Four Seasons Hotelben szállt meg Rogán Antal és felesége – ide mindenképp indokolt volt  a "120 milliós tasi".