Mi lenne, ha megfordítanánk a kérdést? Mi lenne, ha egy pillanatra nem azt kérdeznénk: Mit tehet egyáltalán Európa? – hanem, hogy mire lenne még képes Trump, miután rátámadt Volodimir Zelenszkijre az Ovális Irodában?
Természetesen megvonhatja az összes katonai és pénzügyi támogatást az ukránoktól, hogy arra kényszerítse őket: fogadják el a területük mintegy ötödének az elcsatolását anélkül, hogy az Egyesült Államok bármilyen biztonsági garanciát kínálna cserébe.
Trump egyszer már megtette ezt, amikor tavaly utasította a képviselőház republikánus többségét, hogy akadályozza meg, Ukrajna akár egyetlen dollárt is kapjon az Egyesült Államoktól. Ez hat hónapig tartott, de az ukránok kitartottak, a trumpistáknak pedig végül fel kellett oldaniuk a blokádjukat.
Lehet, hogy Ukrajna ismét képes lenne ellenállni egy ugyanilyen nyomásnak, hiszen egyre több fegyvert gyárt, és az európaiak továbbra is nagy mennyiségben szállítanák nekik a felszereléseket. Donald Trump tehát nem dörzsölheti előre a tenyerét. Ha ezért erősebb eszközhöz akarna nyúlni, megtehetné azt is, hogy azonnal megfosztja az ukránokat az amerikai hírszerzéshez való hozzáférésüktől.
Ez Trump végső fegyvere. Ha ezt meglépné, hiába az európai segítség, hiába a hősiesség, az ukránok gyakorlatilag nem tudnák többé kivédeni a frontvonalaik, városaik és infrastruktúrájuk elleni orosz csapásokat. Nem sokáig tudnának ellenállni, viszont akkor
a világ szemében az amerikai elnök lenne az, aki hozzásegítette az orosz elnököt a győzelemhez,
amit Putyin egyedül azóta sem tudott elérni, hogy a csapatai bevonultak Ukrajnába.
Az Egyesült Államok ezzel elveszítené azt a kevéske bizalmat, amit az európai és ázsiai szövetségesei még táplálnak iránta. Kína úgy gondolhatná, szabad kezet kapott arra, hogy megszállja Tajvant, és ráerőltesse az akaratát a szomszédaira. Többé nem lenne akadálya, hogy Oroszország magához csatolja egész Ukrajnát, később pedig, hogy megtámadja Moldovát és a balti államokat. India, Brazília, Törökország és sok más ország közelebb húzódna Európához, ahogy Kanada már most is teszi. Ez a diplomáciai fiaskó, amelyből Amerika egyáltalán nem húzna semmilyen hasznot, jelentősen gyengítené Trumpot és barátait a saját hazai színterükön.
Pénteken Donald Trump zsákutcába kormányozta magát és jelentősen elszigetelődött, hiszen Moszkvát leszámítva senki sem helyeselte a hozzáállását. Óriási hibát követett el. Biztosan nem áll érdekében, hogy továbbra is a Kreml tartalékosának a szerepét játssza, és mindent meg kell tenni azért, hogy belássa ennek veszélyeit, és hogy az amerikaiak, az európaiak és az ukránok közös nevezőre jussanak.
Ez az első feladat az Európai Unió, az Egyesült Királyság, Kanada, Norvégia és még Törökország számára is. Ahogyan azt vasárnap Londonban elhatározták, az európaiaknak növelniük és garantálniuk kell az Ukrajnának nyújtott segítséget, javaslatokat kell tenniük Donald Trumpnak közös diplomáciai fellépésre, és rá kell venniük: egyezzen bele, hogy az amerikai légierő védje azokat az európai csapatokat, amelyeket a békeszerződés aláírása után Ukrajnába telepítenének.
Nem megvalósíthatatlan feladat. Nem könnyű, de lehetséges, az Európai Uniónak pedig ugyanakkor gyorsabban kell haladnia afelé, hogy megteremtse a saját közös európai katonai védelmét, összehangolja a fegyvergyártását és kiterjessze a francia nukleáris védőernyőt a 27 tagállam közül azokra, akik ezt kérik, ahogyan a német kancellár nemrég már célzott is rá.
Ez az európai szövetség második feladata, ami nem fog egyik napról a másikra megvalósulni. Több évbe fog telni, amíg a francia csapásmérő erő ugyanúgy képes lesz megvédeni az uniót, ahogy az amerikai nukleáris erő védte az egész Atlanti Szövetséget. A páneurópai fegyverkezési vállalatok felállításához is többre lesz szükség, mint egy csettintésre, de Donald Trump, Vlagyimir Putyin és az általuk vezetett imperializmus mostanra megteremtette Európában a politikai akaratot arra, hogy közös védelemmel szerelkezzen fel, és megtalálja az eszközöket a finanszírozásához is.
Új Európai Unió formálódik a szemünk előtt; 450 millió polgárának, gazdagságának és a szövetségeseinek hamarosan elég súlya lesz az új világtérképen ahhoz, hogy ne kérdezzük tovább: „Mit tehet egyáltalán Európa?”
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Emmanuel Macron francia elnök, Keir Starmer brit miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a londoni Lancaster-házban rendezett védelmi csúcstalálkozón 2025. március 2-án. MTI/EPA pool/Neil Hall)
