Bernard Guetta: Trump és Putyin összehozta a közös európai védelemre irányuló szándékot

Publicisztika

Az amerikai elnök eljátszhatja országa szövetségeseinek bizalmát, akik az Európai Unióban találhatják meg a jövőbeli erős partnert.

Mi lenne, ha megfordítanánk a kérdést? Mi lenne, ha egy pillanatra nem azt kérdeznénk: Mit tehet egyáltalán Európa? – hanem, hogy mire lenne még képes Trump, miután rátámadt Volodimir Zelenszkijre az Ovális Irodában?

Természetesen megvonhatja az összes katonai és pénzügyi támogatást az ukránoktól, hogy arra kényszerítse őket: fogadják el a területük mintegy ötödének az elcsatolását anélkül, hogy az Egyesült Államok bármilyen biztonsági garanciát kínálna cserébe.

Trump egyszer már megtette ezt, amikor tavaly utasította a képviselőház republikánus többségét, hogy akadályozza meg, Ukrajna akár egyetlen dollárt is kapjon az Egyesült Államoktól. Ez hat hónapig tartott, de az ukránok kitartottak, a trumpistáknak pedig végül fel kellett oldaniuk a blokádjukat.

Lehet, hogy Ukrajna ismét képes lenne ellenállni egy ugyanilyen nyomásnak, hiszen egyre több fegyvert gyárt, és az európaiak továbbra is nagy mennyiségben szállítanák nekik a felszereléseket. Donald Trump tehát nem dörzsölheti előre a tenyerét. Ha ezért erősebb eszközhöz akarna nyúlni, megtehetné azt is, hogy azonnal megfosztja az ukránokat az amerikai hírszerzéshez való hozzáférésüktől.

Ez Trump végső fegyvere. Ha ezt meglépné, hiába az európai segítség, hiába a hősiesség, az ukránok gyakorlatilag nem tudnák többé kivédeni a frontvonalaik, városaik és infrastruktúrájuk elleni orosz csapásokat. Nem sokáig tudnának ellenállni, viszont akkor

a világ szemében az amerikai elnök lenne az, aki hozzásegítette az orosz elnököt a győzelemhez,

amit Putyin egyedül azóta sem tudott elérni, hogy a csapatai bevonultak Ukrajnába.

Az Egyesült Államok ezzel elveszítené azt a kevéske bizalmat, amit az európai és ázsiai szövetségesei még táplálnak iránta. Kína úgy gondolhatná, szabad kezet kapott arra, hogy megszállja Tajvant, és ráerőltesse az akaratát a szomszédaira. Többé nem lenne akadálya, hogy Oroszország magához csatolja egész Ukrajnát, később pedig, hogy megtámadja Moldovát és a balti államokat. India, Brazília, Törökország és sok más ország közelebb húzódna Európához, ahogy Kanada már most is teszi. Ez a diplomáciai fiaskó, amelyből Amerika egyáltalán nem húzna semmilyen hasznot, jelentősen gyengítené Trumpot és barátait a saját hazai színterükön.

Pénteken Donald Trump zsákutcába kormányozta magát és jelentősen elszigetelődött, hiszen Moszkvát leszámítva senki sem helyeselte a hozzáállását. Óriási hibát követett el. Biztosan nem áll érdekében, hogy továbbra is a Kreml tartalékosának a szerepét játssza, és mindent meg kell tenni azért, hogy belássa ennek veszélyeit, és hogy az amerikaiak, az európaiak és az ukránok közös nevezőre jussanak.

Ez az első feladat az Európai Unió, az Egyesült Királyság, Kanada, Norvégia és még Törökország számára is. Ahogyan azt vasárnap Londonban elhatározták, az európaiaknak növelniük és garantálniuk kell az Ukrajnának nyújtott segítséget, javaslatokat kell tenniük Donald Trumpnak közös diplomáciai fellépésre, és rá kell venniük: egyezzen bele, hogy az amerikai légierő védje azokat az európai csapatokat, amelyeket a békeszerződés aláírása után Ukrajnába telepítenének.

Nem megvalósíthatatlan feladat. Nem könnyű, de lehetséges, az Európai Uniónak pedig ugyanakkor gyorsabban kell haladnia afelé, hogy megteremtse a saját közös európai katonai védelmét, összehangolja a fegyvergyártását és kiterjessze a francia nukleáris védőernyőt a 27 tagállam közül azokra, akik ezt kérik, ahogyan a német kancellár nemrég már célzott is rá.

Ez az európai szövetség második feladata, ami nem fog egyik napról a másikra megvalósulni. Több évbe fog telni, amíg a francia csapásmérő erő ugyanúgy képes lesz megvédeni az uniót, ahogy az amerikai nukleáris erő védte az egész Atlanti Szövetséget. A páneurópai fegyverkezési vállalatok felállításához is többre lesz szükség, mint egy csettintésre, de Donald Trump, Vlagyimir Putyin és az általuk vezetett imperializmus mostanra megteremtette Európában a politikai akaratot arra, hogy közös védelemmel szerelkezzen fel, és megtalálja az eszközöket a finanszírozásához is.

Új Európai Unió formálódik a szemünk előtt; 450 millió polgárának, gazdagságának és a szövetségeseinek hamarosan elég súlya lesz az új világtérképen ahhoz, hogy ne kérdezzük tovább: „Mit tehet egyáltalán Európa?”

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Emmanuel Macron francia elnök, Keir Starmer brit miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a londoni Lancaster-házban rendezett védelmi csúcstalálkozón 2025. március 2-án. MTI/EPA pool/Neil Hall)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.