Nem tudjuk, vajon mennyi időt vett igénybe a tervezet összeállítása, az azonban bizonyos, hogy a véleményezésre adott egy hónap még sok is. Hiába futjuk át felületesen, hiába olvassuk el részletesen akár többször is: ez a Btk. bizony - némi fazonigazítással - ugyanaz, mint a régi. Úgy tűnik, a Nemzeti Együttműködésnek sem ideje, sem igénye nincs arra, hogy új büntetőkoncepciót vigyen a rendszerébe - aminek az utóbbi idők jó pár törvényének ismeretében egyenesen örülni kell.
Reszkessetek, betörők!
Az önálló gondolatok hiánya különösen szembetűnő a törvény általános részében, amelynek fogalmisága, eszköztára alig különbözik az eddigitől; még a társadalomra veszélyesség idülten kommunista fogalma is megmaradt, ahogyan a büntetés célja, eszköztára is változatlan a lényeget illetően, habár az eddigi szigorúbb büntetőpolitika következetes továbbfejlesztése tetten érhető az összbüntetés feltételeinek, a bűnhalmazatra, a visszaesőkre vonatkozó szabályok szigorításában. Ezzel szemben viszont a fiatalkorúakkal kapcsolatos szabályozás sehol sem tükrözi a kormányzat elképzeléseit a "nevelésről", ami a tizennyolc év alatti elkövetőknél az elsődleges cél; nem találni egy bekezdést sem a "fiatal felnőttekről", a huszonegy év alattiak különösen veszélyeztetett, erkölcsi-egzisztenciális értelemben labilis elkövetői rétegéről. Üdítő újdonság a szankciórendszerben az egyelőre homályos rendszertani helyzetű elzárás, a jóvátételi munka, valamint az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele. Ugyancsak szembetűnő újítás a gyermekkorúak sérelmére elkövetett cselekmények elévülésének az az új szabálya, amely szerint ezek a sértett tizennyolcadik életéve betöltésétől számított öt évig nem évülnek el.
Kifejezetten vadnyugati viszont a jogos védelem új szabályozása, melynek logikailag érthetetlenül első helyre került passzusa a jogtalan támadások ellen telepített, "élet kioltására nem alkalmas" védelmi berendezések elismeréséről szól (ez a kiemelt elhelyezés talán abból a tiszteletből fakad, amit e szabály megrendelője iránt érez a törvény előkészítője). E gazdag asszociációkkal társítható szabály remélhetőleg nem válik a társadalomalakítás jövőbeni elsődleges eszközévé, s mint ilyen, jó érzéssel csak azt várhatjuk, hogy minél hamarabb eltűnik a szövegből. Ami ezután következik, némileg hasonlít az eddigiekhez, megtűzdelve azzal a rettenetes, rendszeridegen vélelemmel, miszerint élet kioltására irányuló támadásnak kell tekinteni a személy ellen irányuló vagy a lakásba behatolással éjjel fegyveresen, felfegyverkezve elkövetett csoportos támadást - magyarul az éjszakai betörőt le lehet lőni, punktum. Itt is csak remélhetjük, hogy konszolidált jogállami kereteink között ezek a szabályok csak a jogalkalmazókat izgatják fel, a vadászpuskás családfőket és a fegyveres biztonsági őröket kevésbé. Megjegyezzük, ha már muszáj volt, jogtechnikailag elég lett volna a "szükséges mérték" értelmezéseként elismerni az ilyen támadással szembeni védekezés jogát. A passzus azzal az eddig is megvolt ostoba zárszóval végződik, hogy "a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől", ami sose volt kérdéses, bár a civilizáltabb népek talán mostantól se verik pépesre rokonaikat meg az őrülteket, hogy csak két klasszikus példát említsünk.
Különös részek
A Btk. különös része, azaz az egyes bűncselekmények törvényi tényállásai ugyancsak kevés meglepetést rejtegetnek. Maga a rendszer áttekinthető, néhol kifejezetten racionálisan átvariált a korábbihoz képest; a meglevő törvény keretei között nehéz lett volna a vagyon elleni, gazdasági cselekményeket ily módon átfogalmazni. Kifejezetten korszerűnek ható (és talán használható) tényállások védik az informatikai rendszereket, és büntetik a felhasználásukkal elkövetett csalást, a szellemi tulajdon megsértését, alapos szabályozást kaptak a kormány hangoztatott szándékának megfelelően a kiskorúak elleni, a korrupciós és a hivatali bűncselekmények. Pár kivétel azonban borzolhatja a kedélyeket.
A kábítószer-bűnözéssel szemben a törvény a legkisebb engedékenységet sem mutatja. Eltörli a kábítószerfüggőkre vonatkozó kedvezőbb szabályokat, a kereskedelemmel egy kalap alá veszi és kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti az átadókat. Az elterelés lehetőségét (vagyis a gyógykezelésen való részvétel folytán a büntethetőség megszűnését) pedig összekapcsolja az "elkövetés körülményeinek a nyomozó hatóság előtti feltárásával", bármit értsen is ez alatt. Ne legyenek kétségeink: ezek a szabályok kizárólag a fogyasztókat-függőket érintik hátrányosan, valódi bűnmegelőzési-bűnüldözési értékük egyszerűen nincs.
Jelentős változáson ment keresztül a nemi erkölcs elleni cselekmények köre. Hogy a jogalkotó mit ért szexuális cselekményen, az az értelmező rendelkezésből kiderül: azt, amit eddig a közösülés/fajtalanság rossz ízű kategóriái lefedtek. Az is világos, hogy a szexuális erőszak eddig is - kényszerítésként - büntetni rendelt tényállása a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak megfelelően a nemi erkölcs elleni tényállások közé került (hogy mit hoz a jövő, e tényállás a bontóperek szükségképpeni velejárója lesz, avagy a nemi szabadság pajzsa, nem tudjuk). Pedagógusok figyelmébe ajánljuk a megrontás új esetét: "az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Hogy ezt hogyan lehet majd kimagyarázni, várjuk a precedenseket. Ide tartozik a hivatali bűncselekmények közé sorolt tényállás is, mely szerint az a közfeladatot ellátó személy (például pedagógus), aki eljárása során mást tettleg bántalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Nesze neked, poroszos nevelés, sallerek és kokik! Összességében helyeselhetjük a szigorú és részletes szabályokat - csak nehogy ránk fogják egyszer, hogy efféle szexuális cselekményt végeztünk.
Az új Btk. egyebekben épp olyan "jó", mint a régi. Egyébként is, a büntetőjog legfőbb letéteményesei a hatalommegosztás rendszerében jelenleg kissé ingatag helyzetű bíróságok. Legyen szó akár szigorúbb büntetési tételekről, akár szigorodó, a jogalkalmazó kezét megkötni kívánó büntetéskiszabási elvekről: tudomásul kell vennünk, hogy a társadalmi viszonyoknak megfelelő minőségű/szigorúságú/enyheségű ítélkezés csak megfelelően képzett és továbbképzett, a társadalmi-gazdasági viszonyokkal, a szociológiai tényekkel tisztában levő, méltányos ítélkezésre képes bírói kartól várható. Ne feledjük: a büntető törvény az a kódrendszer, amelynek alkalmazásával a bírók a sértettet is képviselő állami büntetőhatalom és a terhelt közötti jogvitát független fórumként megfejtik, eldöntik, kifejezik. Ezt a szabadságot a törvényhozó nem jogosult elvenni - s ezzel a törvénykönyvvel nem is veszi el.
Létezhet bizonyára olyan olvasata is e tervezetnek, hogy lám, szigorúan szakmai dolgokban mégse megy a nagyot akarás. Mi azonban nem kívánunk fölényeskedni a Btk. tervezetével: úgy látjuk, hogy ami a hátránya, az a legfőbb erénye is.
Hálaadás
Ez a tervezet, szerencsére, nem akar több lenni, mint ami; nem akar versenyre kelni sem Csemegi, sem Visinszkij életművével. Hála egyszerű természetének, szelíden átemeli az újba a régi törvényben felhalmozott összes szakmai tapasztalatot, tudományos és gyakorlati bölcsességet, s ehhez a rendszerbe illeszkedő módon hozzáteszi azt, ami a sajátja, miközben elenyészőnek mondható az újdonság "salakja": az a néhány szokatlan és kegyetlen rendelkezés, ami talán hatályba se lép. Mert ha belegondolunk, mi lett volna, ha a büntetőjogot is úgy istenigazából megreformálják... Ne fanyalogjunk hát! Adjunk hálát az előterjesztőnek, hogy jogi hagyományainkba illeszkedő, fantáziátlan és kiegyensúlyozott művét közrebocsátotta!
Végkövetkeztetés: óriási szerencse, hogy a Btk. tervezetének nincs koncepciója!
A szerző jogász. Blogja: www.eremizoltan.blogspot.com.
