A szocik megvadultak.
Tegyük most félre minden erkölcsi aggályunkat a "békepárti", tehát szükségszerűen Milosevic-párti, balodali állásfoglalásokkal szemben, és ne kérdezzük meg azt, hogy a NATO-bombázások leállítását követelő "békepárti" szövegek közreadói szerint vajon a II. világháborúban hiba volt-e a németországi hadiipar és a civil célpontok szövetséges bombázása; és ne kérdezzük meg az állami szuverenitás eme újsütetű bajnokait arról, hogy szerintük akkor Hitlerrel is csak az volt-e a baj, hogy nem németországi zsidókat is kiirtott; és ne firtassuk azt sem, hogy e humanisták szerint vajon bármely szabad és többpárti választásokon megválasztott diktátor a saját szent és területileg sérthetetlen és szuverén szemétdombján úgy pusztíthat-e el tömegeket, ahogy neki tetszik, anélkül, hogy ebben őt bárki megzavarhatná; ne menjünk bele tehát ebbe a gyomorforgató vitába, amelynek hátterén kétmillió albán danse macabre-ja bontakozik ki.
Maradjunk a praktikum mezején.
A szocialisták jelezték: ami őket illeti, a Magyarországról induló gyalogsági támadás Jugoszlávia ellen szóba sem jöhet; sőt, már azt is szeretnék visszacsinálni, amit egyszer megszavaztak, hogy tudniillik a légicsapásokban közvetlenül részt vevő NATO-gépek Magyarországról szálljanak fel.
1999. március 12-e, Magyarország NATO-tagságának kezdete óta ezek az igények semmivel sem igazolhatók. Magyarország nemzeti érdekeivel a legkevésbé; Magyarországnak ugyanis momentán az az első számú nemzeti érdeke, hogy a NATO-akció sikerrel, a Milosevic-rezsim bukásával végződjön. Ha ehhez gyalogsági támadás kell, akkor Magyarország nem vétózhatja meg ennek a megindítását, hisz a vétó az akció kudarcához vezethet. Ezután pedig vagy a NATO hullana darabjaira, vagy minket kúrnának ki belőle. És akkor itt állnánk magunkra hagyva, és néznénk, ahogy a szocialisták a békéről tárgyalnak Milosevic-tyel.
Házi őrizetben.
