Publicisztika

Homofób múltjáért Balavány György nem fejezte ki sajnálkozását és röstelkedését, igaz, azt nem is olvasta a fejére senki. Pedig alkalma lett volna a szembenézésre, nem csak most, rasszista bocsánatkérése alkalmával.

Az Orbán-kormány következetesen hangoztatott álláspontja, hogy az ország, ezen belül a lakosság túlságosan el van adósodva, és hogy a lakosságot a hitelek felelőtlen felvételére a bankok a saját érdekeik előtérbe helyezésével és nem megfelelő tájékoztatással vették rá. Az Orbán vezette állam azonban megvédi az embereket a bűnös bankokkal szemben.

Szeptember közepén a német szövetségi alkotmánybíróság (AB) valamelyest kiszámítható módon, feltételekkel, de átmenetileg biztosan áldását adta az eurózóna állandó válságkezelési alapjához (ESM), illetve a fiskális paktumhoz történő német csatlakozásra. A döntésről a világ minden vezető orgánuma és a magyar lapok is azonnal beszámoltak.

„Amennyire várható volt Bajnai Gordon visszatérése, ugyanannyira várható volt az is, hogy a kormány baloldali-liberális ellenzéke egy pillanatig sem lesz képes akár egy lépést tenni egy irányba. Ebből nehezen lesz Ellenzéki Együttműködés Rendszere.” Sorozatunk negyedik részeként Rajcsányi Gellért írását közöljük.

A kulturális örökségvédelem intézményrendszerének, benne a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a teljes átalakítása zajlik ezekben a hónapokban. A részletek nem ismertek, a mozgatórugók csak sejthetők, az eredmények és a hatások csak évek, évtizedek múlva lesznek értékelhetők.

A miniszterelnök újabb ajándékkal kedveskedne az ő népének: meg kívánja vásárolni az E.ON-t. Nyilván nem Európa legnagyobb, német tulajdonú energetikai óriására gondol, hiszen ehhez az éves magyar nemzeti össztermék is kevés lenne.

Úgy tűnik, semmi sem akadályozza meg Orbán Viktort, hogy a magyar és európai értelemben vett általános választójog intézményét megszüntesse Magyarországon, és a választójogunkat előzetes regisztrációhoz - felcsúti nyelvjárásban: feliratkozáshoz - kösse. Persze nem fülkeforradalmi jogalkotásról lenne szó, ha érdemi részleteket is tudhatnánk.

„Ha az ellenzéki csoportok továbbra is a »ki kivel és mikor fogjon össze« és a »ki miatt nem lehet belőle semmi« problémával szerencsétlenkednek, akkor bűnösök lesznek egy bukott autokratikus rezsim életben tartásában. Bűnszövetségben, előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel vétkeznek.” Sorozatunk harmadik részeként Ripp Zoltán írását közöljük.

A politikai eseményeket utólag magyarázni könnyebb, mint jósolni őket - most mégis az utóbbit kísérlem meg. Azért, hogy előre szólhassak: senkit ne érjen csalódás. Aki a magyarországi demokrácia megvédését várja el Angela Merkel és Orbán Viktor október elejére tervezett találkozójától, súlyosan csalódni fog.

Bajnai Gordonnak ezúttal „nemcsak technokrata-, de politikusszerepet is vállalnia kell. Nem várhatja, hogy az egyesült ellenzék majd ünnepélyesen átnyújtja neki a miniszterelnök-jelölti fölkérést. Neki magának is szerepet kell vállalnia az integráció létrehozásában”. Sorozatunk második részeként Debreczeni József írását közöljük.

„Minden konszenzust szétvertek, velük szemben az ellenzék tehetetlen, egyedül a radikális szembeszegülés segíthet.” Ungváry Rudolf írásával kezdjük sorozatunkat, amelyben több közéleti személyiségtől kérdeztük meg, mi jut eszükbe az ellenzéki összefogásról.

Mára legalább húszezerre tehető a szír polgárháború halálos áldozatainak száma (az ellenzék szerint van harmincezer is), ám egyelőre úgy tűnik, hogy a konfliktus csak fokozódik. Külső beavatkozásra nincs kilátás, noha az összeomlás szélén álló Asszad-rezsimtől bármilyen gazság kitelik.