Másfél lépés

  • .
  • 2009. november 5.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 22. Aki ott volt a bloggertalálkozón (néhány lelkes diákot is behajtottak), az tudja, hogy a beszámoló rózsaszínűbbre festi a valóságot,nem kapott rá a blogokra, aki eddig nem.
Az újságíró derekasan megpróbálja ugyan komolyan venni, de azért összefoglaló szavai fedik igazán a lényeget - "koncepciótlan","felkészületlen", "zavaros", "enmaguk szórakoztatására", "maradjunk a fél lépésnél". Lehetett látni több önmegvalósítási kényszerben szenvedő embert, de gurukat nemigen, a Fabricius se tűnt zseninek, jellemzően inkább egymást tekintették fontos, nagy arcoknak. A cikk ugyanakkor tapintatosan elsiklik a fő szervező és porondmester, a debreceni bloggerek vezére, Jászberényi Holdrabló Attila kínos szereplése felett, aki mégvalami kultúrantropológiai homályt is elővezetett.

Csak az a talány, a szerény produkció mivel érte el a MaNcs ingerküszöbét, és főleg hogy került a Modembe, ahol eddig más zsenikhez meg nívóhoz szoktattak bennünket.

Sógor Ervin

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.