Másfél lépés

  • .
  • 2009. november 5.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 22. Aki ott volt a bloggertalálkozón (néhány lelkes diákot is behajtottak), az tudja, hogy a beszámoló rózsaszínűbbre festi a valóságot,nem kapott rá a blogokra, aki eddig nem.
Az újságíró derekasan megpróbálja ugyan komolyan venni, de azért összefoglaló szavai fedik igazán a lényeget - "koncepciótlan","felkészületlen", "zavaros", "enmaguk szórakoztatására", "maradjunk a fél lépésnél". Lehetett látni több önmegvalósítási kényszerben szenvedő embert, de gurukat nemigen, a Fabricius se tűnt zseninek, jellemzően inkább egymást tekintették fontos, nagy arcoknak. A cikk ugyanakkor tapintatosan elsiklik a fő szervező és porondmester, a debreceni bloggerek vezére, Jászberényi Holdrabló Attila kínos szereplése felett, aki mégvalami kultúrantropológiai homályt is elővezetett.

Csak az a talány, a szerény produkció mivel érte el a MaNcs ingerküszöbét, és főleg hogy került a Modembe, ahol eddig más zsenikhez meg nívóhoz szoktattak bennünket.

Sógor Ervin

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.