Fáber Ágoston – Gulyás Adrienn

Napszámban

A műfordítói szakma csendes halálára

Meg lehet-e ma élni műfordításból? Milyen a szakma megbecsültsége? Rossz híreink vannak.

 

E cikk egyik szerzőjét, aki alkalmazottként más szakmában tevékenykedik, hideg zuhanyként érte, hogy egy rövid, négy-öt íves regény fordításáért, körülbelül ötheti munkáért, 180 ezer forintot kapott, és ez bruttó összeg. A másik szerzőnek, aki szociológus, de leginkább szerkesztőként és fordítóként keresi a kenyerét, nemrégiben egy könnyűnek nem mondható, négy ív (kb. 160 ezer leütés) terjedelmű szociológiai szakszöveg fordításáért 200 ezer forintot (szintén bruttó összeg) ajánlott egy kiadó, nagyjából egyhavi munkáért.

Mindkét fordító felvetette az érintett kiadóknak, hogy ebből a pénzből nem lehet megélni, és a jelenlegi ívdíjakat legalábbis meg kellene kétszerezni, de inkább háromszorozni ahhoz, hogy a fordítói tevékenységből valóban meg lehessen élni. Az első esetben a kiadó azt válaszolta, hogy mivel a fordítónak van máshol állása, panaszra nem lehet oka, ők nem tudnak több pénzt kigazdálkodni fordításra. A második esetben a kiadó azzal hozakodott elő, hogy természetesen tudja, hogy Magyarországon ma nem lehet műfordításból megélni, de hát mindenkinek van más munkája, hivatása a fordítás mellett.

Ha csak ebből a két, sajnos teljesen hétköznapi esetből indulunk ki, arra a következtetésre juthatunk, hogy a műfordítás ma már nem szakma, hanem inkább hobbi, úri passzió, ellenkező esetben szerzetesi életmódot feltételező önsanyargatás, önként vállalt áldozat. Nos, mindkét fordítónak bőven van ötlete, hogyan töltse el a saját, nem túlságosan bőséges szabadidejét. Bár amikor egy ki­adó a fordító tudta és hozzájárulása nélkül megjelentet egy a fordító által is csak nyers változatnak tekintett szöveget, akkor már az ingyenmunka lehetőségétől is megfosztja. Arról nem is beszélve, hogy így olyan kétes minőségű kiadványt állítanak elő, amely veszélybe sodorhatja a szerkesztési és kiadási folyamatba be nem vont fordító renoméját. És ezek nem kitalált történetek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.

Van az a pénz

Mészáros Lőrinc az idén annyi pénzt vehetett ki osztalékként a cégeiből, hogy az már a magyar állami költségvetésben is szemmel jól látható tétel lenne. A közbeszerzések csupán ebben az évben is sokmilliárdos osztalékokat fialtak más NER-közeli vállalkozóknak is.