László Géza

New York árnyai

A nagy fejlesztések pusztító hatásairól

Publicisztika

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

A nagy projektek mindig megdobogtatják a szívünket, de közben azért eszünkbe jutnak a várható dugók, a zaj és más kellemetlenségek, no meg az indo­kolatlan költségek és a korrup­ciós kockázatok. Vajon a merész, nagy fejlesztések, vagy a visszafogott, körültekintő építkezés viszi előre városaink ügyét? Mi a jobb: a hiperaktivitás vagy a töketlen­kedés?

Az ezredforduló idején ez nem is lehetett kérdés. Akkoriban hatalmas léptekkel akartuk utolérni a Nyugatot, és ehhez a nagyszabású fejlesztések elengedhetetlennek tűntek. Aztán jött a pénzügyi válság, majd jöttek az utóbbi másfél évtized kijózanító tapasztalatai: a hatalmas költségekkel futó stadion- és közútépítésektől a túltolt lakásépítési támogatásokon át az értelmetlen kilátókig, kisvasutakig, díszburkolatokig. Jól emlékszünk a 2017-es vizes világbajnokság kisgömböcére is, amikor a teljes bekerülési költség az eredeti ötszörösére rúgott, a bevétel pedig messze elmaradt a várttól. Sok minden épült itt az elmúlt években, miközben a jövőbeli üzemeltetési terhekről alig esett szó, az államadósságról és a szociális hatásokról nem is beszélve. Van tehát bőven okunk az óvatosságra.

Lendületben

Az olyan nemzetközi példák is elgondolkodtatóak, mint New York esete. A városban az 1920-as évektől egészen a 60-as évek végéig sorra épültek a játszóterek, parkok, hidak, utak. Ezek a fejlesztések jószerivel egyetlen ember, Robert Moses nevéhez kötődnek, akinek döntései, miközben átformálták a várost és annak környezetét, sok bajt és konfliktust is okoztak.

De ki volt ez a nagy hatalmú bürokrata, aki nemcsak New Yorkot, hanem a város politikai rendszerének a működését is teljesen felforgatta?

A Yale, az Oxford és a Columbia egyetemek egykori idealista és roppant ambiciózus hallgatója a doktori végzettség megszerzése után, a 10-es években csatlakozott a New York-i önkormányzat kutatási irodájához. Hamarosan ő lett az állam újjáépítési bizottságának irányítója. 1924-ben Al Smith kormányzó a New York-i és a Long Island-i állami parkok operatív vezetőjévé nevezte ki, és ettől kezdve több mint negyven éven át különféle beosztásokban ő irányította a város fejlesztéseit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.