László Géza

New York árnyai

A nagy fejlesztések pusztító hatásairól

Publicisztika

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

A nagy projektek mindig megdobogtatják a szívünket, de közben azért eszünkbe jutnak a várható dugók, a zaj és más kellemetlenségek, no meg az indo­kolatlan költségek és a korrup­ciós kockázatok. Vajon a merész, nagy fejlesztések, vagy a visszafogott, körültekintő építkezés viszi előre városaink ügyét? Mi a jobb: a hiperaktivitás vagy a töketlen­kedés?

Az ezredforduló idején ez nem is lehetett kérdés. Akkoriban hatalmas léptekkel akartuk utolérni a Nyugatot, és ehhez a nagyszabású fejlesztések elengedhetetlennek tűntek. Aztán jött a pénzügyi válság, majd jöttek az utóbbi másfél évtized kijózanító tapasztalatai: a hatalmas költségekkel futó stadion- és közútépítésektől a túltolt lakásépítési támogatásokon át az értelmetlen kilátókig, kisvasutakig, díszburkolatokig. Jól emlékszünk a 2017-es vizes világbajnokság kisgömböcére is, amikor a teljes bekerülési költség az eredeti ötszörösére rúgott, a bevétel pedig messze elmaradt a várttól. Sok minden épült itt az elmúlt években, miközben a jövőbeli üzemeltetési terhekről alig esett szó, az államadósságról és a szociális hatásokról nem is beszélve. Van tehát bőven okunk az óvatosságra.

Lendületben

Az olyan nemzetközi példák is elgondolkodtatóak, mint New York esete. A városban az 1920-as évektől egészen a 60-as évek végéig sorra épültek a játszóterek, parkok, hidak, utak. Ezek a fejlesztések jószerivel egyetlen ember, Robert Moses nevéhez kötődnek, akinek döntései, miközben átformálták a várost és annak környezetét, sok bajt és konfliktust is okoztak.

De ki volt ez a nagy hatalmú bürokrata, aki nemcsak New Yorkot, hanem a város politikai rendszerének a működését is teljesen felforgatta?

A Yale, az Oxford és a Columbia egyetemek egykori idealista és roppant ambiciózus hallgatója a doktori végzettség megszerzése után, a 10-es években csatlakozott a New York-i önkormányzat kutatási irodájához. Hamarosan ő lett az állam újjáépítési bizottságának irányítója. 1924-ben Al Smith kormányzó a New York-i és a Long Island-i állami parkok operatív vezetőjévé nevezte ki, és ettől kezdve több mint negyven éven át különféle beosztásokban ő irányította a város fejlesztéseit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.