New York árnyai

A nagy fejlesztések pusztító hatásairól

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

A nagy projektek mindig megdobogtatják a szívünket, de közben azért eszünkbe jutnak a várható dugók, a zaj és más kellemetlenségek, no meg az indo­kolatlan költségek és a korrup­ciós kockázatok. Vajon a merész, nagy fejlesztések, vagy a visszafogott, körültekintő építkezés viszi előre városaink ügyét? Mi a jobb: a hiperaktivitás vagy a töketlen­kedés?

Az ezredforduló idején ez nem is lehetett kérdés. Akkoriban hatalmas léptekkel akartuk utolérni a Nyugatot, és ehhez a nagyszabású fejlesztések elengedhetetlennek tűntek. Aztán jött a pénzügyi válság, majd jöttek az utóbbi másfél évtized kijózanító tapasztalatai: a hatalmas költségekkel futó stadion- és közútépítésektől a túltolt lakásépítési támogatásokon át az értelmetlen kilátókig, kisvasutakig, díszburkolatokig. Jól emlékszünk a 2017-es vizes világbajnokság kisgömböcére is, amikor a teljes bekerülési költség az eredeti ötszörösére rúgott, a bevétel pedig messze elmaradt a várttól. Sok minden épült itt az elmúlt években, miközben a jövőbeli üzemeltetési terhekről alig esett szó, az államadósságról és a szociális hatásokról nem is beszélve. Van tehát bőven okunk az óvatosságra.

Lendületben

Az olyan nemzetközi példák is elgondolkodtatóak, mint New York esete. A városban az 1920-as évektől egészen a 60-as évek végéig sorra épültek a játszóterek, parkok, hidak, utak. Ezek a fejlesztések jószerivel egyetlen ember, Robert Moses nevéhez kötődnek, akinek döntései, miközben átformálták a várost és annak környezetét, sok bajt és konfliktust is okoztak.

De ki volt ez a nagy hatalmú bürokrata, aki nemcsak New Yorkot, hanem a város politikai rendszerének a működését is teljesen felforgatta?

A Yale, az Oxford és a Columbia egyetemek egykori idealista és roppant ambiciózus hallgatója a doktori végzettség megszerzése után, a 10-es években csatlakozott a New York-i önkormányzat kutatási irodájához. Hamarosan ő lett az állam újjáépítési bizottságának irányítója. 1924-ben Al Smith kormányzó a New York-i és a Long Island-i állami parkok operatív vezetőjévé nevezte ki, és ettől kezdve több mint negyven éven át különféle beosztásokban ő irányította a város fejlesztéseit.