László Géza

New York árnyai

A nagy fejlesztések pusztító hatásairól

Publicisztika

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

A nagy projektek mindig megdobogtatják a szívünket, de közben azért eszünkbe jutnak a várható dugók, a zaj és más kellemetlenségek, no meg az indo­kolatlan költségek és a korrup­ciós kockázatok. Vajon a merész, nagy fejlesztések, vagy a visszafogott, körültekintő építkezés viszi előre városaink ügyét? Mi a jobb: a hiperaktivitás vagy a töketlen­kedés?

Az ezredforduló idején ez nem is lehetett kérdés. Akkoriban hatalmas léptekkel akartuk utolérni a Nyugatot, és ehhez a nagyszabású fejlesztések elengedhetetlennek tűntek. Aztán jött a pénzügyi válság, majd jöttek az utóbbi másfél évtized kijózanító tapasztalatai: a hatalmas költségekkel futó stadion- és közútépítésektől a túltolt lakásépítési támogatásokon át az értelmetlen kilátókig, kisvasutakig, díszburkolatokig. Jól emlékszünk a 2017-es vizes világbajnokság kisgömböcére is, amikor a teljes bekerülési költség az eredeti ötszörösére rúgott, a bevétel pedig messze elmaradt a várttól. Sok minden épült itt az elmúlt években, miközben a jövőbeli üzemeltetési terhekről alig esett szó, az államadósságról és a szociális hatásokról nem is beszélve. Van tehát bőven okunk az óvatosságra.

Lendületben

Az olyan nemzetközi példák is elgondolkodtatóak, mint New York esete. A városban az 1920-as évektől egészen a 60-as évek végéig sorra épültek a játszóterek, parkok, hidak, utak. Ezek a fejlesztések jószerivel egyetlen ember, Robert Moses nevéhez kötődnek, akinek döntései, miközben átformálták a várost és annak környezetét, sok bajt és konfliktust is okoztak.

De ki volt ez a nagy hatalmú bürokrata, aki nemcsak New Yorkot, hanem a város politikai rendszerének a működését is teljesen felforgatta?

A Yale, az Oxford és a Columbia egyetemek egykori idealista és roppant ambiciózus hallgatója a doktori végzettség megszerzése után, a 10-es években csatlakozott a New York-i önkormányzat kutatási irodájához. Hamarosan ő lett az állam újjáépítési bizottságának irányítója. 1924-ben Al Smith kormányzó a New York-i és a Long Island-i állami parkok operatív vezetőjévé nevezte ki, és ettől kezdve több mint negyven éven át különféle beosztásokban ő irányította a város fejlesztéseit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."