"Orbán is olyan legyőzhetetlennek hiszi magát, mint Netanjahu"

  • Bernard Guetta
  • 2021.06.02 16:11

Publicisztika

Bernard Guetta francia EP-képviselő szerint többek között a magyar ellenzéki összefogás "mintájára" szerveződik a Netanjahu-ellenes izraeli koalíció.

Amit Izraelben igyekeznek véghezvinni, az nem csak izraeli téma. Magyar is, amerikai is, orosz is, egyszóval: nemzetközi, mert a megújulás felé vezető út keresése áll amögött a kísérlet mögött, hogy „a változás” összpárti koalícióját állítsák az elmozdíthatatlan Benjamin Netanjahu helyére. A politikai határvonalak világszintű átrendeződése követeli ki ezt a megújulást.

Vegyük Magyarországot.

Budapesten és Tel-Avivban is több mint egy évtizede van hatalmon két autoriter miniszterelnök, akik mellékesen nagyon közel is állnak egymáshoz, és akik az ellenzéki erők szétzilálására és „a nemzet atyja” szerep állandó megerősítésére tették fel a hatalmon maradásukat.

Orbán Viktor azt hitte, hogy van olyan legyőzhetetlen, mint Benjamin Netanjahu, de húsz hónappal az izraeliek előtt a magyarok kitalálták a „mindenki egy ellen”, a „mindenki együtt Orbán ellen” elvet, és Budapesten és több nagyvárosban felülkeredtek a Fideszen a 2019-es önkormányzati választáson. Ez a siker annyira összefogta az ellenzéket a baloldaltól a jobboldalig, hogy már az sem kizárt, a jövő évi parlamenti választáson visszavonulásra kényszerítik Orbán Viktort.

Az Egyesült Államokban pedig ki volt az, aki megverte Donald Trumpot? Nem egyetlen ember, hanem a demokrácia védelmezőinek közös elhatározása az újbaloldaliaktól a jobbközépig, hogy felsorakozzanak Joe Biden mögött, és azt mondják: a hogyan továbbról majd akkor gondolkodunk, ha Trumptól előbb megszabadultunk. Ez is valószínűtlen koalíció volt, de „a mindenki egy ellen” nevű fegyver egyúttal orosz is, hiszen miért mérgeztette meg, majd börtönözte be Vlagyimir Putyin Alekszej Navalnijt?

Azért, mert ő volt az, aki meghirdette az „okos szavazást”, amivel arra buzdította a választókat, hogy a Putyin pártjával szemben esélyes párt jelöltjére adják le a szavazatukat, legyen az kommunista, nacionalista vagy bármi más. A cél Vlagyimir Putyin meggyengítése és megalázása a szeptemberben esedékes parlamenti választáson. Hogy emögött ezen túlmenően milyen összellenzéki program van, az az orosz demokratáknak sem számított egy fikarcnyival sem többet, mint a magyar vagy az amerikai demokratáknak.

Mindent a maga idejében. Jaír Lapid, az izraeli „mindenki egy ellen” akció kiöltője azzal vezette be a tervét, hogy elmagyarázta: az országának olyan kormányra van szüksége,

„amely megmutatja, hogy nem gyűlöljük egymást, és amelyben a baloldal, a jobboldal és a közép együtt dolgozik a gazdasági és biztonsági kihívásaink megoldásán”.

Moszi Raz, a baloldal baloldalának vezetője hozzátette, hogy „a változás koalíciója sok jó dolgot fog csinálni”, de abban nem biztos, hogy „a béke köztük lesz”.

Más szóval: az izraeli koalíció úgy gondolkodik, hogy először azzal foglalkoznak, ami egyesít, és nem azzal, ami megoszt. Ugyanez, a nemzeti konszenzust kereső gondolat ott van Joe Biden, Alekszej Navalnij és a magyar ellenzékiek körében is. Benne van a levegőben egy olyan törekvés, hogy fektessük le újra a demokráciáért versengő pártok közötti szabad politikai vita és a nemzeti egység alapjait. A többi majd adódik, és feltűnő, hogy az izraeli „változás” magában foglalja azt is, hogy arab pártokat is bevonnak a parlamenti játszmába, mivel kettő közülük az új kormányba vinné a szavazatait. Ez példa nélküli lenne, a gondolkodásmódok normalizálódása felé mutatna, ami pedig a béke elengedhetetlen feltétele.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.