Pisták a szeren

Publicisztika

Tarlós István alighanem megháborodott.

Különben miért fenyegetné Csurka Istvánt, hogy ne zsidózzon már, vagyis "tartózkodjon a félreérthető, illetve a politikai kultúrával nem összeegyeztethető nyilatkozatoktól", mert ha nem tartózkodik, és továbbra is félreérthető lesz, akkor "veszélyezteti az Új Színház elképzelt, megvalósítandó programját és Dörner György igazgatói kinevezését".

Mindezen dörgedelem azért hagyta el a szigorú tekintetű főpolgármester ajakát, mert Csurka István kolumnás terjedelemben zsidózta tele önlapja, a Magyar Fórum legutóbbi számát. Ez aztán a váratlan fordulat: Csurka zsidózott.

Felmerül a kérdés, hogyan lehetett az óbudai önkormányzatot évekig a Hold másik oldaláról irányítani? Hol a büdös francban élt Tarlós István az elmúlt 20-40 évben? Merthogy Magyarországon nem, az hétszentség. Hiszen a jelzett időszakban ebben az országban Csurka István zsidózott. A rendszerváltozás előtt még csak akkor, ha ivott, vagy ha komcsizni akart általa, de 1990 után ahogy a csövön kifért. Minden áldott nap: zsidózott reggel, délben és este. Fölkelt reggel, és azt mondta, a zsidók elloptak mindent, de ha maradt egy kis kávé, azt meginnám. Zsidózott nyilvánosan, zsidózott szűk körben, olykor nagyobb tömegek előtt, s mindgyakran magában is. Tudta ezt mindenki, az óvodások is. Erre jön Tarlós és ilyet szól, hogy ha "félreérthető" lesz, akkor kirúgja a Dörnert.

Félreérthető, baszod? Mikor volt Csurka István félreérthető? Mit lehetett félreérteni bármelyik szaván? Tegye fel a kezét, aki félreértett valamit!

Vajon Tarlós István mit értett félre vagy értett meg abból, amit Csurka István az elmúlt évtizedekben írt, mondott vagy mutatott? Mindent értett és semmit félre. Tarlós nyilván nem hülye, csak imád úgy tenni. Kurvára nem igaz, hogy nem tudta Csurka Istvánról, hogy egy megrögzött antiszemita uszító. Tudta. Hisz mindenki tudta: voltak, vannak, akik ezért szerették, mások ezért nem. Tarlós úgy nevezte ki Dörnert, hogy az hozza Csurkát.

Nincs mese, tudta, pontosan tudta, hogy utolsó antiszemitáknak adja oda a főváros egyik színházát. Ja, hogy virágozzék minden virág. És most úgy csinál, mintha nem tudta volna. Mit hisz, hogy egy kis fenyegetéssel domesztikálhatja Csurkát? Ugyan, csak egyre mélyebbre kaparja magát saját hazugságába.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.