Bár kevesen tennének fel nagyobb fogadási összeget arra, hogy a mini-Dubaj-fejlesztésből bármi megvalósul, azt a kérdést néhányan azért feltették: melyik beruházás lenne az, amit nem hagynának ki a tizenöt éve sikert sikerre halmozó hazai „nemzeti tőkések”, ha nem ez. E kör tagjai közt ott találjuk az építőipar színe-javát Mészáros, Garancsi, Szíjj cégeivel és a körülöttük keringő egyéb vállalkozásokkal. Amelyek együttesen lényegében azonosak a közpénzes tendereken a legnagyobb munkákat elvégző vállalkozásokkal. De hát ez akkora falat – Lázár János közlése szerint ötezer milliárdos fejlesztési érték –, amelyet még összefogva se lennének képesek véghez vinni – vágja rá az átlagnál tájékozottabb országlakos. Valóban, de senki ne gondolja, hogy az arab emírségekbeli cég maga fogja finanszírozni ezt a munkát. Nyilvánvalóan banki háttér állna rendelkezésre, mert ekkora összegű, mértékű saját tőkét erre fordítani rendkívül drága. Miért hát, hogy a tucatnyi tőzsdei céggel zsonglőrködő felcsúti pajtás vagyonkezelő Opus Globaljában nincs erre felkészült szürkeállomány, amely a nemzetközi gyakorlatot követve menedzseljen (de legalább részben kezébe vegyen) ekkora üzletet? Puszta szerénységből elégednének meg a sokkal kisebb haszonnal kecsegtető alvállalkozói falatkákkal?
Mert pénz van rogyásig. Az Opus Global Nyrt. 2023-ban (az utolsó lezárt üzleti évben) csaknem 30 százalék növekedéssel árbevételi csúcsot (686 milliárd) ért el, a megelőző évhez képest megduplázta profitját, ami 45 milliárd forint volt. De mi lett a nyereséggel? Az, ami ebben a körben évente rendre megismétlődik ebben a „közeli” csapatban: osztalékként 90-100 százalékban a tulajdonosok számláján landol. A Mészáros-birodalom a névadó tíz cégéből vett fel pénzt. A teljes cégcsoportban összesen 154,2 milliárd forint osztalékot fizettek a tulajdonosoknak, amelyből körülbelül 73 milliárd Mészáros bankszámláját gyarapította. Egyik vezető társasága, a V-Híd Zrt. önmagában is rekordot döntött árbevételben és nyereségben egyaránt, utóbbi a hazai építőiparban először lépte túl az 50 milliárdot. Amit a főnök magához is vett. A teljes egészében Mészáros tulajdonolta V-Híd a 2021-23-as években15,1 milliárd, 23,8, majd 50,8 milliárd adózott eredményt ért el, a kivett osztalék az első és utolsó évben száz százalék volt, a köztesben 18,7 milliárd. A másik építőipari sztár, a ZÁÉV Zrt. mindkét rovatban ugyanazt produkálta: 12,2, 10,4, 17,4 milliárdot. Ez történik a Mészáros és Mészáros Zrt.-vel, amely 120 milliárdos bevételének bő harmada profittá vált, a 32,3 milliárd zömét, 30,6 milliárdot kivették a cégből. Az R-Kord Kft. bevétele ugyan csökkent csaknem 30 százalékkal, a 8,5 milliárd tiszta nyereségből pár „fillért” bent hagytak, 8,3 milliárdot kifizették. Sokatmondó e bődületes összegek mögötteseként, hogy az árbevételre jutó nyereség rendre 30 százalék körüli a csaknem teljesen közpénzes megrendelésekből, noha az iparágban a 10 százalék is igen jó rátának számít. Az is elárul ezt-azt működésükről, hogy például a ZÁÉV-nek lényegében nincsenek építő szakmunkás alkalmazottai. (A szintén a kegyeltek közé tartozó Duna Aszfalt Zrt. jelentősen eltérő gyakorlatot követ. No, nem abban, hogy szikrázó versenyben nyerné el megbízásait, hanem abban, hogy a tulajdonos, Szíjj László rendre bent hagyja a nyereség számottevő részét, 2023-ban például a 21 milliárdnak kevesebb, mint negyedét vette ki.)
Nem állítható azért, hogy olykor nem próbálják ki: (legalábbis közvetetten) piaci viszonyok között is megméressék magukat. Erre példa a V-Híd Cargo vasúti logisztikai cég, amelyet három éve alapítottak saját építkezéseik kiszolgálására. Amikor azonban kimerészkedtek a „hidegbe”, a teljes vasúti szállítási piacra, legott kiderült, hogy az „itthon világhírű” vállalkozás tudása igen szerény. A hazai vasúti teherforgalom négyötöde külföldi megrendelőktől származik, amelyekért gyilkos verseny zajlik. Itt pedig nem ment az a térhódítás, mint a belső megrendelések esetében, ráadásul az állami építési megbízások lényegében leálltak az uniós pénzcsap elzárultával. Az eredmény ismert: a cég lényegében levonult erről a piacról.
Amit tehát látunk, az pontosan az, amiről közgazdászok évtizede beszélnek.
A túlárazásra és jaradékvadászatra alapozott „nemzeti tőkések” addig sztárok, amíg versenytárs nélkül vannak.
És mert a hatékonyságot javító fejlesztésekre alig van szükség, ezért a hatalmas nyereséget rendre kiveszik, jachtokkal, bizniszrepülőkkel eltapsolják, illetve egy részük a határokon kívül végleg követhetetlenül ködbe vész. (Azt ki-ki tippelje meg, ebből a pénztengerből mennyi a „biztonsági tartalék” rosszabb időkre, amelyek felett nem is ők rendelkeznek.) Ettől még azonban legalább pár percig eljátszhatnának a gondolattal, hogy ne maradjanak ki akkora buliból igazi nagy játékosként, mint a mini-Dubaj. Megelőlegezve a bizalmat írjuk javukra, hogy legalább azt felmérték: nemzetközi pályán ehhez se tehetségük, se felkészültségük nincsen.
