Rekontra

  • .
  • 2010. március 25.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. március 11. Õszintén örülök, hogy Ádám Zoltán "baloldali liberális" létére eljátszott a gondolattal: esetleg az MSZP helyett a Lehet Más a Politika mellett dönt.
Bár az LMP inkább ökoszociális pártként definiálja magát. Szeretném megnyugtatni: az ok, ami miatt egyelőre mégsem az LMP-t választja, nem áll fenn. Az LMP nem ellenzi az integrációt az oktatásban, ellenkezőleg. Schiffer András idézett interjújában is elmondja: "Az LMP szeretné, ha a deszegregációs folyamatokat olyan segítő-fejlesztő munkahelyek (pszichológusok, konfliktuskezelő szociális munkások) létesítése kísérné, amelyek hozzájárulhatnak a tanulást támogató légkör kialakításához". Oktatáspolitikánk lényege, hogy a szegregációt és annak kiváltó okait egyszerre kívánjuk felszámolni. Egyrészt szigorúan érvényt kívánunk szerezni az általános iskolai felvételi (létező, de sokfelé megszegett) tilalmának, meg kívánjuk szüntetni az iskolaérettségi vizsgálat intézményét (jelenlegi, akaratlanul is a szegregációt erősítő formájában), felmenő rendszerben meg kívánjuk szüntetni az eltérő tantervű ("kisegítő") osztályokat és iskolákat, továbbá egységes, nyolc-, de inkább tízéves - ún. komprehenzív - alapképzést kívánunk bevezetni. Másrészt nemcsak teljes integrációt, tehát teljes deszegregációt, de minden gyerekre kiterjedő inkluzív nevelést és minden rászoruló diákra (ez a tanulók 20-40 százaléka!) kiterjedő egyéni fejlesztést is javasolunk (beleértve a korai fejlesztést is, lásd: Biztos Kezdet Program). Javasoljuk tehát az inkluzív pedagógia általános alkalmazását, valamint segítő-fejlesztő munkahelyek (korrepetitor, mentor, fejlesztő pedagógus, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus, szociálpedagógus stb.) létrehozását, illetve bővítését, részben a nevelési tanácsadókban, részben közvetlenül a tanintézményekben. Így közelíthetünk az esélyegyenlőséghez, így szorítható vissza a lemorzsolódás, így érhető el - lassan, fokozatosan - a középosztályi szülők részéről megnyilvánuló "szegregációs nyomás" csökkentése, a "white flight" visszafordítása. A deszegregáció tehát számunkra nem csupán emberjogi gesztus. Több annál: az iskolai és társadalmi egyenlőtlenségek tartós csökkentésének eszköze, a társadalmi kohézió kulcsa. De ehhez szükség van a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására is. Odafigyelésre. Mentorokra, pszichológusokra, fejlesztőpedagógusokra. Ehhez a baloldalinak is nevezhető programhoz kérjük a "baloldali liberálisok", így Ádám Zoltán támogatását is.

Erőss Gábor,

az LMP egyéni képviselőjelöltje (Bp., 13. sz. evk., Ferencváros-Pesterzsébet) és oktatási programjának egyik szerzője

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.