Ciki, de ehhez képest nem nagy tétel, hogy a múlt héten váratlanul Andrzej Duda lengyel elnök is beugrott egy kávéra, hogy eszmecserét folytasson az európai jogállamiságról szóló misztériumjáték következő felvonásairól.
A magyar fél igyekezett megadni a módját ez utóbbi vizitnek is: saját számot kapott a Magyar Közlönyben a kormányhatározat, amelyben hazánk kormánya elítéli az Európai Bizottságot, amiért bírság kezdeményezésével beavatkozott egy tagállam szuverenitásába és annak alkotmányos működésébe. Az, hogy a Bizottság eltökélte magát és egy kekeckedő tagállammal szemben bírság kiszabását kezdeményezte az Európai Unió Bíróságánál (EUB), valóban újdonság, de korántsem jogellenes vagy meglepő. A Bizottság így próbálja a lengyel kormány értésére adni, hogy ideje felhagyni a lengyel bíróságok alázásával, és eleget tenni az EUB vonatkozó döntéseinek. Emlékeztetőül: a nyáron volt ugyan egy főbírói szintű csetepaté, amikor is a lengyel alkotmánybíróság a nemzeti alkotmányos identitás védelmében jogellenes hatáskörtúllépésnek nevezte az EUB ez irányú döntéseit (erről lásd cikkünket: Ha tűrik, szakad, Magyar Narancs, 2021. július 22.), ám ezt követően Varsó kijelentette, hogy mégis inkább eleget tesz az uniós bíróság döntésének. A minap kiszabott bírság ennek az ígéretnek a betartására igyekszik emlékeztetni a lengyel kormányt.
És hogy mindennek mi köze az illiberális kereszténydemokráciához? Vagy az ellenzéki előválasztáshoz, végső soron a jövő évi választásokhoz?
Az Ordo Iuris szelleme
Az illiberális kereszténydemokrácia az illiberális demokrácia nevű politikai gyakorlat keresztény retorikai elemekkel átitatott változata. Mint ilyen, köszönő viszonyban sincs a hagyományos európai kereszténydemokráciával. Miniszterelnökünk mint ötletgazda épp Helmut Kohl német kancellárra emlékezve osztotta meg nézeteit a modern kereszténydemokrácia gyengeségeiről 2018 júniusában, amikor is a nevezett tiszteletére tartott emlékkonferencián kifejtette, hogy az Európai Néppárt az európai politizálásban antipopulista népfronttá alakult. Ezzel szemben a valódi (értsd: illiberális) kereszténydemokrácia „a liberális politikával szemben képes megvédeni az embereket, nemzeteinket, a családokat, a keresztény gyökerű kultúránkat, a nők és férfiak egyenjogúságát, vagyis a mi európai életmódunkat”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
