Kapronczay Stefánia

Szabadnak lenni

  • Kapronczay Stefánia
  • 2022. április 6.

Publicisztika

„Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel”– ezzel a mondattal zárul Edith Eva Eger A döntés című könyve. A szerző túlélte a náci haláltábort, élete többször a fogva tartók pillanatnyi kedvén múlott. Amikor kiszabadult, nem hagyta nyugodni, hogy vajon miért pont ő élte túl. Arra jutott, hogy bár nem tudta megváltoztatni a körülményeket, a haláltáborban is dönthetett úgy, hogy szabad lesz. Eldönthetjük, hogyan élünk – ez a könyv fő tanulsága.

Eger azt is felidézi, milyen vívódás előzte meg utazását Berchtesgadenbe, Hitler egykori üdülőhelyére, ahová előadást tartani indult. Rettegett, hogy milyen hatással lesz rá a hely. Végül sikerült kibékítenie a szorongás, a trauma emlékét a döntéssel, hogy mégis elutazik. Ez a könyv másik nagy tanulsága: egyszerre lehet igaz, hogy egy helyzet rettenetesen nehéz és az is, hogy van belőle kiút.

Ilyen helyzet állt elő számunkra április 3-án: a magyar parlamentben döntő többségben lesznek azok, akik egyértelműen bizonyították, hogy szembemennek a demokratikus alapértékekkel, és fittyet hánynak az emberek egyenlő méltóságára.

Látszólag közhely, hogy a választásokon minden szavazat számít. Döntő lehet, ha sokan maradnak távol azzal az indokkal, hogy az ő szavazatuk úgysem számít. A valódi, cselekvő döntés azok kezében van, akik elmennek szavazni. Az ő érdekeik jelennek meg az eredményben. A választás napján így számszerűsíthetően is igaz, hogy az aktív polgárok alakítják a jövőt. A demokrácia azonban nem egy nap.

Április 3-án a tisztességtelenül kialakított versenyben a szavazatok meggyőző többségét szerezte meg a Fidesz. Ez azonban önmagában keveset mond el azokról a folyamatokról, amelyek hosszabb távon és kevésbé látványosan alakítják a jövőnket. Ha figyelmen kívül hagyjuk a szabadabb ország felé vezető folyamatokat, az olyan, mintha repülőgépről készült pillanatfelvétel alapján akarnánk megítélni azt, hogy milyen ebben az országban élni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”