Eger azt is felidézi, milyen vívódás előzte meg utazását Berchtesgadenbe, Hitler egykori üdülőhelyére, ahová előadást tartani indult. Rettegett, hogy milyen hatással lesz rá a hely. Végül sikerült kibékítenie a szorongás, a trauma emlékét a döntéssel, hogy mégis elutazik. Ez a könyv másik nagy tanulsága: egyszerre lehet igaz, hogy egy helyzet rettenetesen nehéz és az is, hogy van belőle kiút.
Ilyen helyzet állt elő számunkra április 3-án: a magyar parlamentben döntő többségben lesznek azok, akik egyértelműen bizonyították, hogy szembemennek a demokratikus alapértékekkel, és fittyet hánynak az emberek egyenlő méltóságára.
Látszólag közhely, hogy a választásokon minden szavazat számít. Döntő lehet, ha sokan maradnak távol azzal az indokkal, hogy az ő szavazatuk úgysem számít. A valódi, cselekvő döntés azok kezében van, akik elmennek szavazni. Az ő érdekeik jelennek meg az eredményben. A választás napján így számszerűsíthetően is igaz, hogy az aktív polgárok alakítják a jövőt. A demokrácia azonban nem egy nap.
Április 3-án a tisztességtelenül kialakított versenyben a szavazatok meggyőző többségét szerezte meg a Fidesz. Ez azonban önmagában keveset mond el azokról a folyamatokról, amelyek hosszabb távon és kevésbé látványosan alakítják a jövőnket. Ha figyelmen kívül hagyjuk a szabadabb ország felé vezető folyamatokat, az olyan, mintha repülőgépről készült pillanatfelvétel alapján akarnánk megítélni azt, hogy milyen ebben az országban élni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
