Szabadnak lenni

„Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel”– ezzel a mondattal zárul Edith Eva Eger A döntés című könyve. A szerző túlélte a náci haláltábort, élete többször a fogva tartók pillanatnyi kedvén múlott. Amikor kiszabadult, nem hagyta nyugodni, hogy vajon miért pont ő élte túl. Arra jutott, hogy bár nem tudta megváltoztatni a körülményeket, a haláltáborban is dönthetett úgy, hogy szabad lesz. Eldönthetjük, hogyan élünk – ez a könyv fő tanulsága.

Eger azt is felidézi, milyen vívódás előzte meg utazását Berchtesgadenbe, Hitler egykori üdülőhelyére, ahová előadást tartani indult. Rettegett, hogy milyen hatással lesz rá a hely. Végül sikerült kibékítenie a szorongás, a trauma emlékét a döntéssel, hogy mégis elutazik. Ez a könyv másik nagy tanulsága: egyszerre lehet igaz, hogy egy helyzet rettenetesen nehéz és az is, hogy van belőle kiút.

Ilyen helyzet állt elő számunkra április 3-án: a magyar parlamentben döntő többségben lesznek azok, akik egyértelműen bizonyították, hogy szembemennek a demokratikus alapértékekkel, és fittyet hánynak az emberek egyenlő méltóságára.

Látszólag közhely, hogy a választásokon minden szavazat számít. Döntő lehet, ha sokan maradnak távol azzal az indokkal, hogy az ő szavazatuk úgysem számít. A valódi, cselekvő döntés azok kezében van, akik elmennek szavazni. Az ő érdekeik jelennek meg az eredményben. A választás napján így számszerűsíthetően is igaz, hogy az aktív polgárok alakítják a jövőt. A demokrácia azonban nem egy nap.

Április 3-án a tisztességtelenül kialakított versenyben a szavazatok meggyőző többségét szerezte meg a Fidesz. Ez azonban önmagában keveset mond el azokról a folyamatokról, amelyek hosszabb távon és kevésbé látványosan alakítják a jövőnket. Ha figyelmen kívül hagyjuk a szabadabb ország felé vezető folyamatokat, az olyan, mintha repülőgépről készült pillanatfelvétel alapján akarnánk megítélni azt, hogy milyen ebben az országban élni.