Szegény OGYÉI!

Publicisztika

Az a kormány, amelyik folyamatos hadjáratot folytat a független intézmények ellen, ne csodálkozzon, ha a polgárai nem bíznak intézményei függetlenségében. 

A vonatkozó közvélemény-kutatások szerint – amiket intuitíve is megerősíthet bárki, aki nyitott szemmel és füllel jár az országban – a magyarok jóval kevésbé bíznak a kínai és az orosz vakcinában, mint a nyugati védőoltásokban.

Ennek a bizalmatlanságnak számos oka lehet: a kínai és orosz termékek minőségével kapcsolatos általános fenntartások, a két ország autoriter vezetőitől való idegenkedés, vagy az a tény, hogy a keleti vakcinákat már a klinikai vizsgálatok lezárulta előtt tömegesen használták. Ettől persze még lehetnek jók (hatásosak és biztonságosak) ezek a védőoltások, úgy tűnik, megítélésük a magyar virológusokat is megosztja.

A jó hír az, hogy ebben a kérdésben nem a virológiai ismeretekkel korlátozottan rendelkező állampolgárnak kell igazságot tennie; azért vannak a védőoltásokat engedélyező gyógyszerészeti hatóságok, hogy eldöntsék, használható-e egy vakcina vagy sem. Az átlagember nyilván a Pfizer vagy a Moderna vakcinájáról sem tud sokkal többet, mint a kínairól vagy az oroszról, a többség (remélhetőleg) mégis megbízik az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) vizsgálatában és a kiadott európai forgalombahozatali engedélyekben.

Koronavírus - Újabb szállítmány érkezett a Pfizer-BioNTech

 
Hegyi Tibor vezető főgyógyszerész kibontja az újonnan érkezett Pfizer-BioNTech-vakcinákat tartalmazó dobozt a Békés Megyei Központi Kórház, Dr. Réthy Pál Tagkórházában 
Fotó: MTI Fotószerkesztőség/Rosta Tibor

A negatív kulturális beidegződések miatt a kínai és az orosz vakcinát minden bizonnyal EMA-pecséttel is kevesebben fogadnák el, mint az amerikai oltásokat, de használatuk mellett ebben az esetben mégis komoly érvek szólnának (feltéve, hogy a kormány tényleg hamarabb tud sokat szerezni belőlük, mint a rendelkezésre álló többi oltásból.) Csakhogy a kínai és az orosz vakcinát saját szakállára kezdte el vizsgálni az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI), sőt az orosz szerre (és az AstraZeneca vakcinájára) már ki is adott egy ideiglenes engedélyt. Ez pedig elég nagy baj, hiszen nagyjából borítékolható, hogy

az OGYÉI-engedély ahelyett, hogy erősítené, még tovább erodálja majd az e vakcinákba vetett bizalmat, járulékos következményként pedig általában is növelheti a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságot.

Az EU-ban az EMA centralizált engedélyezési eljárása a normál eljárás, és nem igazán érthető, miért kellett ezt nálunk megkerülni. Különösen érthetetlen a dolog az orosz vakcina és az AstraZeneca készítménye esetében, hiszek ezek gyártói már kijelentették, hogy szeretnének európai engedélyt kapni, az AstraZeneca vakcinájára napokon belül rábólinthat az EMA. Itt tehát minimális időt nyerünk a külön engedélyezéssel (ha egyáltalán), viszont elvben előfordulhat, hogy miután a magyar hatóság jónak nevezett egy vakcinát, az EMA elutasítja ugyanazt, ami – mondani sem kell – végleg összezavarná az embereket.

De rossz ötlet az OGYÉI-engedély azért is, mert míg az EMA nem a magyar kormány irányítása alatt álló intézmény, az OGYÉI igen (irányító szerve az Emmi). Az ilyen intézményekkel szembeni bizalom pedig érthető módon alacsony, hiszen az Orbán-kormány közel 11 éves regnálása alatt megmutatta, hogy hatalmi logikája az államháztartáson belüli és kívüli független intézmények elfoglalására és saját politikai érdekeinek való alárendelésére épül. Elfoglalták az Alkotmánybíróságot, a Médiahatóságot, a közmédiát, a jegybankot, az Állami Számvevőszéket, a versenyhivatalt, a Közbeszerzési Hatóságot. A sor folytatható. Amikor egy kormányzati potentát a „független ügyészségről” beszél, ahhoz lehetetlen nem hozzáképzelni egy cinikus félmosolyt.

 

A fideszes úthenger nem állt meg a tudomány kapui előtt sem, elég arra utalni, milyen dicstelen szerepet játszott az OGYÉI-hez hasonlóan az Emmi felügyelete alatt álló Oktatási Hivatal a CEU elüldözésében. De Orbánék még járványügyben is simán hadrendbe állították a hatóságokat –  a kormányhivatalt és a Népegészségügyi Központot -, amikor a Pesti úti idősotthon ügyében politikai ellenfelük, Karácsony Gergely alkalmatlanságát kellett bizonyítani.

A lényeg, hogy az ország nem Fideszre szavazó kétharmada szemében

az állami intézmény mára egyenlő lett a fideszes intézménnyel.

Sőt, valószínűleg még a fideszesek jelentős részének szemében is, csak ők úgy gondolják, hogy így van rendjén, hiszen a propaganda évek óta azt harsogja nekik, hogy függetlenség mint olyan (független sajtó, független bíróság, független civil szervezet, független tudományosság) eleve nem is létezik.

Az emberek – mivel ezt tanulták meg, mivel Magyarországon ez vált normálissá – óhatatlanul az OGYÉI döntéséről is azt fogják gondolni, hogy fideszes érdekeket követ (az oltások minél gyorsabb beszerzése, behódolás Putyinnak és a kínaiaknak), és ezeket akár az alapos vizsgálat szempontjai elé helyezi. Ha valaki nem bízhat abban, hogy a Médiahatóság vagy az Oktatási Hivatal a kormánytól független szakmai döntést hoz, miért bízna ugyanebben az OGYÉI esetében? Főleg úgy, hogy itt nem a Klubrádió vagy a CEU sorsa a tét, hanem a saját egészsége. A bizalmatlansághoz még csak nem is kell azt hinni, hogy a kormány valamilyen utasítást adott az OGYÉI-nek – nyilván a gyógyszerhatóság munkatársai is Magyarországon élnek, így a napi 100 halottért az engedélyezés lassúságát felelőssé tevő kormányzati nyilatkozatokat nyugodtan érzékelhetik nyomásgyakorlásként.

Az eddigiekből egyenesen következik, hogy

a magyar engedéllyel rendelkező orosz (és esetleg kínai) vakcinát rengetegen fogják elutasítani (biztosan többen, mintha kivártuk volna az európai engedélyt),

ami jócskán megbonyolítja majd a hírek szerint eddig sem épp hibátlanul működő oltási rendet. Ha nincs szerencsénk, akkor a kaotikus, átláthatatlan folyamat és a kínai/orosz vakcinák előtérbe helyezése általában is lenyomhatja az oltási hajlandóságot.

Persze méltatlan helyzet az OGYÉI-ben dolgozó (nyilván kiváló) szakemberekre nézve, hogy – függetlenül attól, mit csinálnak valójában – szükségképpen a gyanú árnyéka vetül tevékenységükre. De ebbe a méltatlan helyzetbe az Orbán-kormány hozta őket: egyrészt azzal, hogy a normál európai eljárással szemben a külön engedélyezést erőltette, másrészt azzal, ahogy az elmúlt két és háromnegyed ciklusban politizált. Az a kormány, amelyik folyamatos hadjáratot folytat a független intézmények ellen, ne csodálkozzon, ha a polgárai épp akkor nem bíznak intézményei függetlenségében, amikor erre a legnagyobb szükség lenne.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.