Persze, ismerve a kormánypárt jogalkotói találékonyságát, nem lenne meglepő, ha az Országgyűlés tavaszi ülésszakára egy szemfüles képviselő benyújtana egy módosítót a T/9522. számon futó, a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló törvényjavaslathoz, és ebben kezdeményezné az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását, megtiltva benne a testület pénteki ülésezéseit. Nagyjából ugyanis ezen a színvonalon zajlik a jelenlegi parlamenti jogalkotás - erőből, érdemi és értelmes vitára időt sem hagyva, a lényeg, hogy jogerőre emelkedjen bármi, amit az adott pillanatban Orbán Viktor arra érdemesnek talál. Erre utal Rogán Antal és Szájer József közös sajtótájékoztatója is, melyet még az első AB-döntés után tartottak, megnyugtatva mindenkit, hogy a testület "csak" formai okokból találta alkotmányellenesnek az alaptörvényhez utólag hozzácsapott átmeneti rendelkezéseket, azok tartalmával semmi gond, vagyis csak azt kell kitalálni, hogyan és mikor kerülnek bele ezen előírások az alaptörvénybe. Ám az év végi bejelentést a múlt heti AB-verdikt követte, ami után a kormánypárt frakcióvezetője immár azt közölte a nagyérdeművel, hogy bár minden lehetőségük meglenne beleírni az alaptörvény normaszövegébe az előzetes regisztrációt, ezt most inkább mégsem teszik meg. A két nyilatkozat között némi ellentmondás fedezhető fel - a kormánypárti kommentárok mindenesetre azt mutatják, hogy a parlamenti kétharmad nem akarja vagy nem képes megérteni a két említett határozat érdemi tartalmát és üzenetét.
*
Bár az utóbbi, a választási eljárási törvényről szóló döntést nagyobb várakozás előzte meg, az Ár.-t kasztráló AB-döntés messze nagyobb jelentőségű, politikai és alkotmányos értelemben is. Míg az előbbi a választás lebonyolításának egyes részletszabályait helyezte hatályon kívül (és államfői indítvány híján benne hagyott sok olyat, amelyek továbbra is aggályossá teszik a következő parlamenti választás demokratikus és fair voltát), addig az Ár. meghúzása - a nem átmeneti jellegű előírások (így a preambulumba illesztett megállapítások a szocialista párt történelmi felelősségéről), a költségvetési tanács összetételének, a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárának vagy éppen a választási regisztrációnak a megsemmisítése - az elmúlt két és fél év számos kormánypárti törekvését szinte a nullával tette egyenlővé. Pedig a Fidesz a most hatályon kívül helyezett passzusokért konfliktusok sokaságát vállalta - most úgy tűnik, hiába.
Balsai szomorú
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Abban kétségkívül igaza van Szájer Józsefnek, hogy a megsemmisített előírásokat bármikor beilleszthetik az alaptörvénybe - országházi többségük megvan hozzá. (Egyéb - alkotmányos, jogállami - megfontolások eddig sem játszottak szerepet döntéseikben.) Súlyos tévedés azonban azt állítani, hogy az Ár. részleges megsemmisítéséről szóló határozatban nem szerepel tartalmi, normatív kritika - az AB ugyanis meglehetősen fontos érdemi, az alkotmányozás tartalmi oldalát érintő állításokat is tett.
Tény, hogy maga a határozat is többször kitér a formai indokolásra abból kiindulva, hogy az Ár. saját magának garantált alkotmányos (alaptörvényi) jelleget - holott az alaptörvény kizárólag átmeneti, nem tartós előírások meghatározására adott felhatalmazást a parlamentnek. (Idővel persze a parlament is rájött e tévedésre, és utólag beleírták az alaptörvénybe, hogy az Ár. része az alaptörvénynek - de, mint azt a mostani határozatból megtudhatjuk, ez elkésett védekezés volt.) Az is problémás, mondja az egyébként ombudsmani indítványra megszületett AB-határozat, hogy az Ár. - miközben az alaptörvény részének, kiegészítésének tekinti magát - nem az alaptörvényben előírt eljárási szabályok szerint született. A többségi határozat (előadó bírája a februárban 70. évét betöltő, s így a testületből távozó Bihari Mihály) tehát a saját alaptörvényével vágta tarkón a fülkeforradalmi kétharmadot: ha egyszer odaírtátok, hogy ez az ország első egységes alaptörvénye, akkor ne tessék mindenféle alternatív dokumentumokba, kiegészítésekbe és egyéb, jogforrási szempontból alacsonyabb rendű és rangú jogszabályba pakolni azokat az előírásokat, melyeknek alkotmányos erőt akartok adni: "Az Alkotmánybíróságnak tehát nemcsak joga, hanem alaptörvényi kötelessége is az, hogy megvédje az Alaptörvényt minden olyan jogalkotói döntéssel szemben - eredjen az akár az Országgyűlés kétharmados többségétől -, amely" lényegében bizonytalanná tenné és megkérdőjelezné az alaptörvény érdemi tartalmát. Ennyiben tehát az AB valóban azt mondta ki, hogy formai szempontból közjogilag érvénytelen, ezért alkotmányellenes az Ár.-nak az a kitétele, miszerint az alaptörvénnyel azonos jogerővel bírna - s e mozdulattal tulajdonképpen minden, az Ár.-ba pakolt nem átmeneti, ámde a közjogi és polgári viszonyokat alapvetően meghatározó előírást megsemmisített.
A határozatban vannak azonban az alkotmányozás tartalmára vonatkozó megfontolások is. 2011 júliusában még az volt a kérdés, lehetséges-e megvédeni a jogállamot a parlamenti többségtől. Akkor a testület a 2010-es alkotmánymódosításokat vizsgálva arra jutott, hogy az alkotmánymódosítások tartalmát érdemben nem, csak közjogi érvénytelenség (eljárási hibák) esetén vizsgálhatná (61/2011. AB-határozat). (Lásd: Dobd vissza kenyérrel!, Magyar Narancs, 2011. július 21.) Nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg: az AB már akkor is erőteljesen kritizálta az állandó alkotmánymódosításokat, az alkotmányellenesnek ítélt jogalkotói trükközések későbbi alkotmányba illesztését (s ezzel újbóli alkotmányos felülvizsgálatuk ellehetetlenítését), valamint az egyéni képviselői indítványok túlburjánzását, amely megakadályozza a jogalkotási törvény által előírt előzetes konzultációt és jogszabálytervezet-egyeztetést. Az AB tavaly december végi döntésében számos esetben hivatkozott erre a 2011-es júliusi határozatra, hangsúlyozva azt is, hogy az alaptörvény és a hozzá kapcsolódó esetleges további módosítások esetében nemcsak a formai, de bizonyos körülmények között a tartalmi alkotmányosságot is vizsgálni fogja. Mindezt a nemzetközi ius cogens, vagyis a liberális alkotmányosság, a jogállamiság és a demokrácia nemzetközileg elfogadott, absztrakt elvei alapján. Megjegyzendő, hogy az Ár.-ba illesztett regisztráció alkotmányosságát vizsgálva a decemberi határozat nevesítve is kimondja azon eljárás tarthatatlanságát, amely úgy akarna kivédeni alkotmányellenessé nyilvánítást, hogy az alapjogot sértő megoldást magába az alaptörvénybe iktatja. Ám azt is tudni kell, hogy ma már érdemben csak az ombudsman fordulhat a testülethez - s noha ebben kritika nem érheti a hivatalban lévő országgyűlési biztost, nem árt észben tartani, hogy a mandátuma 2013-ban lejár, így az AB őrködése a jogállamiság maradványai felett erőteljesen korlátozottá válik.
*
Mi várható? A testületből hamarosan távozik Bihari Mihály és Holló András, érkezik a frakciótag Salamon László, és egyes folyosói pletykák szerint az ultrakonzervatív Jobbágyi Gábor. Ez persze még nem jelenti automatikusan, hogy a Fidesznek innentől hosszú évekre stabil többségi támasza lesz az AB-ben - hiszen például a regisztráció és a Ve. egyes további szakaszainak alkotmányellenességét kimondó határozatot Stumpf István jegyzi. Az összkép mégsem szívderítő: idén távozik a jegybank elnöke és az ombudsman is, és jön a kilenc évre megválasztott Nemzeti Választási Bizottság is (érdekes, ez az igencsak vitatható megoldás nem irritálta Áder János alkotmányos érzékét). Ezzel pedig a teljes, elvileg független közjogi garnitúra lecserélődik.
Nem az a kérdés, hogy Áder János jó fej volt-e, csak mert hivatali ideje során először élt az alkotmányos vétóval (még ha korlátozottan is, hiszen az eljárási törvényben található visszásságok töredékét tette csak szóvá). Vajon megteszi-e ezt akkor is, ha már az ombudsmani út nem lesz járható? Rogán Antal a regisztráció ötletének sztornózásakor azt próbálta elhitetni mindenkivel, hogy visszakozásuk a felelősségérzetüket tükrözi. Mi azért nem esnénk hanyatt a Fidesz felelősségérzetétől, ha egy az AB által expressis verbis alkotmányellenesnek, antidemokratikusnak és jogkorlátozónak minősített megoldást nem ültet rögvest az alaptörvénybe. Mint a régi viccben: milyen kedves Lenin elvtárs a gyerekekkel - pedig közéjük is lövethetne.
Bő egy évvel a választások előtt a kormánytöbbség a saját alaptörvényét sem képes betartani. A miniszterelnök, aki a köztársasági alkotmányt egy darab papírnak tartotta, a saját alaptörvényét sem tiszteli. Amin az sem segít, ha frakcióvezetője a tévéstúdiókban bűnbánó ábrázattal fogadkozik, hogy mostantól felelősen és mértéktartóan fognak viselkedni. Most éppen nem lesz regisztráció, de tudjuk, hogy a keretszámokat is "eltörölték" - úgyhogy sok jóra ne számítsunk. Épp ezért ad némi elégtételt az embernek, hogy az AB többsége az utolsó pillanatban megkongatta a vészharangot, és - ha csak átmenetileg is, de - megálljt parancsolt az alkotmányellenességnek.
