Az elmúlt időszak számos változást hozott abban a tekintetben, hogy milyen pártként gondolhatunk a Jobbikra, hogyan pozicionálják a pártot a politikai palettán. Vona Gábor elnök a néppártosodás stratégiáját választotta, a radikális jobboldali üzenetek helyett kommunikációját inkább olyan kérdések uralják, amelyek a középen álló választókat is megszólíthatják.
Kérdés azonban, hogy a viszonyrendszerbeli változások a szavazók gondolkodásában is érzékelhetők-e, vagy csak a pártok stratégiájának szintjén. Ahhoz, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, érdemes megvizsgálni a szavazók másodlagos pártpreferenciáját. A Republikon Intézet havi kutatásaiban a pártpreferencia mellett megkérdezi a válaszadókat arról is, hogy ha valamilyen okból nem szavazhatnának a számukra legszimpatikusabb pártra, akkor melyik más pártra adnák le a voksukat. Ennél a kérdésnél a válaszadók ugyanazon pártok közül választhatnak egyet, de van a lehetőségük arra is, hogy ne válasszanak másodlagosan preferált pártot. A másodlagos pártpreferenciát minden esetben a pártválasztók (pártot választani tudók és akarók) körében érdemes vizsgálni, hiszen az elsődleges pártválasztásukban is bizonytalan szavazóknál nem beszélhetünk másodlagos preferenciáról. A bemutatott arányok az elmúlt négy hónap összevonásával kapott eredményeket mutatják.
Nyitottak-e a baloldali, liberális szavazók a Jobbik irányába?
Az egyik fontos változás a Jobbik és a baloldali, liberális pártok viszonya: míg 2014 előtt a legfőbb kérdés az volt, szóba lehet-e állni egyáltalán a Jobbikkal, 2016 őszén lehetséges alternatívaként merült fel a Jobbik és a baloldali, liberális pártok választási együttműködése. A felvetéstől mind Vona Gábor, mind a baloldali, liberális pártok vezetői rögtön elzárkóztak, nem véletlenül: egy ilyen együttműködést valószínűleg nem fogadnának el a választók. Ráadásul ez a narratíva mindkét oldal számára komoly veszélyekkel: a Jobbik teljesen elveszítheti a hitelességét azáltal, hogy azokkal a pártokkal működik együtt, amelyektől megalakulása óta elzárkózik, a baloldal számára pedig azért veszélyes, mert az összefogásról való gondolkodás megszüntetheti azt a régóta meglévő felállást, hogy a Jobbik „vállalhatatlan”, és megnyithatja az utat afelé, hogy a baloldal szavazói reális alternatívaként tekintsenek Vona Gábor pártjára.
Összefogás helyett tanulni a Jobbiktól
A baloldali ellenzék és a Jobbik választási együttműködésével kapcsolatos felvetések nem csupán irreálisak, hanem károsak is. A baloldalra nézve. 2016 végén Medgyessy Péter nyilatkozata ismét a politikai napirend témájává tette a baloldal és a Jobbik esetleges összefogásának kérdését. Medgyessy Péter nem az első, aki egy ilyen összefogás lehetőségét felveti: hasonló gondolatot fogalmazott meg korábban Haraszti Miklós, illetve Kőszeg Ferenc is.
A Republikon Intézet kutatásaiban mért másodlagos pártpreferenciák alapján ugyanakkor azt látjuk, hogy a jelenlegi baloldali, liberális szavazókban ez a gát nem szakadt át, és egyelőre sikertelen Vona Gábor azon törekvése, hogy a baloldalról csábítson át szavazókat. Ha a két legnagyobb baloldali, liberális pártot nézzük, azt láthatjuk, hogy az MSZP szavazóinak 5, a DK szavazóinak 3 százaléka szavazna a Jobbikra, ha valamiért nem szavazhatna a saját pártjára. Meglepő lehet ugyanakkor, hogy az Együtt szavazóinak körében kicsivel 10 százalék fölött van azoknak az aránya, akik Vona Gábor pártját tartják a második legszimpatikusabbnak. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a párt viszonylag alacsony támogatottsága miatt ez nem nagy tartalék a Jobbik számára. Ami nem jelenti azt, hogy Vona Gábor pártja ne szólíthatná meg sikerrel a jelenleg bizonytalan, potenciálisan baloldali szavazókat; csupán annyit jelent, hogy a létező baloldali, liberális szavazók körében a Jobbik nem vált komoly alternatívává.
| ||
| ||
Eltávolodtak-e a Fidesz szavazói a Jobbiktól?
Az elmúlt időszakban megváltozott a Jobbik és a Fidesz viszonya is: a kvótanépszavazás utáni alkotmánymódosítási kísérlet körüli konfliktus óta elmérgesedni látszik a Jobbik és a Fidesz viszonya. A Jobbik támadásainak középpontjában a kormánypárt áll (gondoljunk csak a plakátkampányra), és ez a Fidesz részéről sincs másképp.
A másodlagos pártpreferenciák alapján azt láthatjuk, hogy a Fidesz szavazói továbbra is viszonylag nyitottak a Jobbik irányába: a párt szavazóinak 12 százaléka szavazna a Jobbikra, ha valamiért nem szavazhatna a Fideszre. Minden más pártra a szavazóik kevesebb, mint 5 százaléka voksolna, túlnyomó többségük pedig nem tudott vagy nem akart második legszimpatikusabb pártot megnevezni. Ráadásul a Fidesz magas támogatottsága miatt ez a 12 százaléknyi kormánypárti szavazó, akinek a Jobbik a második alternatíva, komoly tartalékot jelenthet Vona Gáboréknak.
| ||
Mit gondolnak a Jobbik szavazói?
A Jobbik jelenlegi támogatói továbbra is inkább a Fidesz, és nem pedig a baloldali, liberális pártok felé nyitottak. A jobbikosok 10 százalékának a Fidesz a második legszimpatikusabb párt. Nincs sokkal lemaradva az LMP sem (8 százalék), a többi pártra viszont a jobbikosok kevesebb, mint 5 százaléka szavazna abban az esetben, ha valamiért nem szavazhatna a Jobbikra. Azt láthatjuk tehát, hogy a jobbikosok számára továbbra is a Fidesz, valamint a kormánypárthoz és a baloldalhoz egyaránt kritikusan viszonyuló LMP az alternatíva, míg a szocialista pártot csak 3, Gyurcsány Ferenc pártját pedig csupán 2 százalékuk jelölte meg.
| ||
_nagy_lead_focuspoint_70x70.jpeg?key=a7b3c8a0cf8956b679de8c69cfd81b30)
