Mit esznek a németek Orbánon? Végigrágtuk magunkat a szélsőjobb sajtóján

  • B. Simon Krisztián
  • 2019. július 25.

Riport

Németországban olyannyira nem halott még a print újságírás, hogy a szélsőjobb is számos színes magazinnal tudja képviselteti magát a hírlapárusoknál.

Azt már első ránézésre meg tudtuk állapítani, ha valami nagyon működik a német szélsőjobbos piacon, az Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök több címlapról is visszaköszön: ő Európa megmentője, minden populista példaképe, sőt, egyikük szerint még Asterix, a gall is nyugodt szívvel megbízhatná, hogy szabadítsa meg földjét a megszálló rómaiaktól.

Az új évezredben Németországban is számos új magazin, agytröszt és alapítvány jött létre, amely megpróbált megágyazni a szalonképes szélsőjobbnak, és terjeszteni azt az elgondolást, hogy manapság a liberalizmus a valódi totalitárius rendszer, hiszen szájkosarat kényszerít mindazokra, akik ki merik mondani az igazat. A térfoglalás annyira jól ment, hogy mostanra a szélsőjobbnak már saját söre is van: a Pils Identitär.

A szerző és Cato, no meg OV

A szerző és Cato, no meg OV

Fotó: Rebecca Fudala

Orbán Viktor mellett megjelenik lapjaikban Matteo Salvini és Steve Bannon is, valamint olyan sztár szerzőik is vannak, mint Martin Sellner, az új-zélandi tömeggyilkossal is kapcsolatba hozott osztrák identitárius-vezér vagy Jordan Peterson szexista sztárpszichológus és életvezetési tanácsadó, aki nemrégiben Magyarországon tartott előadást, majd Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kovács Ákos popzenésszel is találkozott a Karmelita kolostorban. Akkoriban a Magyar Nemzetnek alábbi szavakkal méltatta Orbán Viktort: „Azt tudom, hogy az egyik dolog, amit a miniszterelnökük tenni próbál, hogy visszaadja a magyar kultúra metafizikai megalapozottságát.”

A megtekintett lapok egyike, a már-már kultikusnak tekinthető Compact magazin, amelyről három éve mi is írtunk. A 888.hu és a Magyar Idők kormánypárti sajtóorgánumok ugyanis akkor a Compact egyik rövid szösszenetére alapozva kezdtek álhírterjesztésbe. Sajtószemléjükben ugyanis arról számoltak be, hogy a Die Zeit főszerkesztője, Giovanni di Lorenzo állítólag „Igen, mi is hazugsajtó voltunk” szavakkal gyakorolt mea culpát.

false

 

Fotó: Rebecca Fudala

A Compact online kiadása alapján készült írásról aztán kiderült, hogy nem sok alapja van: di Lorenzo ugyanis később a Narancsnak elmondta, hogy az eredeti szövegében szó nem volt arról, hogy munkatársai Angela Merkel utasításait követték volna vagy szánt szándékkal félrevezetnék az olvasóikat, mindössze azt tette szóvá egy kritikusra sikerült interjúban, hogy a német sajtó egyes munkatársai a német határnyitás idején kiléptek az objektív elemzői szerepükből, és a merkeli Willkommenskulturról írva túl nagy teret adtak a saját világnézetüknek és meggyőződéseiknek.

A most vizsgált lapokban is találni érdekes cikkeket. Nem csak politikáról, de a német pornó fénykoráról és a náci egyenruhák erotikus viseléséről is. És megtudhatjuk azt is, mit gondol a szélsőjobb a környezetvédelemről.

De mit keres itt Orbán?

„Egy tulajdonságokkal rendelkező ember” – ezzel a címmel hódol a Compact Orbán Viktornak a háromoldalas portréjában, amelyből megtudhatjuk, hogy Orbán Viktor katonaként a francia egzisztencialistákhoz fordult tanácsért.

false

 

Fotó: Rebecca Fudala

A tizedik évjáratánál járó ZUERST! magazin pedig már a címlapjával is jelzi, hogy az orbáni propagandában követendő példát lát: Soros György és Jean-Claude Juncker arcképét egyszerűen kivágta az „Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel” plakátokról, majd alá írta: „Harc Európáért. Hazafiak az eurokraták ellen.”

A teljes cikket a Magyar Narancs 2019. július 25-i lapszámában találja. Ebben talállkozhat maoistából lett szélsőjobbos ideológussal és további Orbán-mosdatással is. Az újságra itt tud előfizetni.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.