"Beus története a Facebookon kezdődött. Feltettem róla babafotókat, ahogy mások is szokták, egy csomó barátnőm lájkolta, mondták, milyen gyönyörű, akár egy kis modell" – meséli egy anya, akit hosszas keresgélés után találtunk. (A szülők, akik csemetéjüket fürdőruhában engedik végigbillegni a kifutón, vagy teszik őket közszemlére a netes oldalakon, nem szívesen nyilatkoznak a témáról.) A kislány négyéves volt, amikor édesanyja "kis, házi versenyt" hirdetett az ismerősök között a Facebook-oldalán. Később "igazi család" lett belőlük. Autóval szállítják egymás gyerekét a szépségversenyekre, drukkolnak egymásnak, mindennapos az információcsere. Beust egy ismerős anyuka ajánlotta be egy válogatásra; előbb egy budapesti gyermekmodell-ügynökségen portfóliót készítettek róla. "Előttem is új világ nyílt ki. Pestre kellett utaznunk, az ügynökségen és a válogatáson is mindenki nagyon kedves volt, úgy láttam, tetszik nekik a kislányom. Az utazás és a portfólió majdnem ötvenezerbe került, de e nélkül nem hívják a gyereket fotózásra, játék- vagy reklámfilmekbe, pedig abban van a pénz. Anyámtól kértem kölcsön kétszázezret, persze nem mondtam meg, mire kell. De ennyiből be is indítottuk Beus modellkarrierjét. A portfólió mellett ebben benne volt a bőrkímélő sminkkészlet, a ruhák, mert elegáns és koktélruha nélkül el se indulj! De kellettek még kiegészítők, cipők, fürdőruha, és én is vettem magamnak pár holmit, igaz, azt csak turkálóból. Beus sokat hisztizett, hogy tépi a haját a fodrász, nem engedte feltenni a pótcopfot, nem is akart felmenni először a színpadra. De már belejött, most is ő szólt, hogy jövő héten minitopmodell-verseny lesz. Megérte türelmesnek lenni, mert tudom, hogy kivételesen szép a gyerekem. Még nem töltötte be a hatot, és már felkérték játszani egy reklámfilmbe, igaz, szépségversenyt még nem sikerült nyernünk. Ennek ellenére jót tesz neki a versenyzés, azóta fegyelmezettebb, de közben felszabadultabb is. Az oviban tudják, hogy néhány család ezzel foglalkozik, egyébként ott nem beszélünk róla" – mondja a büszke anya, és hozzáteszi, hogy kislánya kinőtt, alig használt fellépőruháiból is jó üzletet csinált, a bolhapiacon szép összeget kapott értük.
| ||
Beus legközelebb december 22-én, egy budapesti bevásárlóközpontban megrendezendő minitopmodell-választáson indul. A család Zala megyében lakik, hajnalban indulnak, késő este érkeznek haza – a szálloda már nem fér bele a költségkeretbe, ami a ruhákkal, felkészüléssel, útiköltséggel együtt a százötvenezerhez közelít. Még szerencse, hogy a nevezési díj mindössze kétezer forint. Természetesen csak egyetlen gyerek nyerheti meg a negyvenezer forintos fődíjat, a többi díjazottnak be kell érnie tárgyjutalmakkal, ruha- vagy wellnesshétvégére szóló utalvánnyal. Amikor Beust is megkérdezem, mit szeret a szépségversenyekben, hosszan hallgat, majd azt mondja: ő is van olyan szép, mint a kislányok a tévében. Eddig még nem sikerült nyernie, de azok a kislányok, akiket nem díjaznak, édességet és szép műanyag koronát kapnak.
Jaj, de kis édes vagyok!
Nemcsak a kislányok, sok anya is arról álmodozik, hogy hercegnő vagy sztár lesz. A szülői álom beteljesülésének egyik eszköze lehet a gyerek, aki az édesanyjának szeretne a legjobban tetszeni, ezért azt is eltűri, ha a szülei a játszótér helyett castingokra, versenyekre hurcolják a hétvégéken. A szülők azzal áltatják magukat, hogy a gyermekük jövőjét alapozzák meg ily módon. Aki szeretne bekerülni ebbe a szakmába, annak ajánlott minél előbb elkezdenie balettozni, művészi tornázni, énekelni, zenét tanulni, így nagyobb eséllyel kap felkérést, mint azok, akik erre csak tizenéves korukban jönnek rá. Mindez sokba kerül, de reklámfilm-szerepléssel, fotózásokkal, divatbemutatókkal akár havi több százezer forint is összejöhet egy keresett gyerekmodell számláján.
Ezt természetesen a szülő kapja meg. Felmerül a kérdés, hogy nem visszaélés-e a szülő részéről, hogy a szerepeltetésből ő maga is sokkal jobban él, s hogy milyen hatással lesz mindez gyermekére a későbbiekben. Franciaországban idén szeptemberben hagyta jóvá a szenátus a "Hiperszexualizáció ellen: egy új küzdelem az egyenlőségért" című beadványt, amely megtiltja a 16 év alattiak szépségversenyeit. A képviselők egyetértettek abban, hogy a versenyeken túl nagy hangsúlyt helyeznek a nemiségre például azzal, hogy a kislányokat kihívó, felnőttes ruhákba öltöztetik, szivaccsal kitömött melltartót és magas sarkú cipőt adnak rájuk. Ha Franciaországban valaki efféle versenyt szervezne, két év börtönt és 30 ezer eurós büntetést is kaphat.
Nem így Amerikában, ahol a gyerekszépség-ipar milliárdos üzletággá növekedett a 60-as évektől. A több éve futó Toddlers and Tiaras (Totyogók és fejdíszek) című realityműsorban elrémisztő történeteket láthatunk arról, hogy az Egyesült Államokban mi mindent tesznek meg a díjra és pénzre éhes szülők, noha legtöbbjük azt állítja, hogy gyermeke továbbtanulása érdekében csinál belőle bazári majmot. Az amerikai gyerekmodellek élete kőkemény: a műhaj, műszempilla, műfogsor, műköröm, műbarnaság elengedhetetlen a fellépésekhez. A műsor egyik adásában végigkövethettük, hogyan tépik ki akarata ellenére egy kislány szemöldökét, ami minden bizonnyal kimeríti a gyerekbántalmazás kategóriáját. És láthatjuk a szülőket is: sokuk elhízott, sikertelen ember, gyakori köztük a gyermekét egyedül nevelő anya. A versenyeken bevett szokás, hogy az anyuka a színpad közelében állva mutatja, hogyan kacsintson vagy integessen az alig hároméves gyermek a zsűrire a győzelem reményében.
Tipegők a kifutón
Bartalovics Ildikó, a Little Miss Hungary versenyek szervezője korábban a Tv2 Mokka műsorában azt nyilatkozta, hogy a magyarországi versenyek inkább tehetségkutatóként funkcionálnak, hiszen a (gyerek)szépség szubjektív, minden anyának a saját kislánya a legszebb. A modellügynöksége által szervezett versenyek előtt a gyerekek négynapos felkészítő táborban vesznek részt, ahol van fotózás és gyakorlás, de ezek a táborok főként arra jók, hogy a gyerekek összebarátkozzanak, közelebb kerüljenek a színészethez, és tanulják a kommunikációt a kamerával. A Little Miss Hungaryn 4-től 16 éves korig, három korcsoportban indulnak a gyerekek, akikre a felkészítő táborban – ha a szülő nem kíséri el őket – szakképzett pedagógusok vigyáznak.
A többnyire bevásárlóközpontokban megrendezett magyarországi gyermekszépségversenyek díszletei, a műsor szüneteiben felvonultatott bohóc- és táncos műsorszámok nem közelítenek a hasonló amerikai rendezvények színvonalához, ám egyelőre a verseny sem olyan kegyetlen. Ugyanakkor bizarr élmény, hogy a gyermekszépségverseny színpadán flitteres ruhákban, lakkcipőkben pipiskedő, szolid sminket és frizurát viselő gyerekek a színpad mögött önfeledten kergetőznek, vagy éppen az otthonról hozott szendvics után kutatnak a székükre akasztott nejlonzacskóban.
Vannak szülők, akik csak kalandnak tekintik az efféle megmérettetést, sőt sokszor csak odáig jutnak el, hogy babafotókat készíttetnek valamelyik gyerekmodell-ügynökség fotósával. Ha valaki rákeres az interneten, több, gyerekekre specializálódott ügynökséget is talál. Például az országos gyermekszépségversenyeket rendező Kasszandra Stúdió oldalán megtudjuk, hogy a jelentkezők előzetesen is megmérettetnek: a cég budapesti irodájában találkozik szülő és szervező, hogy elbeszélgessenek a gyermek esetleges modellkarrierjéről. "Természetes, hogy minden szülő saját utódját látja a legszebbnek, az avatott szemek azért észlelnek különbséget – magyarázza Peczán Krisztián, az ügynökség munkatársa, hogy miért van szükség a szülőkkel való beszélgetésre szerződéskötés előtt. – Az sem mindegy, hogy a szépségiparban való elhelyezkedés csak a szülő álma, vagy a gyereké is. Mert hiába szeretné az édesanya mindenáron színpadon látni, ha a gyereknek nem fűlik a foga az egészhez. Volt, hogy a kisgyerek megkért az első versenyen: 'Bácsi, ne hívjál többet!' Nap mint nap találkozunk alkalmatlan gyerekekkel, de leginkább még alkalmatlanabb szülőkkel. Sokszor nem vagyunk népszerűek, amikor megtagadjuk a regisztrációt, de nem érdekünk színpadképtelen gyerekekkel foglalkozni. Magyarországon a gyerekek jövőjét megalapozni csecsemőkortól kezdve ebben a szakmában lehetetlen, pusztán kipróbálhatják magukat, és a tapasztaltak alapján objektívebb képet alkotva tudnak később dönteni, hogy folytatják-e. Amelyik ügynökség 'megalapozott jövőt' kínál, az egyszerűen hazudik" – mondja az ügynökség munkatársa, de hozzáteszi, vannak olyan gyerekek, akiknek helyük van a modellszakmában. Ha ők is szeretnék, a modellügynökség összekötő kapocs lehet a gyerek vágya és annak beteljesülése között. És van piaci igény is erre, hiszen sok terméket és szolgáltatást értékesítenek gyerekekkel és fiatalokkal. A gyerekmodell-ügynökségek pedig jutalék ellenében lehetőséget nyújtanak nekik a szereplésre.
De hogyan nyilvánít véleményt minderről egy féléves baba, merthogy az ügynökség nullaéves kortól közvetít gyerekmodelleket. Peczán szerint már a csecsemők között is erős eltérések mutatkoznak meg. "Vannak kisbabák, akik valóban helyesek, de egy szokatlan, idegen környezetben, idegenek között nem alkalmasak modellkedésre. És vannak, akik már az első mosolyra visszamosolyognak, bárhol biztonságban érzik magukat. Beállt a napi alvási rutinjuk, és mert sokat fényképezik őket, hozzászoknak a vakuk villanásához is. És jó dolog, amikor egy anyuka otthon elkap egy-egy pillanatot a kisbabáról, és készít néhány emlékezetes fotót, az online babaszépségverseny-pályázatokon még sikereket is elérnek velük, de a szakma nem tud beköltözni a családhoz 1-2 hétre, hogy elkapja a jó pillanatot." Ezért az ügynökség inkább olyan babákat keres, akikkel szinte bármikor lehet "dolgozni".
Játék és valóság
Adrigán Erzsébet gyermekpszichológus szerint a nyugati kultúrkörben a szépség, a karrier, a híressé válás egyre nagyobb érték. Csakhogy "egy óvodáskorú gyerek számára még az a személy a szép, aki kedves, ezért a gyerekmodell mögött mindig ott áll egy anya, egy apa – mondja. – Minden szülő számára hízelgő, ha a gyerekét okosnak, kedvesnek, szépnek látja a környezet, ám abban nagy különbség van szülő és szülő között, hogy e visszajelzésekre milyen mértékben van szüksége. Minél inkább vágyik erre egy szülő, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyereke igényeit, fejlődési szükségleteit felülírják a saját vágyai."
A szakember szerint jelentős különbség van a gyerekek között abban, hogy mennyire szeretnek szerepelni, mennyire erős bennük az exhibicionizmus. Nem véletlen, hogy az óvodában az ünnepségeken a gyerekek többnyire közösen mondanak verset, énekelnek. "Otthon, a tükör előtt, anya cipőjében illegni-billegni az izgalmas, mert el lehet képzelni pár pillanatra, hogy olyan, mintha nénivé válna, de csak mintha. Kislányként apát tudatosan, nem tudatosan csábítgatni óvodásként természetes, ezt biztonságban teheti a gyerek, hiszen a felnőtt ebben nem egy nő csábítását látja. Ám egy kifutón végigmenni magas sarkú cipőben, sminkben már nem mintha, az már nem a képzelet játéka, hanem valóság, egyúttal a gyerekség elutasítása. Ezzel valami olyasmit hitelesítenek, ami a gyerek számára irreális: azt, hogy ő egy nő. A gyerekek szeretnek olyan játékokat játszani, amiben felnőttszerepeket vesznek magukra, de tudják, hogy ilyenkor ők csak játszanak. Ez a játék vész el, és válik a fantázia valósággá, ha a gyerekből a környezete kicsinyített felnőttet farag. A gyereknek addig izgalmas, ha egyáltalán izgalmas a kifutók világa, amíg úgy tekinthet az egészre, hogy ez a felnőttek világa."
