Papíron felére csökkent a gyermekszegénység

Nincs segítség

Riport

A kormány szerint hat év alatt megfeleződött a hátrányos helyzetű gyerekek száma. A pedagógusok és a témával foglalkozó kutatók viszont nem sokat érzékelnek ebből.

Ha így megy tovább, a kormány néhány éven belül nagyítóval keresheti a szegény gyerekeket Magyarországon. Rétvári Bence, az emberminisztérium (Emmi) parlamenti államtitkára szeptember 11-én jelentette be, hogy hat év alatt a felére csökkent a közoktatásban részt vevő (óvodás, általános és középiskolás) hátrányos helyzetű gyerekek száma. Míg a 2010/2011-es tanévben 476 ezer ilyen fiatalt tartottak nyilván (az összes óvodába, iskolába járó gyerek 28,5 százalékát), tavaly már csak 212 ezret (az összlétszám 14 százalékát). Rétvári szerint a 2017-es költségvetés tovább javít a családok helyzetén, így folytatódhat a kedvező tendencia. Nem mindenki osztja az államtitkár optimizmusát. „Egy a kormányzati kommunikációban felépülő párhuzamos világot látunk a gyerekszegénységről. De ez nincs összhangban azzal, amit nap mint nap megélünk” – mondja L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója.

Jó dolga van Boriskának

Jó dolga van Boriskának

Fotó: Németh Dániel

Az impozáns számokat főként statisztikai trükközésnek köszönheti a kormány. Három éve jelentősen szűkítették a hátrányos helyzet törvényi meghatározását, ezért félrevezető a 2013 előtti adatokat a mostaniakkal összehasonlítani. L. Ritók számos iskoláról tud, ahol egyik évről a másikra gyerekek tucatjai estek ki a hátrányos helyzetűek közül, miközben életkörülményeik szemernyit sem javultak. Jól példázza ezt az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) egyik szegregációs pere: a kaposvári Pécsi Utcai Általános Iskolában 2010-ben még mind a 137 tanuló hátrányos helyzetű volt, 2015-ben a 139 diákból már csak egy kapott ilyen besorolást.

Nem először próbál szépíteni a kormány a szegénységi statisztikákon. Tavaly év végén szintén Rétvári értelmezte szabadon az adatokat, amikor azt állította, hogy a szegénység által veszélyeztetettek köréből kikerült 600 ezer polgártársunk rögvest a középosztályhoz csatlakozott. A Központi Statisztikai Hivatal pedig idén dolgozza át a létminimum számításának módját, minden bizonnyal úgy, hogy kevesebben essenek a küszöbérték alá (lásd: Már csak kétszer rosszabb, Magyar Narancs, 2016. január 14.). Az Emmi államtitkárának önfényező nyilatkozatát azonban különösen érthetetlenné teszi, hogy 2015 nyarán még a minisztérium is úgy látta, felül kell vizsgálni a hátrányos helyzet új szabályozását.

Már nem szegény

2013. augusztus 31-ig automatikusan hátrányos helyzetűnek minősült az a gyerek, akinek a családja rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (rgyk) volt jogosult. Az rgyk feltétele, hogy a család egy főre jutó havi jövedelme ne haladja meg a nyugdíjminimum 130 százalékát, azaz 37 050 forintot. Halmozottan hátrányos helyzetűnek korábban az a gyerek számított, akinek szülei alacsony jövedelmük mellett alacsony iskolai végzettségüket is igazolták (legfeljebb nyolc általános).

A rendszer átalakítását hivatalosan azzal indokolták, hogy a hátrányos helyzetűek közé nem rászorulók is bekerülhettek. Például úgy, ha a szülők a feketegazdaságból kapták jövedelmüket, vagy vállalkozóként minimálbérre jelentették be magukat. Még ha a problémát elfogadjuk is valósnak, az egészen biztos, hogy a hátrányos helyzetűek köréből nemcsak a gyermekvédelmi támogatást felmarkoló, de egyébként terepjáróval közlekedő, adócsaló vállalkozók gyerekei estek ki.

Az új definíció szerint a hátrányos helyzet megállapításához az rgyk-n túl egy további körülmény megléte is szükséges. A fiatal szüleinek vagy az alacsony iskolai végzettségüket (a korábbiakhoz hasonlóan legfeljebb nyolc általános), vagy a tartós munkanélküliségüket (a megelőző 16 hónapból 12-ben volt regisztrált álláskereső), vagy a lakhatásuk nem megfelelő voltát kell igazolniuk. Halmozottan hátrányos helyzetűnek az a gyerek számít, aki rgyk-ra jogosult, és az előbbi háromból legalább két feltételt teljesít.

Kegye Adél, a CFCF ügyvédje szerint az új rendszer legnagyobb hibája, hogy minden felelősséget a szülőkre helyez. A halmozottan hátrányos helyzetűek számát korábban is alábecsülte a statisztika, mert tájékozatlanságuk miatt – vagy mert megalázónak tartották – éppen a legszegényebb szülők nem bajlódtak az önkormányzatoknál alacsony iskolai végzettségük igazolásával. Ma viszont a sima hátrányos helyzet sem jár automatikusan, így a leginkább elesettek ebből a kategóriából is könnyen kimaradhatnak. L. Ritók Nóra további problémának látja, hogy a rossz lakáskörülményeket a szülők nem merik bevallani, mert félnek, hogy a gyámhivatal erre hivatkozva elszakíthatja tőlük a gyerekeiket.

A kritikusok is elismerik, hogy a kormány által ünnepelt javulás nagyjából 40 százaléka nem az újraszabályozásnak köszönhető. 2010 és 2014 között ugyanis az rgyk-ra jogosultak száma is csökkent mintegy 100 ezer fővel. „Itt azonban éppen a szabályozás változatlansága vet fel kérdéseket” – mondja Farkas Zsombor szociológus, a Gyerekesély Egyesület munkatársa. A nyugdíjminimum nem követi az inflációt, és ennek összegét 2008 óta nem emelték a kormányok. Így az rgyk-ra való jogosultság feltétele ma ugyanúgy 37 050 forint, mint akkor. Az a család, amelynél az egy főre eső jövedelem néhány ezer forinttal átlépi ezt a szintet, nagyon rosszul járhat. Nemcsak az rgyk-t veszíti el (ez évente kétszer 5800 forintnyi Erzsébet-utalvány), hanem az ahhoz kapcsolódó további előnyöket, az ingyenes vagy kedvezményes iskolai étkezés és tankönyvvásárlás lehetőségét is.

Vagy mégis

Bár a legtöbb iskolai kedvezmény az rgyk-hoz kapcsolódik, azért vannak kivételek. A művészeti iskolákban például csak a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diákok mentesülhetnek a térítési díj alól. „Ma hiába hozza a szülő az igazolást a gyermekvédelmi kedvezmény meglétéről, vissza kell küldenünk a jegyzőhöz. Nálunk is csökkent a hátrányos helyzetűek száma, többen kénytelenek fizetni, mint 2013 előtt” – mondja L. Ritók Nóra.

A kedvezményes iskolai étkezés a tanítás alatt minden rgyk-ban részesülő gyereknek jár, de a szünidei étkezésnél már számít a hátrányos helyzet. A törvény értelmében az önkormányzatoknak nyáron ingyenes étkezést kell biztosítaniuk a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók számára, a „sima” rgyk-soktól azonban már kérhetnek pénzt. A kormány tavaly, a gyermekéhezés elleni civil kampány közepette jelentette be, hogy kötelezővé teszi a nyári étkeztetés megszervezését a helyhatóságoknak – ám a hátrányos helyzet definíciójának megváltoztatása miatt ezzel a lehetőséggel nem minden szegény gyerek tud élni.

Az újraszabályozás az iskolai szegregáció elleni fellépést is megnehezítette (lásd: Hasztalan asztal, Magyar Narancs, 2013. július 18.). Pedig a két kategóriát eredetileg kifejezetten azért hozták létre, hogy az integrációs programok hatékonysága a tanulók etnikai hovatartozásának nyilvántartása nélkül is javulhasson (körülbelül a cigány tanulók kétharmada volt 3H-s a régi definíció szerint). „Korábban, ha szegregáló iskoláról vagy osztályról kaptunk bejelentést, első lépésben mindig a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetre vonatkozó adatokat néztük meg. Ha a különbségek kiugróak két iskola között, az erősen valószínűsíti a szegregáló gyakorlatot. 2013 óta azonban ezek a mutatók használhatatlanok, a statisztikákban kifehéredtek az iskolák” – mondja Kegye Adél. A hátrányos helyzetű tanulók arányára a CFCF a szegregációs perekben is rendszeresen hivatkozott, bár a döntő bizonyítékot jellemzően tanúvallomások, illetve okiratok szolgáltatták.

Ha papíron sok szegény, cigány gyerek esik ki a hátrányos helyzetűek közül, az a beiskolázási körzetek meghúzásánál is gondot okozhat. Jelenleg a jogszabály – éppen a szegregáció mérséklése érdekében – előírja a kormányhivataloknak, hogy két körzet között maximum 15 százaléknyi eltérés lehet a halmozottan hátrányos helyzetűek arányában. Ha a hivatalos adatok nem fedik a valódi érintetteket, a szabályozás antiszegregációs hatása is megkérdőjeleződik.

Márpedig az adatok szerint a cigány tanulók anyagi viszonyai nem javulnak, az új rendelkezések értelmében mégsem minősülnek többé hátrányos helyzetűnek. A CFCF perében szereplő kaposvári általános iskolába (amely egy cigánytelep mellett található) a 2014/2015-ös tanévben egy hátrányos helyzetű és nulla halmozottan hátrányos helyzetű tanuló járt, holott rgyk-ra továbbra is szinte az összes diák jogosult volt. Egy perbeli iratban az Emmi is elismerte, hogy a hátrányos helyzetűek számában tapasztalható radikális csökkenés valószínűleg nem a szociális hátrányok megszűnésének, hanem „nyilatkozási vagy nyilvántartási és adatszolgáltatási problémáknak” köszönhető. Tavaly nyáron a Népszabadság a perhez kapcsolódóan kérdéseket is feltett az Emminek, ahol azt válaszolták, szerintük is „szükséges felülvizsgálni a hátrányos helyzet fogalmát és definícióját”.

Egy évvel később ugyanezen minisztérium államtitkára mégis gond nélkül ismertette a felülvizsgálatlan fogalmakra és definíciókra épülő, manipulatív adatokat.

Palkovics is bizakodik

„Magyarország az OECD átlagánál többet fordít kisgyermekkori nevelésre, javult a pedagógusok bérhelyzete, és a felsőfokú végzettség kifizetődőbb, mint az OECD-államokban” – az MTI beszámolója szerint ezt mondta Palkovics László államtitkár az OECD idei Education at a Glance jelentéséről.

A 2013/2014-es tanév adatait 35 országban összehasonlító jelentés azonban korántsem csak kedvező megállapításokat tesz hazánk oktatási helyzetéről. Bár a pedagógusok fizetése nálunk nőtt a legnagyobb mértékben (38 százalékkal) 2013 és 2014 között, még így is a legalacsonyabbak között van, és jócskán elmarad a magyar diplomás átlagbértől is. A jelentés azt is megjegyzi, hogy az alapfizetés emelésével párhuzamosan nőttek a munkaterhek is, a pótlékok többségét pedig eltörölték. Az erősen finanszírozott kisgyermekkori nevelés valóban örvendetes, ugyanakkor az egész oktatási rendszerre Magyarország csak a GDP 3,8 százalékát költötte 2013-ban, ami jelentősen kevesebb az OECD-átlag 5,2 százalékánál. 2008 és 2013 között egyik országban sem csökkent olyan mértékben a GDP-arányos ráfordítás, mint nálunk. Palkovics szerint e tendencia megfordítására 2013 óta számos kormányzati intézkedés született, hogy ez mire lesz elég a többi országgal összehasonlítva, azt a következő évek OECD-jelentéseiből olvashatjuk ki.

A diploma munkaerőpiaci értéke valóban kifejezetten magas, a diplomások aránya viszont messze elmarad a kívánatostól. Magyarországon a 25–64 éves népesség kevesebb mint egynegyede diplomás, míg az OECD-átlag 36 százalék. Ezen a téren még Palkovics László szerint is „van mit tenni”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.