Ha így megy tovább, a kormány néhány éven belül nagyítóval keresheti a szegény gyerekeket Magyarországon. Rétvári Bence, az emberminisztérium (Emmi) parlamenti államtitkára szeptember 11-én jelentette be, hogy hat év alatt a felére csökkent a közoktatásban részt vevő (óvodás, általános és középiskolás) hátrányos helyzetű gyerekek száma. Míg a 2010/2011-es tanévben 476 ezer ilyen fiatalt tartottak nyilván (az összes óvodába, iskolába járó gyerek 28,5 százalékát), tavaly már csak 212 ezret (az összlétszám 14 százalékát). Rétvári szerint a 2017-es költségvetés tovább javít a családok helyzetén, így folytatódhat a kedvező tendencia. Nem mindenki osztja az államtitkár optimizmusát. „Egy a kormányzati kommunikációban felépülő párhuzamos világot látunk a gyerekszegénységről. De ez nincs összhangban azzal, amit nap mint nap megélünk” – mondja L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója.
| ||
Az impozáns számokat főként statisztikai trükközésnek köszönheti a kormány. Három éve jelentősen szűkítették a hátrányos helyzet törvényi meghatározását, ezért félrevezető a 2013 előtti adatokat a mostaniakkal összehasonlítani. L. Ritók számos iskoláról tud, ahol egyik évről a másikra gyerekek tucatjai estek ki a hátrányos helyzetűek közül, miközben életkörülményeik szemernyit sem javultak. Jól példázza ezt az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) egyik szegregációs pere: a kaposvári Pécsi Utcai Általános Iskolában 2010-ben még mind a 137 tanuló hátrányos helyzetű volt, 2015-ben a 139 diákból már csak egy kapott ilyen besorolást.
Nem először próbál szépíteni a kormány a szegénységi statisztikákon. Tavaly év végén szintén Rétvári értelmezte szabadon az adatokat, amikor azt állította, hogy a szegénység által veszélyeztetettek köréből kikerült 600 ezer polgártársunk rögvest a középosztályhoz csatlakozott. A Központi Statisztikai Hivatal pedig idén dolgozza át a létminimum számításának módját, minden bizonnyal úgy, hogy kevesebben essenek a küszöbérték alá (lásd: Már csak kétszer rosszabb, Magyar Narancs, 2016. január 14.). Az Emmi államtitkárának önfényező nyilatkozatát azonban különösen érthetetlenné teszi, hogy 2015 nyarán még a minisztérium is úgy látta, felül kell vizsgálni a hátrányos helyzet új szabályozását.
Már nem szegény
2013. augusztus 31-ig automatikusan hátrányos helyzetűnek minősült az a gyerek, akinek a családja rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (rgyk) volt jogosult. Az rgyk feltétele, hogy a család egy főre jutó havi jövedelme ne haladja meg a nyugdíjminimum 130 százalékát, azaz 37 050 forintot. Halmozottan hátrányos helyzetűnek korábban az a gyerek számított, akinek szülei alacsony jövedelmük mellett alacsony iskolai végzettségüket is igazolták (legfeljebb nyolc általános).
A rendszer átalakítását hivatalosan azzal indokolták, hogy a hátrányos helyzetűek közé nem rászorulók is bekerülhettek. Például úgy, ha a szülők a feketegazdaságból kapták jövedelmüket, vagy vállalkozóként minimálbérre jelentették be magukat. Még ha a problémát elfogadjuk is valósnak, az egészen biztos, hogy a hátrányos helyzetűek köréből nemcsak a gyermekvédelmi támogatást felmarkoló, de egyébként terepjáróval közlekedő, adócsaló vállalkozók gyerekei estek ki.
Az új definíció szerint a hátrányos helyzet megállapításához az rgyk-n túl egy további körülmény megléte is szükséges. A fiatal szüleinek vagy az alacsony iskolai végzettségüket (a korábbiakhoz hasonlóan legfeljebb nyolc általános), vagy a tartós munkanélküliségüket (a megelőző 16 hónapból 12-ben volt regisztrált álláskereső), vagy a lakhatásuk nem megfelelő voltát kell igazolniuk. Halmozottan hátrányos helyzetűnek az a gyerek számít, aki rgyk-ra jogosult, és az előbbi háromból legalább két feltételt teljesít.
Kegye Adél, a CFCF ügyvédje szerint az új rendszer legnagyobb hibája, hogy minden felelősséget a szülőkre helyez. A halmozottan hátrányos helyzetűek számát korábban is alábecsülte a statisztika, mert tájékozatlanságuk miatt – vagy mert megalázónak tartották – éppen a legszegényebb szülők nem bajlódtak az önkormányzatoknál alacsony iskolai végzettségük igazolásával. Ma viszont a sima hátrányos helyzet sem jár automatikusan, így a leginkább elesettek ebből a kategóriából is könnyen kimaradhatnak. L. Ritók Nóra további problémának látja, hogy a rossz lakáskörülményeket a szülők nem merik bevallani, mert félnek, hogy a gyámhivatal erre hivatkozva elszakíthatja tőlük a gyerekeiket.
A kritikusok is elismerik, hogy a kormány által ünnepelt javulás nagyjából 40 százaléka nem az újraszabályozásnak köszönhető. 2010 és 2014 között ugyanis az rgyk-ra jogosultak száma is csökkent mintegy 100 ezer fővel. „Itt azonban éppen a szabályozás változatlansága vet fel kérdéseket” – mondja Farkas Zsombor szociológus, a Gyerekesély Egyesület munkatársa. A nyugdíjminimum nem követi az inflációt, és ennek összegét 2008 óta nem emelték a kormányok. Így az rgyk-ra való jogosultság feltétele ma ugyanúgy 37 050 forint, mint akkor. Az a család, amelynél az egy főre eső jövedelem néhány ezer forinttal átlépi ezt a szintet, nagyon rosszul járhat. Nemcsak az rgyk-t veszíti el (ez évente kétszer 5800 forintnyi Erzsébet-utalvány), hanem az ahhoz kapcsolódó további előnyöket, az ingyenes vagy kedvezményes iskolai étkezés és tankönyvvásárlás lehetőségét is.
Vagy mégis
Bár a legtöbb iskolai kedvezmény az rgyk-hoz kapcsolódik, azért vannak kivételek. A művészeti iskolákban például csak a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diákok mentesülhetnek a térítési díj alól. „Ma hiába hozza a szülő az igazolást a gyermekvédelmi kedvezmény meglétéről, vissza kell küldenünk a jegyzőhöz. Nálunk is csökkent a hátrányos helyzetűek száma, többen kénytelenek fizetni, mint 2013 előtt” – mondja L. Ritók Nóra.
A kedvezményes iskolai étkezés a tanítás alatt minden rgyk-ban részesülő gyereknek jár, de a szünidei étkezésnél már számít a hátrányos helyzet. A törvény értelmében az önkormányzatoknak nyáron ingyenes étkezést kell biztosítaniuk a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók számára, a „sima” rgyk-soktól azonban már kérhetnek pénzt. A kormány tavaly, a gyermekéhezés elleni civil kampány közepette jelentette be, hogy kötelezővé teszi a nyári étkeztetés megszervezését a helyhatóságoknak – ám a hátrányos helyzet definíciójának megváltoztatása miatt ezzel a lehetőséggel nem minden szegény gyerek tud élni.
Az újraszabályozás az iskolai szegregáció elleni fellépést is megnehezítette (lásd: Hasztalan asztal, Magyar Narancs, 2013. július 18.). Pedig a két kategóriát eredetileg kifejezetten azért hozták létre, hogy az integrációs programok hatékonysága a tanulók etnikai hovatartozásának nyilvántartása nélkül is javulhasson (körülbelül a cigány tanulók kétharmada volt 3H-s a régi definíció szerint). „Korábban, ha szegregáló iskoláról vagy osztályról kaptunk bejelentést, első lépésben mindig a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetre vonatkozó adatokat néztük meg. Ha a különbségek kiugróak két iskola között, az erősen valószínűsíti a szegregáló gyakorlatot. 2013 óta azonban ezek a mutatók használhatatlanok, a statisztikákban kifehéredtek az iskolák” – mondja Kegye Adél. A hátrányos helyzetű tanulók arányára a CFCF a szegregációs perekben is rendszeresen hivatkozott, bár a döntő bizonyítékot jellemzően tanúvallomások, illetve okiratok szolgáltatták.
Ha papíron sok szegény, cigány gyerek esik ki a hátrányos helyzetűek közül, az a beiskolázási körzetek meghúzásánál is gondot okozhat. Jelenleg a jogszabály – éppen a szegregáció mérséklése érdekében – előírja a kormányhivataloknak, hogy két körzet között maximum 15 százaléknyi eltérés lehet a halmozottan hátrányos helyzetűek arányában. Ha a hivatalos adatok nem fedik a valódi érintetteket, a szabályozás antiszegregációs hatása is megkérdőjeleződik.
Márpedig az adatok szerint a cigány tanulók anyagi viszonyai nem javulnak, az új rendelkezések értelmében mégsem minősülnek többé hátrányos helyzetűnek. A CFCF perében szereplő kaposvári általános iskolába (amely egy cigánytelep mellett található) a 2014/2015-ös tanévben egy hátrányos helyzetű és nulla halmozottan hátrányos helyzetű tanuló járt, holott rgyk-ra továbbra is szinte az összes diák jogosult volt. Egy perbeli iratban az Emmi is elismerte, hogy a hátrányos helyzetűek számában tapasztalható radikális csökkenés valószínűleg nem a szociális hátrányok megszűnésének, hanem „nyilatkozási vagy nyilvántartási és adatszolgáltatási problémáknak” köszönhető. Tavaly nyáron a Népszabadság a perhez kapcsolódóan kérdéseket is feltett az Emminek, ahol azt válaszolták, szerintük is „szükséges felülvizsgálni a hátrányos helyzet fogalmát és definícióját”.
Egy évvel később ugyanezen minisztérium államtitkára mégis gond nélkül ismertette a felülvizsgálatlan fogalmakra és definíciókra épülő, manipulatív adatokat.
| Palkovics is bizakodik „Magyarország az OECD átlagánál többet fordít kisgyermekkori nevelésre, javult a pedagógusok bérhelyzete, és a felsőfokú végzettség kifizetődőbb, mint az OECD-államokban” – az MTI beszámolója szerint ezt mondta Palkovics László államtitkár az OECD idei Education at a Glance jelentéséről. A 2013/2014-es tanév adatait 35 országban összehasonlító jelentés azonban korántsem csak kedvező megállapításokat tesz hazánk oktatási helyzetéről. Bár a pedagógusok fizetése nálunk nőtt a legnagyobb mértékben (38 százalékkal) 2013 és 2014 között, még így is a legalacsonyabbak között van, és jócskán elmarad a magyar diplomás átlagbértől is. A jelentés azt is megjegyzi, hogy az alapfizetés emelésével párhuzamosan nőttek a munkaterhek is, a pótlékok többségét pedig eltörölték. Az erősen finanszírozott kisgyermekkori nevelés valóban örvendetes, ugyanakkor az egész oktatási rendszerre Magyarország csak a GDP 3,8 százalékát költötte 2013-ban, ami jelentősen kevesebb az OECD-átlag 5,2 százalékánál. 2008 és 2013 között egyik országban sem csökkent olyan mértékben a GDP-arányos ráfordítás, mint nálunk. Palkovics szerint e tendencia megfordítására 2013 óta számos kormányzati intézkedés született, hogy ez mire lesz elég a többi országgal összehasonlítva, azt a következő évek OECD-jelentéseiből olvashatjuk ki. A diploma munkaerőpiaci értéke valóban kifejezetten magas, a diplomások aránya viszont messze elmarad a kívánatostól. Magyarországon a 25–64 éves népesség kevesebb mint egynegyede diplomás, míg az OECD-átlag 36 százalék. Ezen a téren még Palkovics László szerint is „van mit tenni”. |
